Teljes az ékkő

Inuyasha azonnal kirohant, és követte Kagome szagát. Tara utánafutott. A többiek nem mentek. Inkább Kaedének segítettek. Inuyasha és Tara közel voltak egymáshoz. A lány a benne lévő ékkő segítségével nem maradt le.
-Hát te meg miért követsz?-állt meg dühösen a hanyou. Tara nem tudott hamar megállni, ezért nekiment.
-Ohps. Bocs.-bújt ki a hanyou fehér hosszú haja alól a lány.
-Még megállni sem tudsz! Miért követsz!?
-Kagome miatt. De már eléggé elfáradtam.-lihegett a lány, kinek most a keze a térdén volt, a haja pedig az arca mellett lógott le.
-Felveszlek a hátamra, hogy ne kelljen rád várnom.-azzal a félszellem a hátára kapta a lányt és rohant tovább a szag irányába.
Kougáéknál:
-Tegyél le! Hallod!?-kiabálta a farkas vállán Kagome.
-Nem. Mostantól az én asszonyom vagy! Nemsokára a farkasveremben leszünk.
-Nem érdekel! Csak az, hogy vigyél vissza! Hogy képzeled, hogy csak úgy elrabolhatsz a barátaimtól!?
A farkasverembe Kougáék után Tara és Inuyasha is megérkezett. Tara a hanyou mögött, Kagome Kouga mögött figyelte az ezután történteket.
-Mit keresel itt te korcs?
-Még kérded!? Nagyon jól tudod!
-Na idefigyelj! Kagome az én asszonyom!
-Nagyon tévedsz!-a két fiú kardot rántott. Egymásnak rontottak. A két lány egyenlőre nem tett semmit. Nem is tudtak. Tara odafutott Kagoméhoz a két fiú között. Azok egy pillanatra megálltak, de nem sokáig, amint a lány célbaért újból egymásnak rontottak. Kagome megelégelte a két fiú közötti csatát.
-Inuyasha! Elég legyen!-kiáltotta.
-Addig nem, amíg meg nem öltem ezt a rühes farkast!-a lányra nézett és megijedt.-Ne Kagome kérlek ne! Nem úgy gondoltam.
-Én sem...FEKSZIK!-a félszellem akarata ellenére meglátogatta a helyenként mohával benőtt talajt. A vezényszót kimondó lány a farkas elé lépett.
-Kouga. Meg kell értened, hogy én nem szeretlek. Legalábbis úgy nem. Számomra csupán csak egy nagyon jó barát vagy...-ekkorra már a félszellem is felállt a földről.-Az én szívem már másé...ne haragudj...nem akartalak megbántani. De hiszem, hogy egyszer te is megtalálod a hozzád illőt.
-És ki az akinek a szívedet már odaadtad?
-Itt áll mögöttem néhány méterre.-a lány nem szándékozott tovább maradni. A hanyouval együtt kimentek a veremből és útnak indultak. Tara az eseményeket megdöbbenve nézte végig. Kougára pillantott, aki mióta Kagoméék elmentek őt bámulta. Végigmérték egymást. Most Tara lépett Kouga elé.
-*A jóslat szerint az én férjem egy erős férfi lesz. Inuyasha riválisa. Most még mást szeret, de ez megváltozik. Talán ő az...Kouga.*-gondolta magában.-Kouga nekemadnád azt a két szilánkot amik a lábaidban vannak? Kellenének az ékkőhöz.
-Természetesen.-a farkas kivette a lábaiból  a szilánkokat. A sebeket Tara bekötötte, majd elindult a bejárat felé. Ott még megállt és visszatekintett, végül ő is elment.
-*Igen Kagome igazad van. Már meg is találtam.*-elmosolyodott és többé már nem akarta, hogy Kagome legyen az asszonya.
A csapat Kaedénél várta Tarát.
-Indulhatunk?-kérdezték. Válasz helyett azonban csak egy bólintás volt a visszajelzés. A csapat útnak indult.
-Kagome tudod, hogy hol van?
-Mi? Ki?
-Kohaku.-a hanyou most sem kapott választ. Kagome irányt váltott. A többiek csak követték. Nemsokára elérkeztek arra a helyre amelyre a lány vezette őket. Kohaku ott ült egy fa alatt. Odamentek hozzá.
-Szia Kohaku én vagyok a nővéred, Sango.
-Az ékkőszilánkért jöttetek?
-Igen.-mondta akadozva, könnyes szemekkel nővére s megölelte kisöccsét.
-Én nagyon sajnálom.
-Nem kell sajnálnod semmit.
-Sango van egy mód arra, hogy Kohaku ne haljon meg.-mondta Kagome.
-Na és mi lenne az?-a miko megmondta a szellemírtónak, hogy milyen növényeket hozzon. Mikor megérkezett, Kagome készített egy gyógynövényfőzetet. Kohaku hátát bekente vele ott ahol a szilánk volt. Majd kiszedte. Azonnal bekente a sebet ami ezután keletkezett a főzetével. Kohaku életbenmaradt. A csapat Kohakut Kaedénél hagyva elindult megszerezni a Narakunál lévő ékkődarabot. Hosszú út volt mögöttük, mikor végre Naraku kastélyát megpillantották. Akadálytalanul beléptek a kapun. A kapu mögött többszáz szellem várt rájuk. Kirara Sangonak segített elpusztítani az ellenfelet. Sango a csonttörővel harcolt. Tara kisebb méreggömböket küldött a szellemeknek, akik attól elpusztultak (csak akit érintett a gömb). Inuyasha néhány perc elteltével előhúzta hüvelyéből a Tetsusaigát. Egyet suhintott vele és több száz szellem halálát idézte elő. Viszont maradt még nem is kevés. Azt Miroku vállalta, hogy elintézi őket.
