Mi bosszant? Nézz körül!

Reggel én ébrdtem fel először. Mivel még mindenki aludt elmentem reggelit keresni. Elég hamar visszaértem, így mielőtt a többiek felébredtek volna elkészítettem a reggelit.
-Ááááhh.-ásított valaki, mire én ijedten felpattantam.
-Hikari! A frászt hozod rám!-suttogtam.
-Bocs. Mit csinálsz?
-Reggelit. Gyere enni!
-OK. De ha lehet akkor ne ijedj meg egy újabb tag felébredésétől, mert akkor én is megijedek, csak annyi különbséggel, hogy én tőled.
-Kétszer mondtad az ént.
-Tudom. Ezzel is arra ösztönözlek, hogy meg ne ijedj.
-Nyugi nem fogok.-mondtam teljesen magbiztosan.
Mindketten megreggeliztünk majd beszélgettünk. Éppen mondandóm közepén jártam, mikor...
-...végül én taláááááááááááááál.....tam-sikítottam hangosan. Ez annak a hibája volt, aki megérintette a vállam.-meg.-mondtam egészen halkan. Éppen, hogy csak én hallottam.
-Mi a baj?-kérdezte Hikari. Érdekes módon most nem ijedt meg tőlem. Már szinte a nevetés határán volt. Gondolom tudta, ki ért a vállamhoz.
-Sziasztok!-szólt valaki a hátam mögűl. Lassan de hátranéztem.
-Aby! Te is a frászt hozod rám!
-Miért ki más hozta még rád?
-Hát ki...?-böktem fejemmel bnőm felé. Aby nevetve leült mellénk és ő is megreggelizett.
-Finom volt. Ki csinálta?-nézett ránk választ várva Aby.
-Én.-mondtam. Egy kis csend után én szólaltam meg először.
-Remélem ma mááááááááááár NEM IJEDEK MEG TÖBBSZÖR!-sikítottam és a végét üvöltöttem.-EZ MEG KI VOLT?-néztem jobbra-balra keresve a tettest.
-Bocs megijesztettelek?-állt elém Rie.
-De még hogy!
-Te lány hallod! Ehhez már tehetség kell.-nevetett és nézett érdekesen Aby.
-Hogyan tudsz egymás után így megijedni?-kérdezték, most mindhárman.
-Nem tudom. Olyan nagy csönd volt. Ti meg hirtelen csináltok hangzavart.
-Én mindig csöndben éltem és magányosan, de sosem ijedtem még meg viszont lehet, hogy te leszel az első akitől megfogok.
Lassan mindenki felkelt. Szerencsémre már nem ijedtem meg a nap hátralevő részében.
-Mi a baj Inuyasha?-sétált a külön ülő mellé Kagome.
-Baj? Az nincs!
-De! Látom, hogy valami bosszant. Nem tettszik valami?
-Mi bosszant? Hm? Nézz körül!
-Értem. Szóval az zavar, hogy ennyien vagyunk?
-Talált, süllyedt!
-Jajj Inuyasha! Hisz jól megvagyunk. És így közös erővel könnyebben le tudjuk győzni Narakut.
-Lehet!
-Nem lehet!
-Miért?
-Mert tudjuk!
-jó oké, oké.-adta meg magát, de még tovább duzzogott.
Nem sokkal később újra utnak indultunk. Ahogy szokott lenni, most is előrébb voltunk, mint a fiúk, de most nem annyira. Ugyanolyan jól éreztük magunkat, mint eddig. Ezt mi már megszoktuk, viszont azon a helyen ahol épp jártunk volt valaki aki nem. Forgószél közeledett felénk. Az istennők, Cuaki és Aby nem ismerték, de a többiek igen.
-Hello Inuyasha!-köszönt.
-Hé! Nem vagyunk pajtások!
-Egy szóval sem mondtam, hogy azok lennénk. Kagome drágám ezt neked hoztam.-mondta majd átnyújtott néhány szál virágot.
-Ööööö.......kö...köszönöm. Nem kellett volna.
-Dehogynem.
-De hallottad, hogy nem!-üvöltötte le a hanyou. Ekkor Kouga meghátrált és szétnézett.
-Hm...pincsi nem sok neked ez így egyszerre?
-M...mi?
-Minek neked ennyi nő? 7.
-Mi az, hogy csak 7?! 8-an vannak lányok!-háborodott fel Inu.
-De ebből egy az enyém!
-Hogy?-mondta halkan Kagome.
-Azt majd meglátjuk!-így a hanyou. Harcolni kezdtek. Mikor komolyabbra fordult a helyzet mi lányok, sorfalként közélyük álltunk.
