:: Olvasd el! Cikk Hoxa portáljáról :: Gyógynövények gyűjtése :: Gyógynövények szárítása ::Útmutató a gyógynövények használatához
:: Az elkészítés módja: Tea, tinktúra, friss lé, dunsztkötés, kenőcs- és olajkészítés, gyógynövényfürdők, borogatás svédkeserűvel
:: Akác, fehér :: Barátcserje :: Bodza :: Borsmenta :: Cickafarkfű :: Csalán :: Csipkebogyó(csipkerózsa) :: Dió :: Erdei aranyvessző :: Ezerjófű :: Édesgyökér :: Fehér fagyöngy :: Fekete nadálytő :: Fenyő :: Galagonya :: Gyermekláncfű :: Gyömbér :: Hársfavirág :: Homoktövis :: Kakukkfű :: Kamilla :: Komló :: Körömvirág :: Kukorica :: Lándzsás útifű :: Levendula :: Medvehagyma :: Napraforgó :: Naspolya :: Papsajtmályva :: Vérehulló fecskefű :: Fodormenta :: Som és somfélék :: Pipacs, vetési :: Vadgesztenye :: Mezei zsurló :: Orbáncfű :: Orvosi zsálya :: Ricinus :: Sütőtök :: Sóska, mezei :: Spenót :: A gombákról
Vadon termő ehető növények
Gyümölcsök: áfonya (vörös és fekete), berkenye, bodza (fekete), csipkebogyó, galagonya, kökény, málna, som, szamóca, szeder (hamvas, fekete és erdei), vadalma, vadcseresznye, vadkörte (vackor), vadribizli...
Fűszerek: boróka (bogyó), borsikafű, citromfű, édeskömény, kakukkfű, komló, szurokfű, vadtorma (gyökér)...
Magvak: bükkfa makktermésének magja, mogyoró ...
Saláták, levesek: bükkfalevél (fiatal), csalánlevél (fiatal), kígyóhagyma levele, komló (fiatal "toboz"), madársóska levele, martilapu levele, "papsajt" (mályva) termése, salátaboglárka levele, vadsóska szára és fiatal levele ...
Teák: akácvirág, citromfű, csalán, hárs, kamilla, mecseki fű (méhfű)
Egyebek: sulyom termése (főve, sütve a szelídgesztenyéhez hasonló), mézga vagy macskaméz (vadcseresznye és szilvafák gyantája rágógumi helyett), akác- és bodzavirág sűrű palacsintatésztában kisüthető.
Forrás: Mimi.hu
Erdei ámokfutás is lehet a növénymérgezés vége
Szívpanaszok, kiütések, félmeztelen ámokfutás is lehet az ára annak, ha valaki megfelelő tájékozottság nélkül kóstolgat növényeket. Évente több száz növénymérgezés fordul elő Magyarországon, a toxikológus szerint nagy részük megelőzhető lenne, ha a szülők idejében megtanítanák a gyerekeiknek: ételen és cumin kívül tilos bármit a szájba venni. Az elnevezés gyakran árulkodó: a baljósan hangzó fekete nadálytövet, a fanyarkát, az ádázt vagy a gyilkos csomorikát a nevüket ismerve valószínűleg nem sokan kóstolnánk meg. Néhány olyan növényben is van méreg, ami rendszeresen asztalra kerül, még ha kis mennyiségben is.
A mázlifaktorra nem lehet építeni
Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat nemrég közleményben figyelmeztette a lakosságot arra, hogy a fűszernövényként használatos medvehagymát könnyű összetéveszteni a májusi gyöngyvirággal és az őszi kikericcsel, melyek halálos mérget tartalmaznak.
A parkokban, kertekben, erdőkben számos veszélyes növény nő, és a lakások virágtartó állványain sem csak ártalmatlan szobadíszek sorakoznak. A Kanadában működtetett Mérgező Növények Információs Rendszer több mint 250 ártalmas fajt ismertet.
Több száz, akár ezer növénymérgezés fordul elő Magyarországon évente - mondta el az [origo]-nak Zacher Gábor toxikológus. Ezek közül mindössze nyolc-tíz olyan eset akad, amikor valaki szándékosan fogyaszt mérgező növényt - öngyilkossági szándékkal vagy a drogokéhoz hasonló hatás kiváltásáért. A mérgezettek másik típusába azok a felkészületlen gyógy- vagy fűszernövény-gyűjtögetők tartoznak, akiknek az ÁNTSZ figyelmeztetése is szólt, vagyis akik tévedésből fogyasztanak veszélyes növényt.
