A jóslások

Kouga Sangoval, Tarával, Mirokuval és Kirarával harcolt. Inuyasha Sesshoumaruval. Inuyasha újabb és újabb csapásokat mért ellenfelére, de az mindegyik elől sikeresen elugrott.
-*Az meg hogy lehet, hogy Sesshoumaru, akit Tara és Kagome csapása szinte majdnem halálosan megsebezett, itt küzd velem, mintha semmi sem történt volna. Biztos vagyok benne, hogy az a Katja adott neki egy ékkőszilánkot. Ha attól meg tudnám szabadítani...de ahhoz Kagome is kéne. Én nem látom az ékkőszilánkokatt!*-gondolta magában a hanyou, miközben védekezett.
-De jól gondolod Inuyasha.-nevetett Katja kinek feltűnően hosszú volt a haja.
-*Unom már, hogy állandóan hozzászól egy-egy gondolatomhoz! Miért olyan hosszú a haja...?*
-Mivan Katja! Csak nem azért nem jössz ide harcolni, mert a hajadat félted?-gyanakodott Tara, mert ő is észrevette a feltűnően hosszú sötétkék haját a reinkarnációnak.
-Halgass!!!
-Miért, csak nem rájöttem, a gyengepontodra!?
Inuyasha félrelökte bátyját és katja felé vette az irányt.
-Nem túl hosszú neked ez a haj? Várj ne is válaszolj! Ezen nagyon könnyen segíthetek!-mondta a hanyou és már a démon mellett állt.
-Hogy mi!? Ne ne merészeld!!!-kiabálta Katja de a hanyou elől nem tudott kitérni, így sikeresen le lett vágva a haja.
-Na így máris jobb.-mondta a hanyou és elvigyorodott.
-Hidd el így sokkal jobban nézel ki.-mondta Tara.
Kouga és Sesshoumaru megállt egy pillanatra. Majd összeesett minkettő.
-Kár, hogy nem előbb jöttünk rá, hogy neked a hajadban rejlik az erőd.-magyarázta Sango.
-Oh ne! Átkozottak! Még visszatérek!-kiabálta Katja majd elviharzott. De mielőtt ezt megtette volna Sesshoumarutól visszavette az ékkőszilánkot így az még rosszabb állapotban volt. Mindenki odarohant Kagoméhoz. Sango Kagome táskájában matatott kötszerekért és más egyébért, hogy be tudja kötözni a farkas sebeit. Miután ezt megtette odasietett a többiekhez akik nem tágítottak az ájult lány mellől. Sesshoumaru elment, miután magáhoztért.
-Vigyük el Kaede anyóhoz.-javasolta Sango.
-Micsoda!? Oda én mégegyszer nem megyek! Talán majd egy év múlva!
-Jajj ne csináld már Inuyasha! Kagome miatt megyünk vissza. Csak Kaede tudja meggyógyítani.
-Szerintem már el is lehetne nevezni Kaede kúnyhóját főhadiszállásnak! Na akkor menjünk!-mondta majd hátat fordított a többieknek, mert nem akarta, hogy azt lássák megint, hogyan duzzog.
-Sziasztok. Mi járatban vagytok már megint itt?-üdvözölte őket az anyó.
-Kagome miatt jöttünk.-mondták egyszerre.
-Akkor tegyétek le ide, had vizsgáljam meg.
-Rendben.-tette le az anyó mellé Inuyasha Kagomét.
Miután az anyó megvizsgálta, túl sok volt a kunyhóban az érdeklődő arc, így el kellett azonnal mondania, hogy mi baja van a mikonak.
-Na mi van vele?-érdeklődtek, szinte szinkronban.
-A méreg teljesen átjárta a testét. De fel fog épülni.
Kagome 2 hét után sem ébredt fel, ezért a körülötte lévők már nagyon aggódtak miatta. Leginkább Inuyasha. Ezt látni is lehetett rajta, mert mindig érdeklődött az álapotáról és egy másodpercre sem ment el mellőle. Kagome e közben álmodott:
Egy öregasszony jött be hozzájuk a kunyhóba, pont mikor felébredt. Hallgatta ahogyan a többiek beszélgettek, de csak azt hallotta tisztán amit az öreg nő mondott.
