Egy újabb reinkarnáció

Másnap reggel Naraku egyik legújabb reinkarnációja meglátogatta a még épphogy élő Sesshoumarut és Kougát. Kikyouhoz is elment. Ennek a reinkarnációnak hosszú sötétkék haja volt. Ebben rejlett az ereje. Szavaival, ha úgy akarta, manipulálhatott másokat. Így tett Kougával, Sesshoumaruval és Kikyouval. A Kouga lábában lévő két ékkőszilánkot elfedte valamilyen varázslattal, így azt Kagome nem érezhette meg bárhol is legyen. Sessynek ez a reinkarnáció, ki senkinek sem árulta el a nevét, adott egy szintén varázslattal elfedett ékkőszilánkot, melynek segítségével sebei begyógyultak és ismét talpra tudott állni. A haját mostmár felkaphatta a szabadon fújdogálló szél. A démonnő (reinkarnáció) arra is gondot fordított, hogy Inuyasha ne tudja megérezni bátyja és Kouga szagát. Befújta őket valamilyen felhőszerű szaggal, mely a halandókéhoz hasonló volt. Ez a démonnő ezeken a dolgokon kívül manipulálta is a fiúkat(szavaival). Kikyou csak manipulálva volt.
Ezek után a faluban:
Már mindenki felkelt és meg is reggelizett.
-Itt van Kikyou.-állt fel helyéről a hanyou és kirohant az említett személy elé a kunyhóból.
-Várj Inuyasha mi is megyünk!-kiabált utána Sango és Kagome kivételével mindenki kiment a kunyhóból. Kagome jobbnak látta ha most nem megy ki, ezért leült és nekidőlt a kunyhó hátsó oldalán lévő falnak.
-Hm. Mi ez?-hallotta meg a  lépteket Kagome, melyek mögötte a kunyhó mögül hallatszottak. Hangtalanul Kouga vágott egy nagy lyukat a kunyhó hátsó oldalán azon részén, hol Kagome ült. A lányban teljesen megfagyott a vér. Menekülni akart, de nem volt mersze kimenni. Nem akarta látni Kikyout, akármiért is jött. Lassan arrébb ült közben figyelte a lyukat ami immár ki is volt vágva a falból. Amin a lány a legjobban meghökkent, az az, hogy Kouga lépett be a hatalmas lyukon és, hogy a lány ne tudjon segítséget kérni, befogta a száját és a kint várakozó Sesshoumaruval együtt elviharzott. Kint pedig ment a vitatkozás Kikyou és Inuyasha között.
-Miért jöttél?-vágta az érkezett nőhöz a kérdést Inuyasha.
-Pont ezért.-nézett körül Kikyou és látta, hogy a tervnek megfelelően mindenki kijött a kunyhóból, kivéve egy személyt és az Kagome volt.
-Látom valamivel nagyon elégedett vagy.-ismerte fel a tekintetet a lány arcán a hanyou és elég furcsa gyanakvó képet adott át Kikyounak. A nő látván, már semmi keresnivalója itt, elment.
-Héj! Gyere vissza, csak így elmész!? Miért jöttél!?-kiáltozták utána az otthagyottak. Shippou, mint aki nem látott semmit visszament a kunyhóba. De amit ekkor látott azt már nem tudta sem feledni, sem pedig tagadni. Vissza kirohant és neki is ütközött a befele tartóknak.
-Mi lelt téged Shippou?-kérdezte Tara és lehajolt a rókadémonhoz, hogy azt felvegye a vállára, mert az nem volt hajlandó beszélni. Pillanatnyi sokkban volt.
-Shippou, jól vagy?-kérdezte Miroku aggódva és átrakta a saját vállára a kis rókaszellemet.
-A...a kunyhóban...eltűnt...lyuk...Ka...gome...van...ro...hanok...segít...ségért...-dadogta össze-vissza Shippou levegő után kapkodva.
-Valami történt?-ért melléjük a hanyou is. Shippou csak bólogatott és leugorva Miroku válláról előre, berohant a kunyhóba. Egy perc elteltével a többiek is a kunyhóban voltak.
-Mi történt itt Shippou?
-Nemtudom. Mikor bejöttem ugyanazt láttam, mint most ti.-magyarázkodott. Közben nem tudta rejteni verejtékét, melyet az idegeskedés idézett elő.-Kagomét elrabolták! Mi van ha valami baja esik, ha mivan akkor, biztos most is halálra van ijedve foglyulejtője karjaiban, ahogyan elrabolta, pont úgy ahogyan azt Kouga is tette.-siránkozott Shippou.
-(BUMM)  Befejeznéd végre!? Ezzel nem jutunk előbbre!-vágta fejbe a mellette ülő Inuyasha a kis rókaszellemet.
