Mégegy tag

Mint már írtam, 11-en folytattuk útunkat. Nemsokára ismét betévedtünk egy erdőbe. Hikari nemigen lelkesedett, de be kellett látnia, hogy jobb ha nem ellenkezika döntésben, hogy beljebb menjünk az erdőben. Egy egyenes, csak néhol kanyargó, széles ösvényen haladtunk. Mellettünk kisebb bokrok és azokat követően magas, keskeny törzsű fák vettek körül. A fény be-be világított a lombok között. Gyönyörködtünk a tájban, mikor a bokorból elénk ugrott egy lány és karate beállásban várta míg közelebb nem értünk hozzá.
-Mit kerestek itt?! Ez az erdő az enyém! Tessék megkerülni!-ordibálta felénk, de a végét elnevette. Mi, mint ha semmi sem történt volna, továbbmentünk.
-Rie. Szerinted ez a lány megvan hibbanva?-kérdeztem a melletem állótól.
-Biztosan.-válaszolta de mint az előbb az a lány Rie is elnevette a végét.
-Héj! Nem hallotok?! Azt mondtam, hogy kerüljétek meg az erdőmet!-futott elénk. Mi megálltunk és csak hallgattuk, miket zagyvál az ott nekünk össze.
-Először: ez nem csak a te erdőd, hanem mindazoké, akik áthaladnak rajta. Másodszor: ezekkel a pózolgatásokkal nem mész semmire. Harmadszor: előbb illene bemutatkozni, nem?-oktatta ki az ismeretlent a hanyou.
-Oh bocs. Hát akkor mi a nevetek?-kérdezte. És teljesen láthatóan helyrepofozta magát.(Fogalmazhatnék úgy is, hogy szó szerint...:))
-Előbb te.-hangoztattuk neki.
-Öööö...jól...van. Az én nevem Aby és itt lakom egyes egyedül ebben az erdőben. Jó én már bemutatkoztam. Most ti jöttök.-próbált mérges arcot mutatni, szemöldökét összeráncolni, de mihelyt ezt megközelítette újra elnevette magát.
-Én Norie vagyok.-kezdtem.-Ő itt a fényistennő Rie és az ikertestvére a vízistennő, Anami. Mögöttem Inuyasha és Kagome. Mellettük Hikari, Kirara Cuaki, Shippou, Sango és Miroku.
-Örülök.-rázott mindenkivel kezet.-Hát akkor indulhatunk is tovább.-mondta határozottan és elindult. Mi értetlenül bámultuk.
-Ki mondta, hogy csatlakozzhatsz hozzánk?-rivallt rá Inu.
-Hát nem hallottad? Én!-fordult vissza.
-Jajj Inuyasha. Hadd tartson velünk.-kérlelte Kagome.
-A jókedv és üdeség úgyis hiányzott eddig a csapatból.-folytatta Sango.
-És ráadásul minden pozitív jellem megvan ebben a lányban.-mondta Hikari is.
-Jól van. Velünk tarthat.-adta meg magát.
-Minek az engedély? Én így is úgy is veltek maradok.-mondta magabiztosan Aby.
-Azt te csak hiszed!-indult volna meg a hanyou de Miroku megállította.
-Hagyd. Nem lesz semmi bajunk abból, ha velünk tart. Különben is Sangonak igaza van. Hiányzik a jókedv, a vidámság a csapatból.-ítt elmosolyodott a szerzetes.
-Hhhh.-sóhajtott Inu.-Rendben van.
Az út hátralevő részét már 12-en folytattuk. Aby kivételével a csapat tömött kört alkotva mentek. Aby mindig mikor elénk került, megvárta, hogy a csapat kielőzze, mert ő azt tartotta mókásnak, hogy hátulról átugorja az egész csapatot. Ez csak addig volt jó amíg egy fának nem vágódott (tiszta George az őserdő hőséből XD). Az ösvény amelyen eddig mentünk kétfelé ágazódott. Ezt a legjobban az a fa mutatta amelynek Aby szerencsésen nekiment. Megegyeztünk, hogy két részre oszlunk. 12-en voltunk, így két 6 fős csoportra váltunk szét. Az egyik csoportot az alapcsapat alkotta (Inu, Kagome, Shippou, Miroku, Sango, és Kirara) a másikat pedig mi (Rie, Anami, Hikari, Norie, Cuaki és Aby). Így kettéváltak útjaink.
-Szerinted fogunk még a többiekkel találkozni?-kérdezte Rie kicsit úgy mintha félne.
-Biztos. Ez a két ösvény tuti, hogy összefonódik egy helyen.-válaszoltam neki.
-Ahogy elnézem az még jócskán arrébb van.-néz a messzeségbe Hikari.
-Hát akkor csináljunk valamit. Nem szeretnék unatkozni.-javasolta Aby.