A harmadik csoportot a szerencsétlenül járt, kíváncsi gyerekek alkotják, akiknek felkelti az érdeklődését egy-egy színes virág, piros bogyó. A toxikológus szerint az ilyen mérgezéseknél szinte mindig a szülő a hibás, akinek kötelessége lett volna megtanítani, hogy "ételen és cumin kívül mást nem szabad szájba venni". Ha megtörténik a baj, és a szülő észreveszi, hogy a gyerek megevett valami mérgezőt, azonnal orvoshoz kell vinni, lehetőleg az elfogyasztott növény megmarad darabkájával együtt, hogy a doktor lássa, mivel áll szemben.
Általában a gyerekek nem esznek túl sokat az ártalmas növényből, így a mérgezés sem súlyos. "A mázlifaktorra mégsem lehet sokáig építeni" - figyelmeztetett Zacher Gábor.
Néha maga a szülő az, aki - ha akaratlanul is - rossz példát mutat. A toxikológus szerint gyakorlatilag minden évben előfordul egy olyan eset, hogy egy apa kiviszi a gyerekét az erdőbe, felemlegeti, hogy régen az emberek megéltek abból, amit a természet kínált, és magabiztosan előadja, hogy ez akár ma is lehetséges lenne. Ezután leszakít néhány bogyót, amit ő áfonyának vél, megkínálja a gyerekét, és maga is eszik belőle. A gyerek gyors kóstolás után kiköpi, amit kapott, mert túl savanyú, az apa azonban hősiesen elrágja, hogy ne maradjon szégyenben. "Hamarosan félmeztelenre vetkőzve rohangászni kezd, úgy szedik össze a mentők a hegyoldalon" - mesélte Zacher az áfonya és a nadragulya összetévesztésének jellegzetes következményét.
A nadragulya ugyanis pszichoaktív anyagot, atropint tartalmaz, csakúgy mint a csattanó maszlag, a beszédes nevű bolondító beléndek vagy a mandragóra. Károsítja az idegrendszert, a megmérgezett légzése, pulzusszáma felgyorsul, őrjöngéses roham tör ki rajta - felnőttek esetében tíz nadragulyabogyó elfogyasztása már halálos lehet.
Míg a nadragulya mérgező volta jobbára közismert, az otthon tartott, ártalmatlannak gondolt növényekkel sem árt óvatosnak lenni. A szinte minden teraszon előforduló babérmeggy például olyan anyagot tartalmaz, amelyből a szervezetben hidrogén-cianid keletkezik. A telente ajándékként osztogatott mikulásvirágnak, ha letörik egy levele, a kiscsorgó tejnedv maró hatású. A diffenbachiában szintén maró hatású oxálsav van. A gyöngyvirág pedig olyan erős, szívre ható mérget tartalmaz, hogy okozott már halálesetet annak a vázában maradt víznek a megivása is, amelyben korábban a növényt tartották.
Figyelmeztet a név: ádáz, fanyarka és társaik
Összegyűjtöttünk néhány fenyegető nevű növényt és hatásait. Összeállításunkat a Pallas Nagylexikon és a kanadai Mérgező Növények Információs Rendszer, valamint Az Országos Kémiai Biztonsági Intézet 2006-os kiadványa, a Mérgező növények, növényi mérgek (szerzők: Bordás Imre és Tompa Anna) alapján készítettük el.
Ádáz (Aethusa cynapium): Az ernyősök családjába tartozó mérges növény. Hasonlít a petrezselyemhez, ezért szokták kutyapetrezselyemnek is hívni. Virága fehér, ha szétdörzsöljük a levelét, kellemetlen fokhagymaszagot áraszt. A has feldagad tőle, szédülést, bódulást, őrjöngést, heves hányást és halált is okozhat.
Bolondító beléndek (Hyoscyamus niger): Leginkább gazos, szemetes helyen növő fű. Hosszú, puha, kissé ragadós szőrök borítják. Virágai a levelek tövében vannak, piszkossárgák, lila erek hálózzák. Különösen a gyökere és a magva mérges. "Aki megeszi, elszédül, szeme káprázik és elsötétedik, bódulásában elalszik és iszonyúakat álmodik, vagy megbolondul, gutaütés és halál lehet a vége" - olvasható a Pallas Nagylexikonban.
Bolondító beléndek
Méreggyilok (Vincetoxikum hirudinaria): Fűféle, virágja piros vagy fehér, levele szív alakú. Émelygést, hányást, hasmenést okoz. Kialakulhat vese-és hólyaggyulladás véres vizelettel. A központi idegrendszert bénítja, szívritmuszavarokat idéz elő. Légzésbénulással halált okozhat.