-Abban igazad van, hogy ezzel nem érünk el semmit, de azzal sem, hogyha itt ülünk és várunk a csodára.-oktatta ki a szerzetes a hanyout. Összetette a kezét és imádkozott azért, hogy Kagomének ne legyen semmi baja.
-Elég érdekes, hogy Kagome nem érzett ékkőszilánkot, és hogy te sem éreztél szellemszagot. Lehet, hogy ez egy csapda volt?-gondolkodott hangosan Sango.
-Várjunk, csak. Lehet, hogy ez egy csapda, de arra nem gondoltak, hogy Kagoménak is van szaga.-a hanyou mintha kimondták volna neki, hogy fekszik a földre vetette magát, és szagokat keresett.-Meg is van. Ez biztos, hogy Kagome szaga. Gyertek utánam!-hangzottak a szavak a hanyou szájából. Majd ment azok irányába. A nagy sötétségbe.
Események a "rablóknál":
-Eresszetek el! Nem halljátok!? Tegyetek le! Mi ez az egész!? Kouga mi történt veled!?-üvöltözte Kagome a két fiúnak, akik nem sokáig bírták elviselni azt. Sesshoumaru a kezét a lány teste fölé tartotta. Tenyeréből zöld színű mérgező füst szállt ki egyenesen Kagomét vette célba. A miko becsukta a szemeit, befogta az orrát és a száját is becsukta. Levegőhöz már nem is jutott, de így legalább a mérgező füstöt nem szívta be egy ideig. Viszont a benntartott levegő sem tart örökké, ezért a mikonak levegőt kellett vennie, lélegeznie kellett.
-Minek visszatartani a lélegzetedet halandó? A mérget ígyis-úgyis belélegzed.-mondta Sessy a lányra nézve. Látni akarta ahogyan eszméletét veszti. Majd nem sokkal később meghal (ha nem kerül ki a mérgező füst elől).
-Meddig akarod húzni a halálodat? Én is feltehetnék neked egy csomó kérdést, de nemhiszem, hogy arra mostmár válaszokat is kapnék.-nevetett gúnyosan a farkas. Szemein látszódott a bosszúvágy, düh, harag amit ekkor Kagome iránt érzett. A lány mostmár végkép nem bírta levegő nélkül. Elengedte az orrát, száját nagyra nyitotta, szemébe könnyeket gyűjtött, aztán egy nagyot lélegzett. Úgy érezte megkönnyebbülhet. Egy kis erőt érzett magában, aztán mintha valaki kínozná átjárta a testét a méreg. Ez a méreg arra törekedett, hogy belülről teljesen összerombolja Kagomét. Ez egy nagyon kaparó, szúró érzés volt a mikónak naés persze elég fájdalmas is. A két fiú boldogan nézte ahogyan a lány egyre jobban elgyengül. De sajnos nem nézhették túl sokáig, mert a lány sem bírhatta sokáig. Inkább az útra koncentráltak és mentek amerre kellett. Elérkeztek egy olyan helyhez, melyet csak kiálló tüskék, hol kisebbek, hol nagyobbak, hol hegyesebbek, hol pedig tompábbak emelkedtek. Alig volt egy kis hely ahol meg lehetett állni úgy, hogy ne lehetne rálépni valamelyikre. Sesshoumaru és Kouga ügyesen végigmentek rajta, mígnem találtak egy nagyobb területet, ahol meg lehetett állni. Ez már akkora volt, hogy nemcsak megállni, hanem még tábortverni is lehetett rajta, de most az utóbbit elhagyták a most érkezők. Sesshoumarunál volt Kagome, ezért ő is tette le arra a nagyobb tüskementes területre, ahol éppen voltak. Ők maguk pedig gyorsan elrejtőztek valahová. Inuyashaék is elérkeztek arra a bizonyos tüskés területre.
-Mit gondoltok? Biztos, hogy erre jöttek?-kérdezte meglepetten és egyben gyanakvóan Tara.
-Gondolom, hiszen Inuyasha még itt is érzi Kagome szagát.-mondta nyugtatóan Shippou, de mikor megpillantotta azt ami előtte volt visszavont mindent.
-Shippou nem kell megijedni. Túljutunk ezen. Oké? Így kell felfogni.- magyarázta Sango Shippounak.
-Még jó, hogy maradt mellettünk két nő, akik magnyugtatnak, buzdítanak, bíztatnak, mert most akkor biztosan megfutamodnék, mert nem lenne, aki megnyugtatna, erőt adna...-kezdte mondandóját a szerzetes. A perverz mosoly sem maradhatott el az arcáról, tehát azt is kitette.
-Miroku! Ne kezd megint!?-ráncolta össze a homlokát Sango. Tara már készült felpofozni a szerzetest.