-Érdekes, hogy egy jövőből jött mikonak és egy erős hanyounak aki egy hatalmas erejű szellem fia, milyen erős és csodálatos gyermekük lehetne.-mondta az öregasszony.
-*Ez érdekes mégcsak rám sem néz senki sem. Szólok nekik.*-gondolta magában a miko. Körülnézett, de nem látott senki mást Kikyoun, Inuyashán és Kaedén  na és persze az öreganyón kívül. Viszont Kaede nem volt öreg.-Bizonyára a múltban vagyok, mikor még Inuyasha és Kikyou együtt voltak.-felállt és szólni akart Inuyashának, de ez nem ment valami könnyen. Egy-két lépést tett előre, ezzel elérte, hogy a hanyou mellett lehessen. Elvesztette egyensúlyát nem bírta magát tovább tartani. Elájult és a hanyou ölébe esett, aki ezt már észrevette. A lány ájultan feküdt ezután a hanyou ölében. A miko ezek után azt érezte, hogy valaki ébresztgeti. Kinyitotta a szemét és körülnézett. Megkönnyebbülten vette észre, hogy újra a "jelenben" van.
-Kagome leszállnál rólam?-nézett értetlenül Inuyasha az ölében ülő mikora.
-Ops. Hogy kerülök ide?-állt fel eddigi helyéről Kagome.
-Hirtelen felálltál, halkan motyogtál valamit, majd az ölembe estél.
-*Akkor nem álmodtam?*
-Jól vagy?-kérdezte tőle Tara.
-Igen.-erőltetett egy mosolyt az arcára. Leült a hanyou mellé és nekidőlt. Ekkor lépett be az ajtón egy öreganyó és leült. Kagome felkapta a fejét, és mereven ülve nézte az öregasszonyt.
-*Nem, én őt csak álmodtam. Nem létezhet! Ki ez a nő?*-gondolta magában.
-Valami baj van?-nézett mindenki a megrémült lányra. Kagome, mint akinek elege lett volna a világból, hátradőlt és elaludt.
-Mi lehet vele?-érdeklődőtt Shippou.
-Semmi csak alszik.-magyarázta a vendég.
-Honnan tudja?
-Én azt is tudom, hogy miért volt ilyen ijedt.
-Miért?
-Láttuk egymást az álmában. Én jósnő vagyok, de ezen kívül mások álmaiba is belelátok, vagy éppen szerepelek.
-Ha maga jósnő, akkor megtudná nekem mondani, hogy sikerül e asszonyt találni magamnak?-kérdezte ártatlan képet vágva Miroku.-Vagy, hogy nekem és Sangonak van e közös jövőnk?-folytatta beszédét.
-Na de Miroku!-üvöltötte a zavarban lévő szellemírtó.
-Persze, de ahhoz elém kell, hogy üljetek és a kezeteket idenyújtani.-így is tettek. Az anyó megfogta mindkettőjük kezét.
-Na mit lát?-türelmetlenkedett a szerzetes.
-Érdekes, hogy egy szerzetesnek aki eddigi életét perverzkedéssel töltötte, még lehet normális élete.-a fejét kissé a lány felé fordította, majd folytatta.- Az is érdekes, hogy egy szellemíró, ki eddig csak pofonokat osztogatott, nemsokára már szeretetet és csókot fog.
-Ennyi?-kérdezték.
-Igen. Nektek. Nem mondhatom el a jövőt pontosan, viszont körbeírhatom.
-Értem. Akkor köszönöm.-mondta Miroku.
-Te emlékszel rá, hogy régebben mit jósoltam neked, Inuyasha?
-Nemigazán.
-Akarod, hogy jósoljak? Nem fog változni a jóslat, ha még nem teljesült be.-a hanyou csak a földet bámulta.
-*Megkérdezzem?*-gondolta.
-Inuyasha. Nyugottan megkérdezheted. Én is megkérdeztem.-mosolygott a szerzetes.
