Pierrot : Kő, fa és csont

Nem mosolygok, nagyon félek,
szárad a festék az arcomon

Nem rohanok, nem is lépek
repülök át a havas hajnalon

Hűvös a szél az erdők felett,
olyan nehezen mozdulnak karjaim

mint a színes templomablak,
mozaikká üvegesedtek álmaim

Csak a szívem él a csontok között,
az egyetlen
vörös életjel

Kő, fa és csont,
Kő, fa és csont,
Kő, fa és csont,
csak kő, fa és csont!

Hideg szemmel visszanézek,
mintha sosem jártam volna arra

Piszkosfehér farkasbundám
leterítem a kővé fagyott útra

Csak a szívem él a csontok között,
az egyetlen
vörös életjel

Kő, fa és csont...

Tüzet rakok a sziklákon és ordításom hegyet bont
nem maradt belőlem és körülöttem, csak kő, fa és csont!

Tűzmadár : Csillagfény

Lassan eltűnt minden fény, és rám borult az éj az óceán végtelen tükrén
Nincs iránytűm nincs remény
Gyúlj ki csillagfény!
Vezess tovább, nélküled elvesznék
Az éjszaka bötrönbe zár, fényedre vár
A vándor indulna már, a világ vár még rá...

Magába szív az üresség
A csendet vad szél tépi szét
Szomorú szürke most az ég
Nem tudom, hol vagyok, hisz fényed nem ragyod
Merre vagy, miért nem láthatom?

Az éjszaka korom sötét, fényedre vár
A vándor indulna már, várnak még rá
Ragyogjon fényed felém!
Ezüst-szín tündöklés
A vándor végül hazatér, a vándor úgyis hazatér!

Mély, gonosz sötétség
Hideg vad hullámverés
Egy vágy sodor a végtelen felé
A felhőfátyol szétszakadt
Mutasd végre önmagad!
A biztos part csak egy pillanat

Az éjszaka korom sötét, fényedre vár
A vándor indulna már, várnak még rá
Ragyogjon fényed felém!
Ezüst-szín tündöklés
A vándor végül hazatér, a vándor úgyis hazatér

Napoleon Boulevard : Miért múlik el

Mondd, amiben hittünk -
mondd, miért múlik minden el?
Kezünk közül a boldog percek
miért futnak szét?
Minden, amit szépnek láttunk-
mondd, majd miért lesz egyszer
könnyen foszló álomkép
vagy üres vágyakozás?

Világmegváltó terveinkből
miért lesznek csalódások?
Édes-legszebb álmainkból keserű ébredés?
Lelkünk mélyén őrzött titkok
miért válnak közhelyekké?
Vágyainkat miért rejtjük olcsó szavak mögé?

Mondd, amiben hittünk -
mondd, miért múlik minden el?
Kezünk közül a boldog percek
miért futnak szét?
Napok, hetek és évek múlnak
a kérdés marad mindörökké:
Mondd, amiben hittünk-
miért múlik el.

Napoleon Boulevard : Uram, segíts!

Uram segíts, hitetlen vagyok,
Nem látok mást csak harcot,
Békét hirdet minden szavad,
Mondd melyik az igazi arcod?

Álmodom arról, milyen lehet,
Ha eljön a te országod,
Attól félek, hogy messziről,
Máris olyannak látod.

Tudom, mit érzek, most is kevés,
Kéne, hogy térdre boruljak,
De szemem az égre hiába néz,
Könnyeim földre hullnak.

Hogyha kérlek, Uram segíts,
Hogyha kérlek, ne hagyj el így,
Ó én Uram, te félsz,
Milyen kár, hogy csak bennem élsz.

Csillagok néznek felhők mögül,
Tudom nem ránk vigyáznak,
Ha sírnék, kérlek ne higgy nekem,
Így mondok búcsút a mának.

Erős leszek én Uram, ha kell,
Erős, ha így akartad,
Erős leszek, mert félek nagyon,
Őrizz meg magadnak!

Hogyha kérlek, Uram segíts,
Hogyha kérlek, ne hagyj el így,
Ó én Uram, te félsz,
Milyen kár, hogy csak bennem élsz.

Nézd Uram, itt van mindegyikünk,
Tudom, hogy más a vágyad,
De adj át minket kérlek Uram,
Adj át szép halálnak.

Víjjog fenn egy könnyű sirály,
Magasra száll a hídról,
Félni tanul, amíg van kitől,
Szabadíts meg a kíntól!

Hogyha kérlek, Uram segíts,
Hogyha kérlek, ne hagyj el így,
Ó én Uram, te félsz,
Milyen kár, hogy csak bennem élsz.

