A kard ereje, avagy Naraku legyőzése

Miután sikeresen felébresztettük Inut folytattuk utunkat.
-Ezzel legalább rendezhetem a számlát Kougával is!-nevetett sikerittasan Inu.
-Azt nem hiszem!-vágta rá Kagome.
-Miért? Na...ne...Kagome! Ne!
-Fekszik!
-Ezt most miért kellett?
-Nem rendezel semmiféle számlát senkivel!
-Véded?
-Nem. De nem akarom, hogy bárkit is megölj vagy bánts!
Inut a földön hagyva mentünk tovább. Nem sokkal később ő is csatlakozott hozzánk. Ezután nem sokkal megálltunk.
-Ékkőszilánk van a közelben és röhamosan közelít.
-Mi? Akkor az csak Kouga lehet!
-Nem! Rengeteget érzek!
-Naraku?-jutott Rie eszébe.
-Áá dehogy! Olyannak ismered, aki ellenfele felé rohamosan közelít?-nevetett ikrtestvére.
-De de ez ő!-szagolt a levegőbe a hanyou.
-Biztos?-kérdeztük egyszerre.
-Semmi kétség nem férhet hozzá.
Ezzel meg is indult a csapat arra, amerre a szag vezetett. Naraku közben megállt Kagome állítása szerint ezért mentünk mi.
-Nocsak! Kiket látnak szemeim. Inuyasha és a szánalmas kis csapata. Minek szedtél fel ennyi nőt? Nem elég egy? Az is úgyis meg fog halni. Pótolni akarod?-nevetett ördögien ellenfelünk.
-Fogd be! Itt most csak egy valaki lesz, aki meghal és az te leszel!
-Azt makd meglátjuk!
-Azt meghiszem!
-Állj arrébb Inuyasha!-kiálltotta neki Cuaki.
-Mi...miért?
-Mielőtt végzel vele szeretnék én is harcolni.
-Akkor rajta. Ne váratsd meg!
-Tövis a rózsától,
 Szél a levegőtől,
 Villám a vihartól!
 Erők ti mind, egyesüljetek e kardban!
 S ki ellenszegül PUSZTULJON e harcban!
A csapás telibe találta Narakut, de nem halt meg tőle. Ezután Sango a csonttörővel próbálkozott. Miroku a varázsigéket, Kagome íjat és nyilat, az összes többi (Inut kivéve) a kardjával támadta. Inuyasha unatkozva nézett minket. Egy kis idő múlva elege lett és leállított minket.
-Én végzek Narakuval! Álljatok félre!-és a már teljesen sebes és kifáradt Narakura támadt.
-Öhm Inuyasha. Tudod, hogyan kell használni ezt a kardot?-idegeskedett Aby.
-Hát...ööö......PERSZE!-majd előrefordult Narakuhoz.-Kard! Mutatsd meg erőd, mely benned lakozik!
Amint ezt kimondta a kard vakító fényben tündöklött és valami láncszerűvel körbecsavarta Narakut, majd összeroppantotta.
-Remek, Inuyasha úrfi! Sikerült a kard egyik legerősebb csapását előhívnod!
-Miyouga? Te itt?-vonta fel szemöldökét a hanyou.
-Igen. Tudtad, hogy a kard a jövőt is látja?-sunyin Miyouga.
-Ho...hogyan?
-Csak szép tisztára meg kell mosni a pengét és ha ránézel már látod is a jövőt.
Nem kérdéses, hogy Inu azonnal elrohant egy közeli tóhoz. Lemosta a vért a kardról és már nézte is a pengét.
-Mi...Miyouga!
-Itt vagyok úrfi!
-Ki az a gyerek ott fekete hosszú hajjal és kutyafülekkel?
-Nem ismerős?
-Eltaláltad!
-Hát az a lányod!
-Mi...mi...micsoda? Öh és akkor az másik?
-Az már teljes egészében rád ütött.
-Mi az hogy rám ütött?!
