Egy újabb tag

Egy nagykiterjedésű erdő mellett mentünk amikor...
-Inuyasha!
-Hm?
-Ékkőszilánkot érzek a közelben!
-Merre?
-Arra.-válaszolta miközben az erdőre mutatott.
-Úgyérted, hogy az erdő mélyén?-rezzent össze Hikari.
-Igen. Pontosan a közepén. Miért?
-Nekem egy életre elegem lett az erdőkből.
-Az árnyékszellemek miatt?
-Hát!
-Nyugi már. Ez nem olyan erdő. Békésnek látszik.
-Az utóbbi szó nem tettszik.
-A látszik? Hikari. Idefigyelj! Ez az erdő egyáltalán nem olyan, mint az előző. Nyugodj meg!
-De...de...akkor is...-dadogta tovább.
-Hikari! Ha nyavajogsz itt hagyunk. Egyedül!-üvöltötte hátra Inu.
-Hikari, jobb lesz ha abbahagyod, mert Inuyasha tudod milyen ha kitalál valamit. Be is tartja. És szerintem egyedül itt az erdő szélén sokkal veszélyesebb.-próbáltam megnyugtatni bnőmet.
Miután hosszas győzködés, nyugtatás után sikerült végleg kibékíteni Hikarit az erdőkkel, elindulhattunk befelé az erdőbe.
Szűkös sövényeken, magas fák mellett haladtunk, mígnem megpillantottunk egy kisebb kiterjedésű rétet. Hikari nagy megkönnyebbülésében előre rohant. Mikor már mi is odaértünk, felmértük a terepet és a rét közepén álló fa alá mentünk.
-Az ékkőszilánk pontosan itt van. Méghozzá fölettünk.-erre a kijelentésre mindenki felnézett, de nem sokáig bámultunk felfelé, mert akit néztünk letessékelte figyelmünk. Lejött a fáról, pontosabban leugrott.
-Ti kik vagytok?-kérdezte látszólag dühösen.
-Én Sango vagyok. Ő itt mellettem Miroku, mögötte Kagome, ő mellette Inuyasha. Ők ott külön a víz és a fény istennő, Shippou, Hikari és Norie naés persze Kirara.
-És miért jöttetek ide?
-Hey! Előbb mond meg ki vagy! Mi már bemutatkoztunk!-indulatoskodott a hanyou.
-Én Cuaki vagyok. Mostmár válaszolnátok a kérdésemre?
-Mi is volt az?-vakarta meg a fejét a vízistennő.
-Mit kerestek itt?
-Ékkőszilánkokat. És tudtunk szerint nálad van egy.-nyújtotta ki kezét a hanyou annak reményében, hogy Cuaki átadja neki.
-És?
-Természetesen átadod nekünk!
-Eszem ágában sincs.
-A mi eszünknek meg van... elvenni tőled!
-Inuyasha! Ne légy már ilyen! Nem látod, hogy bántja valami?-ordította le a hanyou fejét Kagome. Míg ez lezajlott addig váratlan vendég érkezett.
-Naraku?!-mondta Cuaki.
-Nem. Ez nem Naraku. Ez Kagura!-javítottam ki.
-De hát akkor miért van ugyanolyan szaga mint Narakunak?
-Mert a reinkarnációja. De nemcsak ő...van még egy...Kanna.
-Honnan  ismered Narakut?-kérdezte a fényistennő.
-Ezt vitassátok meg a pokolban!-hallattszott egy hang, majd tulajdonosa felfedte magát.
-Kagura?
-Igen. Miért kit vártál? De most nem társalogni jöttem. Pengetánc!-kiálltotta el magát. A csapást mindenki kikerülte szerencsésen.
-Ügyes de nem eléggé! Tükörpengetánc!-kiálltotta el újra magát.
-Ezzel akarsz nekünk ártani? Hehe.-vigyorgott a hanyou, de ennek nem lett jó vége.
-Vigyázz mögötted!-vette észre a fényistennő a hátulról közeledő éles pengéket.
-Hol? Ez meg, hogy...?!-nézelődött a hanyou. A pengéket mire észrevette már nem tudta kikerülni. Az éles penge a vállát találta el. Komoly sebet ejtett rajta.
-Inuyasha szerintem nem kéne tovább harcolnod.-ment oda hozzá Kagome.
-Megőrültél?! Hogy juthat ilyesmi az eszedbe?! Ha nem harcolok ti mind meghaltok!-kelt ki magából meg sem válogatva szavait, ezzel megsértve a mikot.
-Tehát nem bízol bennünk.-szomorodott el.
-Mi? Én...én...nem...-próbált mentegetőzni a félszellem.
-Dehogynem. Azt hiszed, hogy nélküled senkik vagyunk. Hogy nem tudunk harcolni, magunkat és másokat megvédeni. Akinek ezek a tulajdonságok megvannak nemcsak te lehetsz!
-De... én...mondom, hogy nem...én csak...