Napoleon Boulevard : Álmodtam csillagot

Álmodtam csillagot
Dúdoltam halálomat
Játszottam nyitott szemmel álmodót
Könnyekkel születtem
Átkokkal pöröltem
Nem voltam sem ördög, sem angyal

Álmodtam csillagot
Dúdoltam halálomat
Holnapra lehet, útnak indulok
Lángokba öltözök
Az égbe úgy költözök
Csillagom álma ott majd én leszek

 Hogyha kell, majd itt hagyom
Hogyha kell, majd neked adom
Álmaim s a csillagom
Minden percem, gondolatom

Hogyha kell, majd itt hagyom
Hogyha kell, majd neked adom
Álmaim s a csillagom
Hogyha kell, majd neked adom

Adtam a szívemet
Adtam a lelkemet
Ráadásul egész életem
Hogyha majd elmegyek
Arra hadd kérjelek
Emlékezz, én is ember voltam

Ákos : Csillagok alatt

Csillagok alatt alszik a föld,
Lehet, hogy egyedül én vagyok ébren.
Suhognak körben a zajmadarak,
Társtalanul fekszem az éjben.

Csillagok alatt fekszik a test,
Az enyém, a Tiéd, akárkié,
Könyörögnék, hogy engem szeress,
De nem ragyogsz rám már soha többé!

Csillagok alatt jár-kel a test,
Az enyém, a tiéd, vagy a másé.
A test csak izgága, gyönge hírnök,
Az életé vagy az elmúlásé?

Mondd csak, mi ez az álom, barátom?
Mondd csak, mi ez az ének, mi ez a dal,
Amelyet a távolban dúdolnak a vének?

Csillagok alatt alszik a test,
Éget a föld, olyan hideg,
Akár a szegecselt acélfalak,
Fogva tartják az álmaimat.

Vigyázz a szóra, amelyet küldök:
Én mindig szeretni foglak,
Maradj meg titkos jelszavamnak,
Maradj meg védő csillagzatomnak!

Mondd csak, mi ez az álom, barátom?
Mondd csak, mi ez az ének, mi ez a dal,
Amelyet a távolban dúdolnak a vének?

Bárcsak hívnának maguk közé,
Hogy tudnám, hová tartozom!
Társtalanul fekszem az éjben,
Felhő takarja csillagzatom...

Ákos : Gondolnék rád

 Folyton folyik a kampány,
Zúdul mindenfelől,
Jelszó jelszó hátán.

A szavakat hazugok rágják,
És várják, hogy majd összedőlnek
Az ezredéves bástyák.

Ha van még valami tiszta
Ezen az elveszett világon,
Azt máshol nem találom,
Csak a lányom szemében látom.

De miért ne gondolnék rád?
Miért ne gondolnék rád ezután?
Mondd, miért ne gondolnék rád?
Hogy hol jársz?
Hogy mit csinálsz?

Nem is kérded, merre visznek,
Merre szédítenek,
Akik semmiben sem hisznek.

Mást se hallasz tőlük,
Csak hogy mennyire jó lesz neked,
Aztán mentik majd a bőrük.

De volt értelme annak,
Hogy mindeddig kibírtad,
A legszebb versed úgyis
A fiad szívébe írtad.

Hát miért is gondolnék rád?
Miért is gondolnék rád ezután?
Mondd, miért is gondolnék rád?
Hogy hol jársz,
Hogy mit csinálsz?

Egy asszony szép szavára
Szelídebb ember leszek.
A gondot hagyom másra.
Engem munka vár a kertben,
Amíg egy fát ültetek.

A harc alábbhagy bennem.
De nem felejtek semmit,
És kezdeném is újra,
Neved szép betűit
Ámor homlokomra írta.

Hát miért ne gondolnék rád?
Miért ne gondolnék rád ezután?
Mondd, miért ne gondolnék rád?
Hogy hol jársz?
Hogy mit csinálsz?

Miért ne gondolnék rád?
Miért ne gondolnék rád ezután?
Miért ne gondolnék rád ?
Hogy hol jársz?
Hogy mit csinálsz?

Ákos : Öngyilkos álom

Az egyik azt mondja,
Túl sok a színed,
Túl nagy a híred,
A másik így szól:
Egy kis bíbor kéne még rád,
Ennek túl hangos,
Annak meg halk vagy
És elhagy,
Az egyik mérget adna,
A másik meg újabb álruhát.

Öngyilkos álmod
Mások
Álmodják Neked
Jó volna látnod a holnapot,
De ma nem akarsz élni,
Öngyilkos álmod
Mások
Álmodják Neked
Jó volna látnod a holnapot,
De Te nem akarsz élni.

