Árnyékok erdeje

A csapattal egy sötét erdőbe értünk...
-Láttátok?
-Mit, Sango?
-Valami mozog ott. Arra is és arra is. Mindenütt!
-Fényt! Istennő.-parancsolta Miroku, mire nagy fény keletkezett.
-Mi nem látunk semmit.-jelentette ki Hikari.
-Lehet, hogy csak képzelődtem.
-Nem. Lehetséges, hogy az árnyék szellemek erdejébe tévedtünk.-nézett körül a vízistennő.
-És ez most jót vagy rosszat jelent?
-Rosszat. Az árnyékszellemek  mind egyformák. Éjjel-nappal gyilkolnak. Ez az életben maradásuk titka. Fényben nem láthatók, ezért nappal gyilkolnak a legtöbbet.
-És éjszaka?
-Éjszaka csak akkor, ha valaki betéved az erdejükbe.
-Mindenhol szoktak gyilkolni?
-Nem. Csakis a saját erdejükben, vagy a környékén. Sehol máshol. Nagy erejük van.-mondta, majd hallották amint egy árnyékszellem elsuhan mellettük.
-Áú.-fogta meg karját Kagome.
-Mi a baj?-rohant mellé Inuyasha.
-Valami megkarmolt.
-A fenébe! Az árnyékok előbb szabdalnak minket darabokra, mint amilyen gyorsan mi észrevennénk őket.-újra elsötétült minden. A fényistennő önszántából fejezte be a világítást.
-Látommár őket.-mondtam.-Mi ez nem tudok mozogni!
-Hey! Valaki lefogott!-folytatta Hikari.
-Na! Mi ez? Ne!
-Hm? Mi volt ez? Mintha kiabáltatok volna. Hol vagytok?-nézett nagyott hült helyünkön a fényistennő.
-Elrabolták őket. A testvéredet is.-jellemezte a helyzetet a hanyou. A fényistennő aggodalmában és dühében hatalmas fényt bocsáltott ki, mire egy fekete köpenybe burkolt, fején kapusznyit viselő férfi lépett eléjük a semmmiből.
-Hát te ki vagy?
-Az árnyékszellemek uralkodója.
-Hova vitetted a társainkat?
-Olyan helyre ahol az erejüket elvesszük, majd ennek következtében meghalnak.
-Légy átkozott. Védd magad!-így Inuyasha. A szellem elmenekült, de ezt nem hagyták.
-Még érzem a szagát. Utánam!
-Inuyasha várj meg! Mi nem tudunk ilyen gyorsan futni. Itt Kirarára nem tudunk felülni.-kiabálta a hanyou után Sango, mikor beleütközött szólítottjába.
-Mi a baj Inuyasha?-futott mellé a szerzetes.
-Elvesztettem a szagot. Nem hagyott innentől semmi nyomot.
-"Érzem egy ékkőszilánk jelenlétét. Hát persze! Az elrabolt istennőnél van egy szilnánk. Az  majd elvezet hozzá."
-Hova futsz Kagome?
-Érzem annak a szilánknak a jelenlétét, amely a testvérednél van. Kövessetek!-a miko vezetésével hamar elérkeztek hozzánk, hogy megmentsenek.
-A fenébe! Egy szellempajzs.-ijedt meg Miroku.
-Naés? Arréb! Majd én megszüntetem! Tetsusaiga!
-Felesleges kutyafülű. Az én pajzsom nem átlagos.
Én, Hikari és a vízistennő, külön külön a pajzson belüli fákhoz voltunk kötve. Nem voltunk eszméletünknél.
-Lehet, hogy a tetsusaiga nem, de az én nyilam igenis átfog menni a pajzson még akkor is ha nem szünteti meg azt.-kiabálta a miko, majd 3 nyílvesszőt lőtt ki. Mindegyik áthatolt a pajzson és mifelénk tartott. A varázskötelet, mellyel a fához voltunk kötözve megszűnt. Leestünk és magunkhoz tértünk.
-"Ez meg, hogy lehet?"
-Fényt, Istennő!-kiálltotta Hikari.
-Fényben védtelen vagy ha támadnak, ugye? Pusztulj!
-Lehet, hogy engem legyőztél, de a többieket nem.
-Többieket?-kérdeztem, mikor megláttam a fényen belül többszáz árnyékszellemet.
-Nemhinném, hogy szeretitek a vizet.-mosolygott a vízistennő, majd lelocsolta őket.-Most Norie!
-Jó.-válaszoltam aztán megtámadtam kardommal az árnyékokat. Elpusztultak mind egy szálig. A pajzs szertefoszlott. Ekkor Kagome mögül előlépett Shippou.
-Shippou! Ugye nem szakadtál meg a harcolástól? Úgye nem vagy fáradt?-mordult rá a hanyou.
-Szerencsére nem.
Összeszedtük magunkat, s kicsit ugyan fáradtan és sérülten, de folytattuk útunkat.

         Folytatom!