-Indulj szél!-hallattszott s vihar keletkezet, melyet a szerzetes irányított. Látszólag az összes szellem elpusztult, vagy be lett szippantva Miroku tenyerébe. Egy lépést tettek ekőre és megjelent 4-5 szellem.
-Ezek soha nem fogynak el?!-mondta Kagome és szabadjára engedett egy nyilat, melyet rózsaszín fény ölelt át. A maradék néhány szellemmel ez a nyíl végzett. Több szerencsére már nem volt. Beljebb mentek a kastélyban. Egy nagy terem szerüségben szemben találták magukat Narakuval. Két oldalán Kagura és Kanna állt.
-Látom eljöttetek. Nézzétek meg jó alaposan ezt a helyet, mert több lehetőségetek úgy sem lesz rá.-mosolygott gonoszan a félszellem.
-Tévedsz! Nem mi, hanem ti fogjátok utoljára látni ezt a helyet.-üvöltötte a hanyou.
Sango és Miroku Kagurával kuzdött. Inuyasha, mivel a szélbordával nem ért el semmit csak annyit, hogy már szabad ég alatt harcoltak, megkérte Kirarát, hogy terelje el ellenfele figyelmét. Sikerült is. A hanyou ezt kihasználva a szélbordával megsebezte és legyengítette Narakut. Tara a jólbevállt méreggömbjeivel támadta ellenfeleit. Kagome nem támadott sokszor, mert kevés volt a nyila. Más fegyvere pedig nincsen. Kanna a miko felé fordította tükrét. Erre a lány elájult. Tara egy méreggömbbel ajándékozta meg a lányt, ki Kagome lelkét akarta. Kanna nem tudott mást tenni, maga elé tartotta a tükröt az érkező méreggömbbel szemben. A lánynak nem lett semmi baja, de a tükre eltört. Kagome magáhoztért és újra harcolni tért. Tarának elege lett a csatából. Megformálta tenyerében azt a nagy méreggömböt, melyet Sesshoumaru legyőzésénél használt. De mikor útjára engedte, az nem ment egy méternél tovább. Megállt egy helyben, mint Inuyasha ha olyan kedve van. Makacs volt. Tara bólintott s jelzett Kagoménak, hogy lőjjön ki rá egy nyilat, hogy elinduljon a gömbje. A mikonak egy nyila maradt ezért pontosnak kellett lennie. A megfelelő pillanatban kellett szabadjára engedni a nyilat. Mindenki arra a pillanatra várt, amikor együtt mérik a csapást Narakura. A miko szabadon engedte a nyilat. Belefúródott és elindította a gömböt. Erre a pillanatra várt mindenki. Inuyasha a szélbordát, Sango a csonttörőt engedte szabadon. A három csapás egyszerre, villámgyorsan érte a félszellemet, ezért menekülni sem volt ideje. Egy hatalmas robbanás kíséretében Naraku porrá lett. Kagura és Kanna térdenállva könyörögtek Inuyashának, hogy ne ölje meg őket. A hanyou kegyelmezett a két lánynak. Kagome az ékkődarabért ment. A többi szilánkkal azonnal egyesült.
-Végre újra egyben az ékkő.-mondták egyszerre, majd Kaedéhez mentek.
-Inuyasha. Meg kell semmisíteni az ékköveket, ugye tudod? Csak így lehet elérni, hogy több bajt ne okozzon.-mondta teljes nyugalommal Kagome.
-Tudom...akkor mire vársz?
A lány egymás mellé tette a két ékkövet.
-Azt kívánom, hogy mindenkinek teljesüljön a legfőbb vágya.-mondta s a két ékkő egyéolvadt, felemelkedett, majd megsemmisült. A miko kiment a kunyhóból. Inuyasha utánament.
-Valami baj van?
-Nem semmi.
-Kagome.
-Tessék?
-Lennél az asszonyom?
-Igen.
A lány gesztenyebarna szemei hullámozni kezdtek. Majd óvatosan egy-egy könnycsepp szökött ki mindkét szeméből. Mihamarabb végig akartak futni a lány arcán. Maguk után átlátszó csíkot húztak, melyek egy ekkor fújdogálló szél hatására ráfagytak a lány arcára. A könnycseppek méggyorsabban futottak végig az arcon, mint aki nem szeretne megfagyni a nagy hidegben, vagy már közel van céljához. A lány száján álltak meg egy pillanatra a könnycseppek, melyeket a hanyou észrevett és egyre közelebb került a lány szájához, majd összeért ajkuk s a miko viszonozta a hanyou csókját, ezzel marasztalva a könnycseppeket addigi helyükön. Mikor szétvált ajkuk, a könnycseppeknek semmi nyoma sem volt.
-Sírsz? Megbántottalak valamivel?-kérdezte meglepő gyengédséggel Inuyasha és mélyen a lány szemébe nézett, mely most már nem hullámzott, csupán körülötte enyhén piros folt látszódott.
-Nem, Inuyasha. Ezek örömkönnyek.-mondta s elmosolyodott.- Ezekben a könnyekben a sok öröm lakozik, mely bennem mély nyomot hagyva megmutatkoznak a világ élőlényei előtt. Ezek a könnyek nem a sok bosszúságot, rosszat hordozzák magukban amiket útjaink során átéltem, hanem annak ellenkezőjét.-mondta boldogsággal teli mosollyal az arcán és felemelte tenyerét, hogy a benne lévő könnycseppet, melynek sikerült odaszöknie, megmutathassa szerelmének.

          Vége