Térdelsz, vagy érvelsz
Mind ölel és pofoz,
Mind okos és gonosz,
Szebb már nem lesz
A tágas ketrec,
Elfajult a hecc.
És egyszerre kilépsz
A remegő fénybe
És elönt a béke
A szívnek nincsen más menedéke,
Itt egyetlen percre
Szabad lehetsz.

Öngyilkos álmod
Mások
Álmodják Neked
Jó volna látnod a holnapot,
De ma nem akarsz élni,
Öngyilkos álmod
Mások
Álmodják Neked
Jó volna látnod a holnapot,
De Te nem akarsz élni.

P. Mobil : A zöld, a bíbor és a fekete

Kereslek végtelen utakon, de csak a semmi vár
Dörögve zúgnak a betonon lánctalpas éjszakák
Falakról bámul az unalom, csak a csend szól rám
Csillagok hullnak, születnek újak és te messze jársz.

Zöld csillag kihunyt az égen, a csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden, legyen az álmod,
Legyen az álmod szép.

Állok a felnyitott hidakon zavaros víz fölött
Kereslek túltömött buszokon, bezárt ajtók mögött
Állok ott ahol a szobád van, bíbor köd szitál
Csillagok hullnak, születnek újak és te messze jársz.

Zöld csillag kihunyt az égen, a csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden legyen az álmod szép.

Játszd el a dalt ami sose szólt, vedd fel a fehér gitárt
Játszd el régi húrokon az utolsó utazást
Idegen árnyak a színpadon, folyik a show tovább
Csillagok hullnak, születnek újak és te messze jársz.

Zöld csillag kihunyt az égen, a csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden, legyen az álmod szép.

Zöld csillag kihunyt az égen, a csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden, legyen az álmod szép
Legyen az álmod szép.

Piramis : Ha volna két életem

Melletted minden reggel
Vidáman ébredek fel,
S könnyűnek érzem mindenem.
De néha egy hang a szívemben
Új útra szólít engem,
Talán nem érted meg sohasem, hogy

Nem tudom, mit tegyek, nem tudom, hogy legyen.
Miért is nem lehetek egyszerre két helyen,
Óóó Istenem, miért nincs két életem?

Mennyivel könyebb volna,
Hogyha két életem volna.
Egyet örökre odaadnék neked,
A másik szabad lenne,
Minden nap szárnyra kelne,
S mindenkit szeretne, akit lehet.

Ha volna két életem, tudnám, amit ma nem.
Bár volna két életem, hinnék mindenkiben!
Óóó Istenem, miért nincs két életem?

Hogyha két életem volna,
Az egyik gyengéd volna,
Magadhoz láncolhatnád.
De a másik örök volna,
S ha a világ elpusztulna,
Akkor is tovább lobogna.

Ha volna két életem, nem fájna semmi sem.
Bár volna két életem, nevetnék mindenen!
Óóó Istenem, miért nincs két életem?

Úgy fáj, hogy nincs két életem.

Pokolgép : Te sem vagy más

Elmúlt egy nap, béke van már
Gondolatban a múlt visszajár
De a testem fogoly, béklyóban áll
Bábu az élet színpadán

Elképzelem, itt vagy velem
Lelkem szabad, szárnyalón szalad
De a testem fogoly, béklyóban áll
Bábu az élet színpadán

Korlátok közt, tudom, elveszek
Útvesztőben félek nem leszel
Csak egy átvert áldozat, ki béklyóban él
Te sem vagy más csak pont az mint én

Nem kell a szó, csend van, így jó
Ha kiáltanék, azt sem értenéd, tudod
Te sem vagy más, csak pont az mint én
Bábu az élet színterén

Pokolgép : A Túlsó part

Valaki végleg elment, egy új állomásra ért,
Búcsúzni nem tudott, egy új világ hívta az ég felé.
Tudom, tudod és érted,
Ide már többé nincs visszaút,
Ha hallod hangom, hát nézz le,
Lepereg filmen újra a múlt.

Valaki végleg elmehet,
Őrizd meg emlékét, és el ne feledd,
Így majd veled lesz mindig,
Lelke szabadon száll,
Vár a túlsó parton,
Hol nincsen határ.

Valaki végleg elmehet,
Őrizd meg emlékét a szívedben,
Akkor veled lesz mindig,
Lelke szabadon száll,
Vár a túlsó parton,
Hol nincsen már több határ.

Valaki végleg elment, remélem, hogy célba ért.
Tegnap még féltett, és éreztem mindig tekintetét.
Tudom, tudod és érted,
Ide már többé nincs visszaút,
Ha hallod hangom, hát nézz le,
Lepereg filmen újra a múlt