-Miroku, úgy látom, nemigen lehet simán átsétálni rajta. Éppen ezért ti menjetek a levegőben Kirarán én pedig az olyan helyeken fogok végigugrálni ahol nincs tüske. Igaz, hogy olyan hely alig van, de én nagyot tudok ugrani!-mérte végig a terepet Inuyasha. Utána pedig Shippou.
-Na de Inuyasha! Nem csak ilyen apró, hegyes tüskék vannak itt, hanem hatalmasak is. Nézd ott messzebb!-oktatta a maga módján Shippou Inuyashát.
-Ez is igaz. Akkor majd felugrok Kirara hátára, hozzátok, de mostmár menjünk!-utasított mindenkit.
A hanyou kezdetben minden tüskét kikerült, de mikor már az egyre nagyobbak felé haladt, annyival kevesebbszer tudta ezt megtenni. A nagy ugrándozás közben úgy elmerengett a gondolataiban, hogy észre sem vette, rálépett egy tüske hegyére és már mióta ott áll. Sangoék hívták fel rá a figyelmét.
-Inuyasha! Nem akarsz felülni Kirara hátára?-kérdezte, a most szellemírtó felszerelésben tündöklő lány.
-Még nem.
-Nem tűnt fel neked, hogy csak rád várunk, mikor indulsz el?-folytatta Sango beszédét Tara.
-Mi? Megálltam?-a hanyou lenézett a tüskés rengetegbe és meghökkenve vette észre, egy tüske hegyén áll.-Ááááuuu!!!-üvöltötte és mentve az írháját felugrott Kirara hátára a többiekhez.
-Jól vagy?-kérdezte a mellette ülő Miroku.
-Igen. Ez a tüske eléggé szúrós és nagy.-fogta a még mindig fájó lábát a hanyou.
-Inuyasha! Én látok ott valamit!-szólt oda neki Sango.
-Mi van ott?
-Mintha egy tüskementes terület lenne ott, de az már nagyobb kiterjedésű, mint amiken errefelé jöttél.
-Akkor Kirara szállj le!
Mielőtt még leszálltak volna észrevették Kagomét, amint ott fekszik a földön. Mellette szálltak le. Mindenki odasietett hozzá.
-Kagome jól vagy? Ébredj! Most nem halhatsz meg! Hallasz engem?-hangzottak a külvilág szavai Kagome felé. De ő nem mozdult.
-Miroku! Él még?-kérdezte az aggódástól teljesen kiakadt hanyou.
-Igen él, de már csak alig.-válaszolt a kérdezett személy, aztán egy enyhébb fuvallatt simogatta meg az arcukat. Megjelent előttük az a démonnő, aki Naraku legújabb reinkarnációja volt.
-Te kivagy?-förmedt rá Inu. Most mindenkin boszút akart állni. De mikor meglátta, hogy bátyja és Kouga együtt jönnek elő, még mérgesebb lett.
-Én Katja vagyok. Naraku legújabb reinkarnációja. Gondolom te vagy az a korcs akiről mesélt nekem Naraku. Inuyasha. Hiába vagytok ott Kagome mellett, ha minden igaz akkor ő már réges régen halott.-utolsó szavainál felkacagott és gúnyosan hozzátette:-És te korcs mehetsz utána!
-Inuyasha! Hülyeségeket zagyvál össze! Kagome még él! Igaz, hogy alig, de él!-próbálta csillapítani Miroku a teljes dühben lévő Inuyashát.
-Te hoztad ide őt!?
-Igen is meg nem is.
-Ezt meg hogy érted?
-Az én kérésemre lett idehozva, de nem én hoztam ide.
-Miért?
-Tudod Naraku már régóta végezni akar veled és a kis csapatoddal. Állítólag útban vagytok neki.
-*Értem, tehát akkor Kouga és Sesshoumaru hozta ide. Azt nem értem, hogy Kouga miért hurcolta ide Kagomét, hiszen szereti.*-gondolta magában.
-Jól gondolod. Ők voltak. Kouga pedig ugyanúgy mint a bátyád, manipulálva lett.
-*Eddig oké, de hogyan lettek manipulálva? Ez a szellem tud olvasni a gondolataimban?*
-Ezt is jól gondolod. Én manipuláltam őket a szavaimmal. Úgy látszik rátok nincs hatással, de sebaj akkor majd ők ketten elintéznek titeket.-nevetve hátrált és előlépett Kouga kinek a szeme vörösen izzott és mellette Sesshoumaru, kinek szintén vörös volt a szeme. A két fiú vészesen közeledni kezdett Inuyasha felé. Kouga a még elő nem rántott kardjával, Sessy pedig a Tokijinnel támadt. A hanyou kezdetben csak védekezett, de utána már támadt is. Kougát átküldte Sangoéknak. Őneki maradt Sessy.

                   Folyt. Köv.