A sors útjai... - Bevezető |
|
|
|
|
1. rész |
|
|
|
A talp fölemelkedett, majd ledobbant, a tű aranyló ösvényt hasított a királykék mezőbe, fürgén végigkanyargott a csigavonalon,
|
2. rész |
|
|
|
Kopogtak. Az öregember az ajtóhoz csoszogott, és sarkig tárta:
- Te vagy az, Lilikém? Gyere be!
- Jó estét, Laci bácsi, visszahoztam ezt a táskát
|
3. rész |
|
|
|
"- Ez egy vagyon lesz - hordozta végi tekintetét Lilla a felhalmozott édességeken.
- Meg egy kiadós hasmenés - tette hozzá Sali, elnézve Fannyt és Riát."
|
4. rész |
|
|
|
Lilla sértve érezte magát, amiért őt hibáztatják Aranka távozása miatt, ugyanakkor bűntudat gyötötörte, hátha igazuk van.
|
5. rész |
|
|
|
Lágy, csöndes éj ereszkedett a világra. Estikék illatát ringatta a szellő.
Csizovszky a ház falának dőlve összefont karral várt.
Lilla halkan beszélt valakihez a kapuban és a sofőr az egyik macskát látta üldögélni a lábánál:
|
6. rész |
|
|
|
A következő falunál Sali engedte, hogy az IVECO megelőzze és figyelmen kívül hagyta a bókokat, melyekkel a mellettük elhúzó pótos szerelvény sofőrje élénk ökölrázás kíséretében megtisztelte őket.
|
7. rész |
|
|
|
Nem sokkal azután, hogy így dűlőre jutottak, valaki megzörgette a kiskaput:
- Lilla! Fánika! Riácska! Van itthun valaki?
Összerezzentek.
- Balatin mama. Nyisd ki a kaput!
- De akkor bejön! - rémüldözött a kicsi.
|
8. rész |
|
|
|
Lilla észre sem vette, mikor jött vissza Zoltán apja. Az megállt és gyengéden kivette kezéből a kagylót.
- Jaj, ne haragudjon! - ugrott föl a fiatalasszony
|
9. rész |
|
|
|
Nézd Gyuri, ez halott! - hallatszott egy idősebb férfi hangja.
- De hisz ez az öreg Csizovszky! - visított Balatinné. - Ezér' nem gyütt ki! Megdöglött végre! Ő pártó'ta mindig a Lillát...
|
10. rész |
|
|
|
A Csizovszky-ház előtt, a MAGIRUS mellett mentőautó parkolt.
Aranka észrevette a lepedővel letakart hordágyat, melyet a mentősök kihoztak
|
11. rész |
|
|
|
Fanny a földön ült. Maszatos arcocskáján elmázolta a könnyeket, nehogy az óriás meglássa, mert megint ki fog kapni. Bár talán az is elaludt végre, mert akármilyen gonosz is valaki, aludnia mégiscsak kell.
|
12. rész |
|
|
|
Ferjánc a belső tükörbe pillantott. Csizovszky a hátsó ülésre költözött, az ölében Fanny szuszogott, mellette Lilla ült, keze Csizovszky tenyerében.
|
13. rész |
|
|
|
Megcsörrent a telefon. Ferjánc volt a vonalban:
- Zolikám, mondtad, hogy holnap mégy le apád temetését elintézni. Odaadom neked a Lanciát arra a pár napra, hogy ne kelljen a DAF-fal, vagy pláne busszal menned.
|
14. rész |
|
|
|
A roppant DAF a sofőr rutinos mozdulatainak engedelmeskedve kifordult az utcából, és bevágott a külső, majd a belső sávba. Lilla az esti főváros
|
15. rész |
|
|
|
A férfi feje Lilla vállára ereszkedett. Lassan eszmélt. Távoli világból tért vissza, testében a nyugalom végtelen óceánja áramlott. Hallgatta a körülöttük neszező éjszakai világot. Fejét Lilla szívére hajtva hallgatta, hogyan csöndesül lassan a nő testében a megűzött vér zubogása.
|
16. rész |
|
|
|
A kamion leparkolt, de el sem halt a motorzaj, mikor Aranka kiszaladt utcára. A DAF fényei égtek, de kivágódott a fülkeajtó és Sali leugrott az úttestre. Fölkapta a karjába röppenő lányt:
|
17. rész |
|
|
|
Balatin Árpádné háza némán bámult rájuk.
Zoltán becsapta a kocsiajtót s a kapuhoz ment. Lilla szorosan mellette. A férfi érezte, hogy az asszonynak ő jelenti a biztonságot.
- Tisztelem a bátorságodat, Lil - mondta
|
18. rész |
|
|
|
Csizovszky nekidőlt a falnak, és összefont karral várt. Nyöszörgő női hangot hallott, rá Sali dühös, csöndesítő morgását. Végre nyílt az ajtó; Sali jelent meg a küszöbön. Nagykockás inge
|
19. rész |
|
|
|
Sali zsebredugott kézzel vetette hátát a kamionnak.
A nyíló ajtón kiáradó fény körülrajzolta a lány alakját. Hátrarázta a súlyos hajzuhatagot, és megindult a sofőr felé, aki
|
20. rész |
|
|
|
Később a férfi két kávét hozatott.
- Sali én nem kávézom.
- De most kávézol, mert ébren kell maradnod! Nehogy nekem tánc közben elaludj. És a jókedvhez pezsgőt kérsz, vagy csokilikőrt?
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…
