A különböző gyógynövények több eltérő hatású hatóanyagot is tartalmazhatnak (melyek nem lehetnek egymással ellentétes hatásúak), ezért egy-egy gyógynövény többféle betegség kezelésére is alkalmas lehet. Vegyük sorra a gyógyteázás alapszabályait!
Néhány, gyógynövényekkel foglalkozó könyv olyan túlzásokat ír le a gyógynövényekről, melyek a hozzá nem értőt megtéveszthetik, ez pedig könnyen csalódásokhoz és bizalmatlansághoz vezethet. A jól megválasztott tea sietteti a gyógyulást, hatékonyan segíti, kiegészíti az orvosi kezelést.
Legcélszerűbb orvos vagy fitoterapeuta segítségével teakúrába fogni, nélkülük csak akkor alkalmazzunk gyógynövényeket, ha olyan tüneteink vannak, melyek nem igényelnek orvosi hozzáértést vagy felügyeletet, és nem szenvedünk semmilyen szervi betegségben. Ha bizonytalanok vagyunk, forduljunk orvoshoz, gyógyszerészhez. A nem megfelelően kiválasztott gyógytea késleltetheti a gyógyulást, rosszabb esetben káros is lehet.
A gyógynövények tárolása
Akár szaküzletben vásároltuk, akár magunk gyűjtöttük be a szükséges gyógynövényeket, mindenképp fénytől, nedvességtől mentes helyen tároljuk azokat. A legalkalmasabbak erre a célra a légmentesen zárható kerámiaedények, vagy a sötétbarna üvegcsék. Az üvegeket mindig színültig töltsük, hogy minél kevesebb legyen benne a levegő, mert az oxigén szintén csökkentheti gyógynövényeink hatását. Szükség esetén – ahogy fogy az üveg tartalma – papírzsebkendőt tömjünk a maradék szer fölé.
Rövid idejű tárolásra alkalmasak azok az aromatartó (többrétegű) zacskók is, amelyekben a gyógynövényeket árulják, ezeket azonban minden használat után gondosan le kell zárni. Átcsomagolás vagy saját gyűjtés esetében soha ne felejtsük el ráírni az üvegtartályra, tárolóedényre a drog nevét, valamint a lejárati idejét. A szárított növények minőségüket rendszerint 2 évig őrzik meg, ennyi ideig lehet őket frissnek nevezni. A megmaradt öregebb gyógynövényekből azért még kitűnő fürdőt készíthetünk.
A kívánt hatástól függően naponta egyszer (hashajtók, elalvást segítő teák), illetve többször (hársfavirág, kamilla, csalán) fogyaszthatunk gyógyteákat. Kedvező hatást már 2-3 nap alatt is elérhetünk, attól függően, mi volt a probléma. Más teákat (pl. méregtelenítő teakeverékeket) 3-4 hétig szükséges fogyasztani ahhoz, hogy hatásukat kifejtsék. A gyógyteák fogyasztását a teljes tünetmentességig, sőt utána még 1 hétig kúraszerűen ajánlatos folytatni. A kúraszerűen folytatott alkalmazással ugyanis biztosabb gyógyulás érhető el, és ezzel megelőzhető a betegség kiújulása is. Semmi esetre se váltsunk át 1-2 naponta másmás teára, mert az határozottan káros a szervezetre!
A gyógynövények fogyasztása során fontos a ciklikusság (szabályos időközönkénti ismétlődés) elve, mert az emberi szervezet is ciklusosan működik. Ez azt jelenti, hogy szabályos időközönként szüneteltetni kell a kúrát. A tea fogyasztása csak akkor lesz eredményes, ha azt következetesen és kitartóan végzik megfelelő adagolás és táplálkozás mellett.
A felsorolt teakeverékekből több adagot is elkészíthetünk egyszerre. Reggel készítsük el, tegyük termoszba, így munkahelyünkre is elvihetjük. Mindegyik keverék ízesíthető citrommal, mézzel vagy málnalevéllel, de van olyan keverék is, melynek a fahéj ad kellemes ízt. Ezt ki-ki ízlése szerint döntse el. A citromot és a mézet csak a már ihatóan meleg teába tegyük, hogy vitamintartalmuk ne károsodjon. Teázni nem lehet "kutyafuttában", sietve; tegyük ezt az időt kellemessé. A gyógyteákat apró kortyokban kell inni, mintegy "megrágva" minden kortyot, hogy a nyállal keveredjen. Dőljünk hátra kényelmesen; ha tehetjük, hallgassunk kellemes zenét ezen idő alatt, és gondoljunk a gyógyulásra.