-Semmi csak!...Vigyázz!-lökte el maga mellől a hanyout. Közöttük egy penge szelte a levegőt.
-Hú...ez közel volt.-engedi ki magából a levegőt Kagome.
-Hát...igen.-nézett félre szomorúan mégis valami köszönöm félét mutatva Inuyasha.
-Szereted a vizet, Kagura? Nos, most ez nem fontos...VÍZSUGÁR!-mérte a vízistennő a csapást a csapat közös ellenfelére.
-Áááhh. Ez jól esett. Mostanába úgysem volt ídőm megmártózni egyetlen egy tóban sem.-hálálkodott gonosz mosollyal az arcán.
-De nemhiszem, hogy a fényt nagyon szereted...FÉNYSUGÁR!
-Áááááá! Ez vakító! Állítsd el! Hagyd abba!-kiabált Kagura. Egy kis idő múlva a vakító fény eltűnt. Minden a régi volt.
-Na végre!-nyitja ki szemét Kagura.-Mi...mi ez? Megvakultam! Az egyik szememmel nem látok! Te szipirtyó! Te tetted ezt! SÁRKÁNYTÁNC!
-Nem bánthatod a barátaimat! Most véged van Kagura!-üvöltötte Inuyasha. Előrántotta a tetsusaigát és hárította a csapást, azonban...
-Tükörpengetánc! Sárkánytánc! Pengetánc!-üvöltözte össze vissza a csapat ellenfele. Inuyasha az első és az utolsó támadást ki tudta védeni, de a második eltalálta. Teljesen összerogyott. Szinte alig lehetett látni rajta, hogy még él.
-Elegem van ebből!-kiabálta az előbbiek után Kagome és kilőtt egy varázsnyílvesszőt. Sajna nem sokat ért el vele, de legalább megpróbálta. Mi azokat a szellemeket öltük akiket Kagura hozott magával. Naraku csatlósait. Már teljesen ki voltunk fáradva, mikor a már említett fa mögül előlépett Cuaki. Előrántotta a kardját, majd elkiálltotta magát...
-Tövis a rózsától,
 Szél a levegőtől,
 Villám a vihartól!
 Erők ti mind, egyesüljetek e kardban!
 S ki ellenszegül, PUSZTULJON e harcban!
 Tensan!
-Ez meg mit kiabál?-csodálkoztunk.
-Mi...mi ez? Nem tudom kikerülni!-ijedt meg Kagura, de ebben a pillanatban a vele küldött szellemek eléállva megmentették az életét.-Megmentettek...-mondta halkan majd távozott.
-Elment?-kérdezte Hikari.
-Úgy tűnik, viszont nem végleg. Biztos vagyok benne, hogy még találkozunk vele.-magyaráztam, miközben felsegítettem a földről bnőmet.
-Gyere vissza! Gyáva! Megfutamodsz?! Gyere vissza és harcolj velem!-hozta szokásos viselkedését a félszellem. De mikor megpróbált felállni, hogy ellensége után eredjen, visszaesett.
-Inuyasha. Neked most pihenned kell! Ne akarj mindenáron harcolni. Útunk során úgyis éppen elégszer fogunk még vele találkozni.
-De...de...én...ah hagyjuk!
-Azért!-mosolyodott el halványan Kagome.
-Sikerült a fél szemére megvakítanod! Ügyi vagy!-dicsérte testvérét a vízistennő.
-Ugyan...teljesen meg kellett volna vakítani.-hajtotta le fejét.
-Nembaj. Egy szemmel kevesebb. Ha lehet így mondani.-nevetgéltek.
-Felsegíthetem...hölgyem?-ment Miroku Sangohoz.
-Igen. Áú! A derekam! A hátam és még egyéb.-panaszkodott, miközben a szerzetes segített neki felállni.
-Megmaszírozzam?-ajánlotta fel. Persze a perverz mosoly nem maradhatott el. :)
-Azt inkább kihagyom.
-Biztos?-reménykedett.
-Ezen nincs mit gondolkodni!-jelentette ki Sango határozott komolysággal.
-Még jó, hogy nekünk nem esett nagy bajunk.-törölgette homlokát Shippou. Kirara, aki mellette volt csak bólogatott, de ő legalább harcolt is valamennyit.
-Shippou! Ugye jól vagy!-Ordítottuk, én és Hikari.
-Igen köszönöm!
-Nagyon szívesen!-így mindenki.
-Cuaki. Mi volt ez az egész? Milyen kardod van?-támadta le ezekkel a kérdésekkel Inu a lányt.
-Igen! Miféle szerzet vagy te? Milyen szellem? Milyen erőd van?-léptem mellé én is. Szegényke szerintem azt se tudta  hirtelenjében mit mondjon. Csak bámult értetlenül, mint aki nem érti mit hablatyolunk itt össze.
-Öööö...
-Milyen erőkkel bír a kardod?-mentek mellé a többiek is.

                Folytatom!