Méreggyilok
Kutyabenge (Rhamnus frangula): Hívják büdösfának és puskaporfának is. Az égerfával együtt gyakran ingoványos réten nő. Levele fordított tojásdad, gyümölcse eleinte sárgás, aztán piros, végül megfeketedik. Kérge és gyümölcse hashajtó.
Kutyabenge
Fekete csucsor (Solanum nigrum): A csucsorka vagy csucsor burgonyaféle. Bogyója ájulást, hányást, görcsöket, fejfájást, lázat, izgatottságot, légszomjat. A mérgezés néha halálos is lehet.
Fekete csucsor
Saspáfrány (Pteridium aquilinum): Más néven ölyvharaszt vagy ördögborda. Páfrányféle, hazánkban a legnagyobb páfrány. Elsősorban szarvasmarhákra veszélyes, rákkeltő anyagot tartalmaz.
Tatárka (Fagopyrum esculentum): A sóskafélék családjába tartozik. Virága pirosas. Európába a tatár betörés alatt kerülhetett, innen a neve. Keményítőjéből szeszt főznek. A tatárkával etetett állatok kiütést kapnak tőle. Emberre nem veszélyes, bár a virágporra érzékenyeknél asztmást tünetek jelentkezhetnek.
Tatárka
Farkas kutyatej (Euphorbia lactea): A parkok jól ismert sárga növényének valamennyi alfaja és része mérges. Csípős és mérges teje hánytató és hashajtó, olyan erős, hogy a szemölcsöt is felmarja. Elfogyasztása után gyakori a szédülés, görcs, pupillatágulat, szívpanaszok, a vizelet véres elszíneződése. Ájulás is bekövetkezhet. A Pallas Nagylexikon szerint ha a tehén megette, a teje piros lesz tőle, és a liba a levelétől megdöglik. Szinte valamennyi növény, melynek nevében szerepel a farkas vagy a medve szó, mérgező.
Vakondűzőfű (Euphorbia lathyris): Irritáló anyagot tartalmaz a magja, és a tejnedve is mérgező.
Zsidócseresznye (Physalis alkekengi): Levele hasítatlan, öblös, virága a levél tövéből fakad, lila, sárgás vagy piszkosfehér, gömbölyű bogyóját kehely rejti. Ehető, jóízű a gyümölcse, de vízhajtó hatású. Éretlenül hasmenést okozhat a gyerekeknek.
Fekete nadálytő (Symphytum officinale): Érdeslevelű fű. Tőkéje vastag, virágzata kunkorodott füzér. Virága eleinte bíborszín, később kék. Alkaloidokat tartalmaz, májzsugorodást, sőt halált is okozhat.
Közönséges aggófű (Senecio vulgaris): Nevét onnan kapta, hogy hamar elvirágzik, ősz hajzatot, bóbitát fejleszt, azután pedig a vacokja kopasz marad. Visszafordíthatatlan májkárosodást okozhat. Szarvasmarhák és lovak pusztulnak el miatta. A külföldi szakirodalom számon tart egy esetet, miszerint egy terhes nő olyan teát ivott, ami tartalmazott egy keveset ebből a növényből, és súlyos betegen született meg a gyereke.
Varjútövis (Rhamnus cathartica): A kutyafafélék cserjenövénye. Tövises ágai, apró zöldes vagy fehér virágai vannak. Bogyója zöldes-fekete, éretlenül sárga. Hashajtó és hánytató hatású.
Farkas boroszlán (Daphne mezereum): Cserje. Emberre és állatra is mérgező. A bőrön kis mennyiségben is gyulladást, hólyagképződést és fekélyt okoz. Lenyelve felmaródásokat idéz elő, hányást, hasmenést, súlyos esetben eszméletvesztést okoz, légzésbénulás miatt beállhat a halál.
Vérehulló fecskefű (Chelidonium majus): A mákfélékhez tartozó növény, elhagyatott helyeken terem. Gyógynövényként használták. A termése elfogyasztásától tehenek pusztultak el, feljegyezték, hogy 1937-ben egy négyéves kisfiú halálát okozta.
Közönséges ebnyelvűfű (Cynoglossum officinale): Kétnyári kóró, körülbelül egy méter magasra nő. Olyan alkaloidokat tartalmaz, amelyek lovak és szarvasmarhák halálát okozták. A központi idegrendeszert támadja meg.
