Sesshoumaru

A hanyou és a farkas egy kicsit motyogott magában, a történtek miatt.
-*Ez az idióta bolhafészek megpróbálja tőlem elhódítani Kagomét. Ráadásul letagadja, hogy én mondtam neki ezt meg azt.*-gondolta magában a hanyou.
-*Nem hagyhatom, hogy az övé legyen Kagome.*-gondolta Kouga.
Ekkor Inuyasha felkapta a fejét.
-Mi a baj Inuyasha?-jött ki a házból Kagome.
-Sesshoumaru, erre tart.
-Mit akarhat?
-Már sejtem. És ha jól sejtem akkor feleslegesen jön.
-Öcsém, de rég nem láttalak.
-Mit akarsz?-kérdezte a hanyou, miközben mögötte a kunyhóból kijött mindenki.
-A Négy Test Ékkövét.
-Már te is!?
-Én is!?
-Igen. Először Naraku, aztán Kouga, majd te. Biztos vagyok benne, hogy ezek mögött is Naraku áll.
-Igazad van. Na de most nem azért jöttem, hogy ezt megvitassuk, hanem az ékkőért.
-Honnan tudod, hogy nálunk van és, hogy létezik?
-Naraku mondta és úgy látszik nem hiába.
-Értem, már kezdtem azt hinni, hogy Naraku elfelejtett téged.
-Elég a fecsegésből! Ide az ékkővel!
-Kouga add ide az ékkövet.-mondta Tara.
-De minek, ha nem is tudod használni!?
-Szóval nálad van.-fordulta a farkashoz Sessy.
-Hogy hallottad meg?!
-Nem mondtam, még... az én hallásom kiválló.
-Nem sokáig! Tara itt van tessék!
-Kössz! Sesshoumaru azt ajánlom, hogy menj el innen különben meghalsz!
-Megölnél?! Ne mond.-nevetett a fenyegetett személy.
-Jól van te akartad!-Tara egy méreggömböt hozott létre a tenyerében. Nem mondható óriásnak, de kicsinek sem. A nagy méretü méreggömb belsejében zöld színü füst keringett. A lány szabadjára engedte a gömböt, viszont az nem akart megmozdulni. Tara a gömböt Kagome és Sessy közé állította. Pont középre.
-Kagome lőjj a gömbbe a szent nyílvesződdel.
-De akkor megsemmisül a gömb, nem?
-Nem. Elkéne indítani.
Kagome kilőtt egy nyilat a méreggömbre, mely aztán rózsaszínü is lett. Két szín váltogatta egymást a gömbben. A gömb villám sebességgel találta el Sesshoumarut. A hanyou bátyja eltűnt. A füvön, hol Sesshoumaru állt megrémülve már csak szellemvért lehetett találni.
-Szerinted meghalt?-kérdezte a megdöbbent Inuyashát Kagome.
-Nemhiszem, bár lehet, hogy súlyosan megsérült.
A megdöbbent társaság bement a kunyhóba, mely immáron hadiszállássá vált a csapatnak. Kouga nem sokkal később elment.
-Én elmegyek vissza a falkámhoz. Rájuk is kell nézni. Te pedig, Palotapincsi, vigyázz az asszonyomra!
-Nem vigyázok az asszonyodra, mert nincs is.
-Most nem állok le ezen vitatkozni.
Már mindenki aludt kiváve Kagomét és Inuyashát. Inuyasha látta, hogy Kagome vacog, és nem tud aludni ezért melléült és betakarta a kimonójával, meg ne fázzon.
-Inuyasha?
-Igen?
-Miért ültél mellém?
-Láttam, hogy fázol. Nem akarom, hogy megfázz.
-Köszönöm.-mondta majd odabújt a hanyouhoz, aki magához szorította.
-Tudod...én már régen szerettem volna elmondani neked...-kezdte a hanyou akadozva.
-Mit?
-Szeretlek.
-Én is.-vallottak egymásnak szerelmet és így aludtak el egymás mellett ülve, egymást átkarolva.

                Folyt. köv.