-Jó ötlet, de mit?-tette fel a kérdést Anami.
-Énekeljünk, beszélgessünk, táncoljunk.-mondta egész vidáman és mosolyogva.
-Felőlem...-intettünk Hikarival.
-De van egy kis probléma. Én világéletemben csak a harcnak éltem és nemigen hallottam zenét vagy, hogy valaki énekelne.-vallotta be nekünk Cuaki.
-Hát nálam is ugyanez a helyzet.-hajtotta le a fejét Rie.
-Én csupán csak a madarak énekét és a levegőét hallottam.-mondta szomorúan Anami.
-Lehet, hogy én vagyok a csapat kiemelkedő alakja, de akármennyire is szórakozott vagyok, én sem ismerek semmiféle dalt.-nézett ránk Aby.
-Az nembaj. Mi olyan világból jöttünk, ahol a jó dalok már a csapból folynak.-mondtam, mire ők kimeresztett szemekell kérdeztek vissza.
-Tényleg? A csapból? És az mi?-néztek ránk értetlenül. Eltelt egy kis időbe mire elmagyaráztuk nekik, de még így se nagyon értették.
-De ez csak egy mondás.-intettük le őket.
-Akkor énekeljétek el az egyik legjobbat, majd mi is beszállunk jó?-kérlelt minket Aby.
-Jó.-válaszoltuk és elkezdtük énekelni a ......(kedvenc dalod). A végére ők is beszálltak. Körülbelül úgy 3-szor énekeltük el a dalt majd váltottunk. Közben a szövegnek és a dallamnak megfelelően elkezdtünk táncolni. Ez után kimerülten de még mindig sétáltunk. Mindenki elmesélte a saját történetét. És mikor ennek is a végére értünk sajnos azt kellett észrevennünk, hogy az ösvény amelyen mentünk még két részre vált. Úgy döntöttünk, hogy megint két részre osztódunk.
Én, Hikari, és Rie a bal oldalunkon lévő ösvényen mentünk tovább. Anami, Cuaki és Aby a másikon haladtak. Nem sokáig haladtunk így, mert a kettévált ösvény összefonódott. És mi így mentünk tövább amikor...
Eközben a másik csoportnál...
-Te perverz disznó!-üvöltözött Sango, miközben Mirokut pofozgatta. A szerzetes minden próbálkozása után kapott jutalmat, de nem olyat amelyre számított, hanem olyat amelyre számíthatott, de nem akart.
-Biztos, hogy nem gondoltad komolyan?-kérdezte dühösen Kagome a mellette biciklit tologató Inutól.
-Azt amikor azt mondtam, hogy jégből meg kőből van a szíved?
-Azt.
-Azt komolyan gondoltam. Hisz így van nem?
-Ha? Tényleg?! FEKSZIK! FEKSZIK! FEKSZIK! FEKSZIK!-kiálltotta el magát a miko újra meg újra.
-Na erről beszéltem.-nyögte ki a hanyou.
-Igen?! FEKSZIK! Várjunk de hol van Shippou. Az előbb még a biciklim kosarában láttam.
-Biztos előre repült mikor elborult a bicaj is.-gondolkodott a hanyou.
-Miért? Hogy tud előre repülni hacsak elborult? Csak nem levágódott?!
-De...azthiszem.-nyögte még ezt is a hanyou.
-Ááááá!-hallatszott.
-Ki az?-kiabálta Sango.
-Ja csak ti vagytok azok?-mondta Aby megkönnyebbülten.
-Mondtam.-tette ölbe kezét Cuaki.
-Mit?-kérdeztük (Én, Hikari, Rie és Anami).
-Hát mit?-vonta föl a szemöldökét.-Mondtam, hogy össze fog érni az ösvény. Nem?-nézett továbbra is kérdőn.
-Ha jól emlékszem akkor azt nem te, hanem Norie mondta.
-Nem mindegy? Akkor is elhangzott.
-Nem engednél el?-nézett még mindig egy kicsit ilyedten az előbbi repülése miatt Shippou.
-Hogy mi? Te itt? Észre sem vettelek. Bocsi.-mondta zavartan Aby, majd elengette Shippout.-Kirara. Gyere ide légyszíííííí.-kérlelte az állatott majd utána azt kezdte szorongatni.
-Aranyos ugye?-mosolygott Rie.
-Az.-Aby határozottan.
Kagome és Sango odajött hozzánk, így a fiúk lemaradtak. Több mint 10 méterrel a fiúk előtt jártunk. Énekeltünk, beszélgettünk na és persze táncoltunk. Ez Mirokunak nagyon tettszett.
-Micsoda látvány!-marasztalta rajtunk tekintetét a szerzetes.
-Micsoda?-kérdezte álmosan Shippou.