-*Rendben.*-mondta magának, majd közelebb ült a jósnőhöz.
-Mit szeretnél?
-Jósold meg nekem ugyanazt amit Mirokunak, csak most énrólam és Kagoméról lenne szó.
-Ahhoz a lány is kéne. Különben csak a te jövődet tudom megjósolni.-Inuyasha ezután szó nélkül az alvó lányt közelebb vitte a jósnőhöz, aki megfogta mindkettejük kezét.
-Rendben. Kezdheti.-az anyó behunyta a szemeit és erősen koncentrált.
-Érdekes, hogy egy jövőből jött mikonak és egy erős hanyounak, aki egy hatalmas erejü démon fia, milyen erős és csodálatos gyermekük lehetne.
-Le lehetne hagyni az elejéről az érdekes szót!?-vágott közbe a hanyou.
-Hmm. Látok itt még valamit. Nagy csaták.-a nő megrezzent és elengette a fiatalok kezét.
-Nekem is jósoljon kérem. Ki lesz a férjem, na és persze mikor térhetek haza?-kérdezte Tara.
-Add ide a kezed kislányom.- a lány úgy is tett.-Egy jóképű erős férfi fog érted rajongani. Most még mást szeret, de nemsokára ez megváltozik. Van riválisa is.-ekkor a hanyoura tekint.
-Az az Inuyashának a riválisa?
-Igen. Neked kell rájönnöd ki az. Én nem mondhatom el.
Kagome álmában:
-A maradék szilánkok. Kettő nálam van. Egy Kohakunál és még kettő van Kougánál. De hol vannak?-a lány álmában látta, hogy az ékkőszilánkokat birtokló emberek hol tartózkodnak éppen. Kohaku két fa között váltogatja helyét, Kouga éppen a falka többi tagjával beszélget, ahol ő van ott jósolnak.-Na de mi ez?-kérdezte álmában magától. Észrevette, hogy elsötétül körülötte minden. Látta Narakut és magukat Naraku kastélyában. Nagy csata folyt.
A valóságban:
-És a többi, amit kérdeztem? Nem válaszol rájuk?
-Arra majd Kagome ad választ, hisz most álmodja.-ebben a pillanatban mindenki Kagoméra nézett. Az öregasszony felállt helyéről, kiment a kunyhóból és visszatekintett. Tarát és Kagomét nézte.-*Igen. Mostmár biztos. Ti vagytok a kiválasztottak.*-elmosolyodott aztán eltünt a végtelennek tűnő erdő rengetegében. Kagome felébredt. Felállt és besétált a kör közepébe. (A többiek körben ültek.) Kinyújtózott és körülnézett. Látta, hogy az öregasszony nincs ott, ezért elmosolyodott.
-Tudtam, hogy csak álmodtam. A sok jóslás és az anyó nem létezik.
-Kagome. Az valóság volt.-mondta Tara.
-Na ne...! Ugye nem kérted, hogy jósoljon neked Inuyasha?
-De. Miért?
-Oh.*Akkor biztos azt jósolta neki, mint 50 évvel ezelőtt, amit Kikyounak és neki. Vagyis a jóslat nem változott.*-gondolta miközben elpirult.
-Valami baj van?-kérdezték a bent lévők kórusban.
-Semmi. Akkor biztos mindenki kihasználta a lehetőséget és belepillantott a jövőjébe.
-Miért? Te is akartad, hogy jósoljon?
-Nem.
-Kagome. Az jósnő azt mondta, hogy megálmodtad a maradék ékkőszilánkok hollétét.
-Igen. tudom, hogy hol vannak.
-És hol?-a miko válasz helyett kiment a kunyhóból. Éppen, hogy kitette a lábát, mintha szél söpörte volna el, eltünt.
-Hova lett?-kérdezte Tara.
-Ilyen hirtelen Kagome nem tűnik el! Elrabolták!-szinte már üvöltötte a hanyou.
-De ki?
-Csak egy személy képes ilyesmire! Igérem, hogy megbánja!

          Folyt. köv.