Első harcunk

Másnap reggel veszekedés fogadott.
-FEKSZIK!
-Már megint min vesztetek össze?-kérdeztem.
-Semmi csak a szokásos.-lépett mellém bnőm.
Mikor már sikeresen feltápászkodott a földről a hanyou elindultunk az én és a bnőm számára még legelső ékkőszilánk kereső útra.
-"Meddig megyünk?"-gondolta magában Hikari.
-Érzek egy ékkőszilánkot. Felénk tart.
-Merre?-kérdeztük szinkronban.
-Szemben velünk.
Az égbolt besötétedett. Szinte koromfekete lett. Egy a villámfivérekhez hasonló fiú jelent meg előttünk.
-Ha van nálatok ékkőszilánk adjátok ide!
-Ha nincs!-válaszolt Inuyasha.
-Akkor mind meghaltok! Hogy tudjátok ki lesz a végzetetek elárulom, hogy a villámtörzs leszármazottja vagyok. Viszont többet nem mondok, azért, hogy legyen miről beszélni az alvilágban!-ördögi nevetésben tört ki ami nem tartott sokáig, mert megtámadt minket.
-Ugyanolyan villámszóró lándzsája van, mint a villámfivérek közül az idősebbiknek.-állapította meg a miko.
-Miféle villámfivérek?-értetlenkedett Sango.
-Hosszú történet. Ha vége a csatának elmesélem.
-Kagome!
-Igen?
-Ezt tartsd magadnál! Ha neked támadna akkor megvéd.
-Rendben van.
Inuyasha nekiugrott. A tetsusaiga csak néhány sebet ejtett az ellenfélen, de azok nem voltak olyan súlyosak, mint amiket a hanyou szerzett. Egyetlen csapás és Inuyasha egy fának ütközve eszméletét vesztette.
-Álljatok mögém!-kiáltotta Miroku, majd elindította a szélörvényt.
-Mi ez? Na várjcsak engem nem szippantasz be!-azzal lecsapott. A szerzetest a villám telibe találta.
-Ezt megkeserülöd! Hogy merted bántani! Csonttörő!-a szellem kettévágta lándzsájával a csonttörőt. Sango védtelen lett. Mirokuhoz futott. Kirara több sebből vérzett. Inuyasha közelében feküdt ájultan. Most Kagomén volt a sor. Kilőtt egy varázsnyílvesszőt, amely az ellenfél bal karjába fúródva letépte azt.
-Ezt nem kellett voltna.-mondta majd egyetlen csapással elintézte Kagomét, vagy csak úgy tűnt. Shippou egy fa mögött bújt meg.
-Most rajtunk lenne a sor?-kérdezte Hikari.
-Azthiszem a válasz egyértelmű.-súgtam oda neki.
-Már csak titeket kell elintéznem és ha mégis lenne nálatok ékkőszilánk, megszerzem!
-Azt csak szeretnéd!
-Oh, valóban? Pusztulj!
-Szépdobás, de nem talált. Ne most gyakorolj! Bár nekem úgy is jó. Akkor legalább megkímélsz minket attól, hogy megerőltessük magunkat ahhoz, hogy legyőzzünk.-kiabáltam.
-Túl nagy a szád kölyök!
-Ne az legyen a legynagyobb gond! Védd magad! Mérges karmok!-a támadás eltalálta de nem végzett vele.
-Hikari. Úgy látom te elörökölted Sesshoumarutól a képességeit.-ámultam, bámultam.-"Akkor én meg az Inuyasháét? Akkor én is erős vagyok. Ahogy a teljesen szellemek mondanák, nem eléggé."-míg gondolkodtam Hikari újból megtámadta az ellenfelet.-"Most legalább tesztelhetem, milyen erős vagyok." És téged használlak hozzá!-kiáltottam, gondolatmenetem után. A támadás az oldalán találta el. Ennek az lett az eredménye, hogy egy erős villámcsapás érte Hikarit és engem is. Összeestünk. Mielőtt ez megtörtént volna még hallottam egy hangos robbanást. A szélborda volt. A szellemet váratlanul érte a csapás hátulról. A szellem meghalt. Inuyasha Kagomét ment megnézni, meghalt-e.
-Kagome jól vagy?
-Igen.
-Én keltettelek fel?
-Nem. El sem ájultam.
-Akkor miért nem álltál fel?
-Halottat színleltem, így elkerültem azt, hogy a szellem újabb csapást mérjen rám. Tessék, itt a kardhüvely. A szellem már elpusztult, így visszaadom.-a hanyou csak nézett azon amit a lány mondott.
-"Én meg halálra aggódtam magam miatta!"
Kaede kunyhójában ébredtem fel. Hikari már ébren volt. Miroku még nem.
-Norie! Végre magadhoz tértél.
-Miért, történt valami amíg nem?
-Csak a szokásos veszekedések.
-Meddig voltam eszméletlen? Hm?-a nyakamra csaptam.
-Üdvözletem. Miyouga vagyok. Csak a fél napon keresztül.
-Te mikor tértél magadhoz?
-Nemrég.
-Gyertek velem. szeretnék valamit mutatni.-mondta Miyouga. Elindultunk vele. Inuyasha túl kíváncsi volt ahhoz, hogy ne kövessen minket. A bolha egy nagyon öreg fához vezetett minket.
-Döntsétek ki.-adta ki a parancsot.
-Miért?
-Majd meglátjátok.-kidöntöttük a fát. A földből 2 kard emelkedett ki.
-Amelyiket megtudod érinteni az lesz a tiéd.
Én a kék szalaggal ellátott hüvelyt tudtam megérinteni. A benne lévő kard az enyém (Miyouga szerint). Hikari pedig a másik, sárga szalaggal ellátott hüvelyt tudta megérinteni.
-A kard amit most a kezetekben tartotok a tietek.
-Hogy mi?
-Inutashio rátok is gondolt.
-Nekem nem ő az apám.
-De igen. Minden kétséget kizárva.
Visszaindultunk a kunyhóba. Út közben Inuyasha is csatlakozott hozzánk.

        Folytatom!