A legerősebb kard

Miután Totosai elmondta mondókáját, Inu már rángatott is ki minket, hogy alkossuk meg azonnal a kardot.
-Na de Inuyasha! Ez azért tényleg túlzás már!-próbálta megállítani Inut Kagome.
-Miért lenne az? Már olyan rég óta vágyom a bosszúra. Most itt a lehetőség erre meg megakarsz állítani?
-Nem én nem arra mondtam!
-Kagome nem úgy értette, hanem úgy, hogy nem kéne most rögtön. Előttünk az egész élet. Van még holnap is.-magyarázta Sango.
-De...-kezdte volna újra el a hanyou.
-Semmi de! Ehhez rengeteg erő kell! Ha már most fáradtak vagytok, hogy viselnétek azt, ha még erre rá átmenetileg elvesztenétek az erőtöket. Iszonyú. Szerintem várjátok meg a holnapot. Addigra mindenki kipiheni magát.-oktatott minket a kardkovács.
-Igaza van Totosainak. Inuyasha, te pedig ne türelmetlenkedj.-nem bírta megállni, hogy ne szóljon közbe Aby.
-Te akarsz engem kioktatni?
-Én csak ismételtem! Vagyis helyeseltem.-nézett fölfelé állát kezével támasztva és a szemeit ide-oda forgatta, mintha keresne valamit.
-Áh. veled bármit is komolyan beszélni!
-Elég komoly vagyok nem?
-Neméppen.
-Ne ezzel menjen már el az egész napunk!-vágott közbe Rie.
-Igaz.-helyeselte mindenki.
Másnap reggel arra keltünk, hogy Inu ide-oda járkál. Nagyon türelmetlen volt.
-Végre, hogy felébredtetek!
-Miért mi van?-én (Norie, ha még nem jegyezted meg).
-Á semmi! Csak úgy tűnt már, hogy át akarjátok aludni az egész napot.
-És ha átalusszuk?-kérdeztem.
-Mi van abban?-nézett furcsán Anami.
-Csak nem zavar?-tettük fel egymás után a kérdéseket.
-Öh....de!
-A kard miatt ugye?-vett egy nagy lélegzetett Hikari.
-Hát...ööö...ízé. De tényleg meglehetne már alkotni! Minél hamarabb lesz kész a kard, annál hamarabb öljük meg Narakut és annál hamarabb lesz végre nyugtunk.
-Ennyi?-kérdeztem.
-És akkor annál hamarabb hagysz békén minket?-kérdezte Sango félálomban.
-I...igen.-fordította el a fejét Inu duzzogva.
-Jólvan. Emberek és szellemek ébresztő!-kiálltotta el magát Kagome, mire mindenki felébredt.
-Akkor kapjátok fel a fegyvereteket! Indulunk!-Miroku.
-De hova?-értetlenkedett nem szokatlan módon Shippou.
-Totosai mutatott egy helyett ahol nem zavarnak meg a szertartás közben.-válaszolt a szerzetes helyett Cuaki.
-Szertartás? Az meg minek?-értetlenkedett tovább.
-Csak...mert. Több kérdés nincs!-az utóbbit közösen mondtuk.
-Jó..jó megjegyeztem.
Ezek után elindultunk a kardkovács által javasolt helyre. Nagyon szép hely volt. Mindenütt egy-egy fa. A fák nem voltak nagyon sűrűn ezért a lombkoronán keresztül akadálytalanul besüthetett a fény. Volt ennek a helynek olyan része ahol a szertertást kényelmesen, elférve meg tudtuk kezdeni és végrehajtani. Mindez egy hegy melletti völgyben volt. A többi része olyan szép volt, hogy arra szavakat nem találok, ezért hát nem is fárasztom a leírásával magam. Ha van képzelőerőd akkor el tudod képzelni. Megérkeztünk. Egy kis pihenőt tartottunk, aminek Inuyasha nem nagyon örült, de azért látszott rajta is, hogy elfáradt.
-Mindenki vegye elő a fegyverét.-utasított mindenkit a hanyou.
A fegyvereinket csillag alakzatba egymásra tettük, majd ki-ki a magáét megfogta. Nem kellett semmit sem tennünk. Néhány perc múlva a fegyverek felett megjelent egy kard. Nagyon jól nézett ki. Még nem vehettük el. Még nem volt teljesen kész a kard. Inuyasha már teljesen türelmetlen volt. De a ceremónia alatt nem lehetett megszólalni, ezért nem szóltunk rá, de ő sem tudott minket különösebben idegesíteni.
-Végre kész!-kiáltotta el magát Rie.
-Na de Rie. Azt hittem, hogy nem szabad megszólalni.-testvére.
-Már meglehet. Kész van. Teljesen elfáradtam.
-Na végre. Azthittem ott pusztulok. Nagyon kimerítő volt.-mondta lehangolva Aby.-És az, hogy nem lhetett megszólalni...ááááh ne tudjátok meg, pedig a szertartás alatt egy csomó jó vicc eszembe jutott amit még ti nem hallottatok.-panaszkodott.
-Hát igen...neked biztos rossz lehetett. Be nem áll a szád! Egyfolytában csak dumálsz!-nevetett Hikari.
-És az baj?
-Nem. Dehogyis! Miket gondolsz!
-De legalább a fegyvereink megmaradtak.-sóhajtott egy nagyot Sango.
-Hát igen. Akkor azt is mondhatjuk, hogy a kard a semmiből keletkezett.-okokodott kagome.
-Nem. A pillanatnyi erőnkből. Azért olyan fáradt mindenki.-vette át az okoskodást Miroku.
-Ennyi lenne ez a kard? Még jó, hogy nem Naraku jött rá előbb, hogy létezik ilyen és hogyan kell megalkotni.-töröltem meg a homlokom, mint aki valami nagy csatából tért vissza.
-Igaz.-helyeselt mindenki kórusban.
-Nos itt a kard! Már csak Narakut kell megkeresni és legyőzni.-és már indult is volna Inu, ha mi nem fogjuk vissza.
-Mégis mit képzelsz? Itt hagysz minket?-nyögte ki fáradtan Cuaki.
-Nem. Velem jöttök!
-Na persze! Bírunk is mi?
Egy kisebb szócsata lezárta után mégsem indultunk el. Nemtudom, hogy Inuyasha miért nem fáradt el vagy lehet, hogy csak rejteni akarta? Nemtudom. De azt igen, hogy másnap, ő aludt és pihent a legtovább. Azt hittük többé már fel se kel.

                  Folytatom!