Áztatással úgy készítünk teát, hogy a felhasználni kívánt növényi részt hideg vízzel leöblítjük, majd néhány (4-8) órás állás után szobahőmérsékletűre – legfeljebb 30-40°C-ra felmelegítjük. Szűrés után fogyasztható. Áztatással kell teát készíteni csipkebogyóból, papsajtból, fagyöngyből, szappanfűből. Erre azért van szükség, mert magasabb hőmérsékleten (forralásnál) az érzékeny hatóanyagok károsodhatnak (pl. papsajt nyálkája, csipkebogyó C-vitaminja), illetve egyes mérgező vagy nem kívánatos anyagok kioldódhatnak bizonyos növényekből (pl. fagyöngy).
Főzetet akkor készítünk, ha kérget, gyökereket, fás részeket kivonatolunk. Ezeket ajánlatos előbb 1-2 órán keresztül hideg vízben áztatni, puhítani. Ezután a drogot a kellő mennyiségű vízzel együtt felforraljuk, legalább 2-3 percig forrásban tartjuk, majd azonnal leszűrjük.
Forrázatról akkor beszélünk, ha egy külön edényben elhelyezett növényt, vagy többnek a keverékét forró vízzel leöntünk (leforrázzuk), és lefedve 3-10 percig állni hagyjuk. Minél puhább és vékonyabb a növényi rész (pl. ha bodzavirágteát készítünk), annál rövidebb ideig tart a gyógyító anyagok kivonatolása. Kihűlés után a teát átszűrjük és fogyasztjuk.
A teák készítésekor általános szabály, hogy egy csésze (1,5 dl) vízhez legfeljebb egy-két púpozott teáskanálnyi szárított növényt adagoljunk. Elkészítésekor kerüljük a teatojás használatát, mert ilyenkor a túl szorosan összepréselődött növények károsodhatnak. A teát az ülepítés alatt mindig fedjük le, hiszen a növényi illóolajok nevükhöz hűen könnyen elillannak.
A teát lassan, kortyolgatva fogyasszuk, és tetszés szerint ízesíthetjük. A nagyon keserű epe és májteákat nyugodtan kiegészíthetjük szeder vagy málnalevelekkel, de édesíthetjük mézzel, gyümölcslével is. A citromból sokszor elég egy-két csepp is.
Sok panasz estében a gyógyfürdő a leghatásosabb kezelési módszer. A panaszok jellegéből adódik, hogy teljes kádfürdőt veszünk e, vagy csak részleges, ülő, kéz, lábfürdőt. A fürdőkád vagy fürdőedény méretétől függően adagoljuk a növényeket: 1 liter vízhez körülbelül egy marék gyógynövényt számoljunk. Ilyenkor is mindig „teát” (hideg kivonatot, főzetet vagy forrázatot) kell készíteni, majd ezt kell felengedni folyóvízzel. Az ülőfürdő rendkívül hatásos hasi és altesti görcsök esetében, de alkalmazása hüvelyfertőzés, vesegyulladás esetén is ajánlott.
A tinktúra szárított vagy friss növények alkoholos kivonata. Készítésekor a gyógyszerészek összeaprítják, porítják a növényeket, majd 40-70%-os alkoholban áztatják. Rendszerint a 10. nap után készül el, és átszűrés után használható. A tinktúrát külsőleg és belsőleg is alkalmazhatjuk, általában erősíti, de alkalmanként helyettesítheti is a gyógyteakezelést. Fő előnye, hogy a növények hosszú ideig, akár évekig eltartható kivonatát tartalmazza.
A tinktúrát cseppenként kell bevenni, ezért nagyon fontos a pontos adagolása. Csepegtethetjük közvetlenül a nyelvünkre, vagy fogyaszthatjuk teába, gyümölcslébe keverve. Külsődleges alkalmazáskor az előírásoknak megfelelően tehetjük közvetlenül a bőrre, vagy a használandó krémbe.
Borogatások, lemosások
Gyógynövényes lemosással sebeket is kezelhetünk. Az állni hagyott főzetet leszűrjük, majd testhőmérsékletűre hűtjük. Óvatosan a sebre öntjük, ezután körömvirágkenőccsel a sebet és a sebszéleket bekenjük (vagy kenőccsel bekent gézlapot teszünk rá), és bekötözzük. Borogatásoknál az érintett bõrfelületet szintén körömvirág kenőccsel kezeljük, majd növényi kivonattal átitatott vattát helyezünk rá és kötéssel rögzítjük.
Ebben az esetben is első lépésként egy egyszerű forrázatot készítünk. Fontos azonban a gyorsaság, mert ilyenkor a növényi illóanyagok fejtik ki hatásukat, melyek a vízgőzben oldódnak. Akár 10 perc is elég, hogy ezek az illékony anyagok megszökjenek, és hatástalan legyen a kúra.
Szerző: Nagy Tímea |