-Mi micsoda? Hát nem látod?-bök a fejével előre Miroku.
-Miroku! Leszokhatnál erről!-nézzett rá a hanyou.
-Ok...ok de olyan jól elvannak.-mosolyodik el.
-Azt elhiszem.-mosolyodott el mostmár Inu is. Ez után a fiúk csöndben maradtak. Csak a mi hangunk, éneklésünk hallatszott.
-Ááááááá!-hallatszott felőlünk. Aztán már csak annyit lehetett látni, hogy egy burok körbevon minket.
-MI történt?-közelítettek felénk a fiúk. De ekkor valaki útjukat állta.
-Sesshoumaru?-lepődött meg Inu.
-Szia Inuyasha öcsikém.
-Te...te mit keresel itt?-Inu mérgesen.
-Azt ami az enyém.
-A tetsusaigáért jött.-jött rá a szerzetes.
-Azért hiába.-nézett félre a hanyou.
-Oh tényleg?
-Tényleg!
-Inuyasha ne kötekedj vele. Ne feledd én is itt vagyok!-remegett Shippou a hanyou vállán.
-Ha nem adod át önként a kardot...a lányok meghalnak. A félszellem ekkor megtorpant és felnézett báttyára.
-Azt nem engedem!
Mi bent a burokban hasznos dolgokkal töltöttük el az időt. Volt mikor énekeltünk, hogy megzavarjuk fogvatartónk figyelmét a harcban. Volt, hogy fogócskáztunk. Ez is zavarta Sessyt.
-Na ebből elég legyen!-ordított ránk. Megrémültünk és egymás hátának dőlve a kör alakú burok közepére ültünk. Aby még mindig szorongatta Kirarát.
-Hihihahahehe.-nevetett Shippou.-Nem tudtam, hogy a nagy Sessy figyelmét el tudja terelni néhány idegen lány.-nevetett tovább. Ezen Miroku is elmosolyodott.
-Nos akkor vessünk véget ennek, mert nem téged, hanem Narakut keresem!-kiabálta a hanyou, majd elindította a szélbordát bátyjára.
-Hm.Ügyes de nem talált.
-Mert nem akartam, hogy találjon. Nem te voltál a cél.
-Hanem?
-A burok.
-Mi!-mondta Sessy, magában rémülten, hátranézett és azt kellett látnia, hogy a burok szertehull, mi lányok, pedig mint ami felrobban, ahányan voltunk annyi irányba szaladtunk szét. Sessy meg elviharzott. Tudta, hogy most semmi esély rá, hogy elvegye a kardot.
-Ezek meg hova tűntek?-ilyedt meg a félszellem.
-Nemtudom. Menjünk megkeresni őket.-kezdett elindulni a szerzetes.
-Egyetértek.-így Shippou.
Elkezdtek minket keresni. A végére már mindenkit megtaláltak.
-Nem volt jó ötlet így elrohanni.-duzogott a hanyou.
-Miért nem? Nem szép ez a hely?-nézett édi szemekkel Kagome.
-De.
-Akkor már megérte.-mosolyogtunk.
Később nagyon eluntuk magunkat ezért megkértük Kagomét, hogy vigyen el minket az ő világába. Nem kell mondanom, hogy a fiúk ennek nem örültek. Hát még Miroku XD. Négy kisebb ugróasztalt vettünk és átvittük a középkori Japánba.
-Ezek meg mik?-lepődtek meg a várakozók.
-Ugróasztal.-válaszoltuk egyszerre.
Felállítottuk, összeszereltük. Majd azon ugráltunk. Mindannyian kivéve a fiúkat. Mikor kifáradtunk...
-Elmegyünk megmártózni a közeli tóba?-tettem fel a kérdést.
-Persze!-vágták rá egyszerre.
Mikor már egy ideje pancsoltunk...
-Mi...Miroku hova mész?-gyanakodott Inu.
-Mit gondolsz?-nézett Inura unva Shippou.
-Na nem! Itt maradsz!-mondta megindulva Inu, de a szerzetest nem tudta megállítani így az magávalhúzta.
-Héj! Menjünk vissza! Miroku!
-Cssssss! Meghallják.-suttogta a szerzetes és belenyúlt a bokorba, majd eltolta egy kicsit. Balszerencséjükre mi ezt észre is vettük.
-Na szép látvány?
-Neked!
-Hm. Mi ez a nagy fény. Megvakulok!-mondta a szerzetes.
-Szerinted?
-Rie!
-Áááá. Csurom víz lettem.-kiált megint fel a szerzetes.
-Anami!- ordította Inu. A két leselkedő elfutott.
Később mi is visszatértünk. Mivel már mindenki teljesen kifáradt, nyugovóra tértünk.

             Folyt. Köv.