Ebnyelvűfű
Gyilkos csomorika (Cicuta virosa): Mérges vízi növény, szára körülbelül egy méter, virága fehér, levele lándzsás. Süppedős réteken, tavak körül virít. Erős szagú. A hazai növények egyik legveszedelmesebbike. A tőkéjének rekeszeiben levő nyúlós sárgás nedv nagyon heves narkotikus-csípős hatású, ráadásul a tőkéjét a paszternákkal vagy a zellerrel össze lehet keverni - írja a Pallas Nagylexikon. Mérgezéskor bő nyálfolyás, majd heves görcsök jelentkeznek, melyek epilepsziához hasonlóak. A megmérgezett vért köp, a végtagok kihűlnek. A légzés szaporává válik, és a halál fulladás következtében, görcsroham közben áll be.
Mérges szömörce (Rhus radicans): Apró virága fürtté egyesül, termése csonthéjas. Mérges nedve allergiás reakciót vált ki: enyhébb esetben viszketést, néha lázat is okoz.
Amerikai álkörmös (Phytolacca americana): Bogyója eleinte fehér, azután piros, végre csaknem fekete, s lila-piros levelet ereszt. Hashajtó és hánytató, mégis italt, cukrászsüteményt és mézes kalácsot festettek vele.
Közönséges farkasalma (Aristolochia clematitis): Sárgás virágú cserje, levelei szív- vagy vesealakúak. Gyümölcse hatrekeszű tok. Hányást, hasmenést, gyomorbél-nyálkahártya-gyulladást, vizelési ingert, görcsöket, keringési zavarokat, alacsony vérnyomást, vese- és májgyulladást okoz. A halál oka légzésbénulás lehet.
Fanyarka (Amelanchier alnifolia): A fanyarka az almafélék kis fája vagy cserjéje. Virága fehér, gyümölcse ötrekeszű. Hidrogén cianidot tartalmaz, eleget ahhoz, hogy végezzen egy szarvasmarhával.
Mérgek az ehető növényekben
Mérgezőnek csak azt a növényt nevezik, amely igen kis mennyiségben is zavart, rendellenességet vagy káros elváltozást okoz az egészséges ember vagy állat szervezetében - olvasható az Országos Kémiai Biztonsági Intézet kiadványában. Viszont sok az olyan növény, amely ehető, viszont tartalmaz mérgező anyagot, s ezért nagy mennyiségben veszélyes lehet.
Mák: A mákban kodein és morfin is van. A mérgezés kezdetben eufóriát, kipirult bőrt, mozgáskényszert okoz. Jellemző tünet az orr viszketése. Fáradtság, kábultság alakul ki, a pupilla összeszűkül, a vérnyomás és pulzusszám csökken. Súlyos esetben végül eszméletlenség, kóma alakul ki, a halált légzésbénulás okozza.
Aloe vera: Az üdítőital-formában is kapható növény túl nagy adagban való fogyasztása, vagy hosszantartó alkalmazása esetén hasmenés, vesebántalmak, bélgörcsök léphetnek fel, és aranyeret okoz. Teakeveréknél vérzést és vetélést vált ki.
Keserű mandula: A benne lévő amigdalin sejtméreg, kis adagban is véglegesen bénítja a sejtlégzés legfontosabb enzimjeit. Ez általános oxikénhiányt okoz a szövetekben, és fulladásos halál állhat be. Könnyű mérgezés esetén hányás, fejfájás, szédülés, nyugtalanság, légszomj, mellkasi szorítás, látászavarok lépnek fel. Súlyos esetben a megmérgezett rángógörcsöt kaphat, elveszíti az eszméletét.
Burgonya: A burgonyában is van mérgező anyag: szolanin, ami a nyálkahártyát izgatja. Felszívódva megtámadja a központi idegrendszert: agyödémát, kómát és görcsöket okoz. A krumpli érett gumói csak nagyon kevés szolanint tartalmaznak, ezért teljesen veszélytelenek, de az éretlen vagy a nagyon öreg, már kicsírázott burgonyával óvatosnak kell lenni: vastagon meg kell hámozni, és főzéssel kioldani a mérgező anyagot.
Szerecsendió: A fűszer hallucinogén anyagot tartalmaz. Eufórikus állapotot idézhet elő. Körülbelül tizenkét teáskanálnyi mennyiség felett mérgező vonaglást, szívdobogást, szédülést, az egész testben szétterjedő fájdalmat okoz.
Fahéj: Felfúvódást, hányást és vesekárosodást okozhat.
Fokhagyma: Esetenként allergiás bőrkiütéseket válthat ki. Szoptatós anyák tejébe jutva a csecsemőnek hasmenést okoz.
Gyömbér: Esetenként gyengeséget okozhat.
Forrás: origo |