-Az a fiad!
-Tudod ki hiszi el!
-Te! És még azok akik hisznek abban amit látnak.
-De ha én vagyok az apjuk akkor ki az anyjuk?
-Még ennyi eszed soncsen? Nemcsodálom, hogy sokszor miért nem tudod használni!
-Kire gondolsz?
-Természetesen nem mára, mint Kagoméra.
-Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiicsodaaaaaaaaaaaaaaa! Te meg vagy hibbanva!
Ekkor érketünk meg mi is.
-Mi a baj Inuyasha?-ment mellé Kagome.
-Se...semmi.
-Mégegyszer el ne merj menni tőlünk, mert nem fogunk megkeresni és utánadjönni.-fenyegette Aby, aki teljesen kifáradt a hanyou keresésében.
-Ez így igaz!-lép mellé Cuaki.
-Na ne mondjátok.
-De!-mindenki.
-Azért tényleg megvárhattál volna minket.-oktattuk ki(én és Hikari).
-Nem is beszélve arról, hogy nagyon aggódtunk!-üvöltözött vele Sango.
-Én mindvégig tudtam, hogy előkerülsz. De nekik tudod, hogy bszélhet az ember.-mentette ki a dolog alól magát a szerzetes.
-Végre. Legalább te velem vagy.
-De Inuyasha. Mit nézegettél azon a kardon?-fürkészte kíváncsian Kagome a kard pengéjét.
-Semmit.
-De de néztél rajta valamit.
-Ne légy ilyen kívánci mert még megöregszel.
-Nembaj mondd.
-Itt akarsz előttem megöregedni? Nem akarsz megvárni?
-Megvárni? Öhm. Itt az ékkő.-terelte a témát a miko.
-Végre újra egyben.-vidult fel a társaság.
-Kérj tőle valamit.-súgta a miko fülébe a hanyou.
-Rendben.-behunyta szemét Kagome.
-Mit kívántál?-Inu édesen.
-Ha elmondom nem fog teljesülni.
-Dehogynem. Mond csak.
-Azt kívántam, hogy mindenkinek teljesüljön a legfőbbvágya.
-Okos kívánság.-még mindig édesen és suttogva.
-Inuyasha. Miért beszélsz így? És miért vagy ilyen kedves? Történt valami?
-Nem.-ugyanúgy.
-Akkor?
Ekkor a hanyou  kezével hátra intett a többieknek, hogy menjenek el. Ezt szerencsére csak Miroku látta. A többiek mással voltak elfoglalva.
-Khm. Hölgyeim. Menjünk verjünk tábort.-ebbe mindenki beleegyezett. Kagome észre sem vette, hogy elmentünk.
-Válaszolnál? Inuyasha.
-Nem történt semmi.
-Nem hiszem el. Tudom, hogy történt valami.
-Igen. Jól tudod. Tényleg történt.-ezeknél a szavaknál Kagome nagyott nézett.
-É..és mi történt?
-Még semmi különös, viszont most igen.-Inu egyre halkabban. Végül, mikor már semmit sem lehetett hallani, közelebb hajolt a lányhoz. Lassan összeért ajkuk és megcsókolták egymást.
-Én...én már rég el akartam mondani, hogy mennyire szeretlek, de még nem volt bátorságom hozzá.-vallotta be magának és szerelmének Inu.
-Én is szeretlek.
Aznap éjjel egymáséi lettek. Nem történt ez másképp Mirokuéknál sem. A szerzetesnek végre sikerült "normálisan" viselkednie. Sango minden ballépését megbocsátotta. Inuyasha bátyjának, Sessynek megtetszett Cuaki. Össze is jöttek lett is gyümölcse. Egy igen erős kisfiú. Inuyasha és Kagome ikreinek erejéhez hasonlított. Kouga és Aby is összejöttek. Az istennők a saját birodalmuk egyik királyával. Mi meg, mint Kagome is, a két világ között járkáltunk.

                      Vége!