-Menjetek innen!-indulatoskadott a hanyou.
-Eszünk ágában sincs!-mi kórusban.
-Álljatok félre!
-Ne is próbálkozz! Kouga menj el kérlek!-nézett könyörgően mégis komolyan a miko.
-Rendben.
-Ne! Nehogy megfutamodj!....Kagome! Ez a te műved!
-Tudom.-mondta, közben megfordultunk.
-Véded?
-Dehogy védem! Csak nem szeretem, ha miattam harcoltok!
-Ez miért baj neked? Nem hallottad mit mondott? A tulajdonának tekint!
-És? Te ezen felkapod a vizet? Na ne már! Vele úgysem tudok mit kezdeni, ellenben veled...
-Ne nem úgy értettem.
-Mutathatnál példát.
-Huhh. De minek! Azt csinálok amit akarok és ha mégegyszer idetolja a képét nem ússza meg!
-De te se! Fekszik!
-Áááuu.
Este egy közeli apró udvarméretű réten táboroztunk le. Már késő este volt...
-Inuyasha. Hol vannak a lányok?-kérdezte Miroku. Ő, Shippou és a hanyou körben ülték az előttük lévő tüzet.
-Nem messze innen ők is körben ülnek a tűz körül.
-És mit csinálnak?-érdeklődött Shippou.
-Azt én meg honnan a fenéből tudjam?!
-Jól van na csak kérdeztem.
-Gyere Shippou. Meglessük őket.
-Ez biztos jó ötlet Miroku?
-Hova akartok menni?-nézett bambán Inu.
-Meglessük őket.
-Mármint a lányokat?
-Azokat. Ti meg vagytok buggyanva. Úgy repültök vissza, mint annak a rendje.
-Azt te csak hiszed.
-Jó én is megyek.
-Mi történt Inuyasha? Ez új számunkra.
-Csak engem is érdekel, hogy mit csinálnak azok együtt.
A fiúk elindultak a legközelebbi fény felé. Ott volt a mi kis táborunk. Körbe ültük a tüzet és beszélgettünk. Rémmeséket meséltünk, énekeltünk sőt volt mikor egy-egy lány felállt körbetáncolni a tüzet.
-Na mit csinálnak?-kérdezte Shippou Inu vállán Mirokutól.
-Rie táncol, a többiek pedig énekelnek.
-Azt halljuk mi is.
Kb úgy fél óra elteltével...
-És most mit csinálnak? Már nem énekelnek egy ideje.-vonta fel egyik szemöldökét a hanyou.
-Cuaki és Sango mesél valamit.
-Áááááá.-hallatszott.
-Ez meg mi volt?-pattant fel a helyéről Inu.
-Semmi. Ülj vissza! Csak megijedtek.
-De mitől?-remegett Shippou.
-Most, hogy jobban megnézem, mindenki arcán félelem ül. Sango nagyon beleélte magát a mesélésbe. Mint egy szörny feláll és ijesztgeti a többieket.
-És én meg már azt hittem komolyabb a baj.-állt föl Inu és odasétált hozzánk. Mirokuék kísérték.
-Mi volt ez a nagy sikítozás?-rivalt ránk.
-Rémeket mesélünk egymásnak.-nézett rá Anami.
-De ha ennyire megijedtek egy-egy apróságon, akkor inkább találjatok ki valami mást!
-Nem találunk ki mást! És menj innen, mert most beszeretném fejezni a történetem!-vette hangosabbra a hangját Cuaki.
-Igen! És utána én következek! Nem szeretném ha félbeszakítanál!-emelte meg a fejét Aby.
-Még valaki?-nézett körül a félszellem.
-Utána én jönnék! És Norie meg Hikari megígérték, hogy egy újabb jó dalt tanítanak meg nekünk.-magyarázta Kagome.
-És az mennyi idő?
-Sok!-vágta rá Rie.
-Hát jó ti tudjátok....
-Bizony mi tudjuk! Mehettek is!-nézett rájuk elégedetten Hikari.
-Jó, jó indulunk.-indult el a rókaszellem.
-De ha mégis magányosak vagy szomorúak lennétek....
-Nem leszünk! Ismersz vagy nem?-Sango.
-De...de...sajnos.
A fiúk visszamentek a saját helyükre. Nem maradtak fenn sokáig. Hamar elaludta velünk ellentétben. Mi még egy jó darabig nem aludtunk. És mikor énekeltünk többször is sikerült felkelteni a már réges régen alvókat.

         Folyt. Köv.