Articsóka
Olaszparúj - ahogy a bölcs öregek nevezik ezt az évelő növényt, ami a Földközi-tenger környékéről származik. A 1,5-2 méter magasra is megnövő, elágazó szárú articsóka a vetés évében rendszerint szárnyasan tagolt, húsos nyelű, ezüstös fonákú tőleveleket növeszt, miknek elágazásainál találhatók a sokszor 10 cm-es átmérőjű fészekvirágzatok. A fészekpikkelyek vastagok, húsosak, a virágok színe lila.
Az articsóka értékes zöldség-, dísz-, és gyógynövény. Még fel nem nyílt virágzatkezdeményei és levelei ehetők, akár salátának elkészítve, akár citromos vízben puhára főzve és valamilyen mártással leöntve. Az articsókát zöldségnövényként főként Franciaországban és Spanyolországban termesztik nagy mennyiségben. Színe élénk, virágzatának formája szép, dekoratív levelei miatt dísznövényként is jelentős. Ma már gyógynövényként is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Termesztése hazánkban is megoldható, de sok odafigyelést és gondoskodást igényel.
Hatásai:
Fokozza az epe termelését, az epeutak összehúzódását és a májsejtek regenerálódását. Elősegíti a vér zsírtartalmának csökkenését, vizelethajtó, sóürítést fokozó és antibiotikus
Bazsalikom
Népies nevén bazsalikum, királyfű, németbors. A közkedvelt, egynyári növény eredetileg Dél-Ázsiából és Afrikából került hazánkba, ahol hamar, széles körben elfogadták kellemes, szegfűszegre emlékeztető fanyar, pikáns illata miatt. A mediterrán konyha egyik legfontosabb alapfűszere. A leveles, virágos hajtásokat felhasználhatjuk frissen, vagy morzsolt, szárított formában. Vigyázzunk arra, hogy ha szárított állapotban tároljuk otthon, akkor fénytől óva, légmentesen legyen elzárva.
Mint fűszert igen sokoldalúan fel lehet használni: levesekbe, főzelékekbe, salátákba, szószokba, pácokhoz, sültekhez, mártásokba, továbbá ecetes és vizes uborka eltevéséhez. Egyes halételekhez zsályalevéllel, rozmaringlevéllel együtt kitűnő köretet készíthetünk belőle.
A Bazsalikomból készült teát gyomorerősítőként, étvágygerjesztőként, köhögés csillapítására és vízhajtóként is fogyaszthatjuk.
A tea elkészítése: 1 evőkanálnyi mennyiséget forrázunk le 2 dl vízzel, hagyjuk állni 15-20 percig, majd leszűrés után, mézzel édesítve naponta háromszor fogyasszuk, étkezés előtt.
Bors
A fekete bors erősebb, csípősebb ízű, a fehér bors kevésbé csípős, és enyhébben aromás. A zöld bors aromája a legintenzívebb, de nem csípős.
Szinte minden ételhez illik (levesek, főzelékek, saláták, öntetek, mártások, húsételek, páclevek, halak, vagdaltak, gombás ételek).
Lehetőleg frissen őrölve, a főzés végén tegyük az ételbe.
Citromfű
A citromfű, vagy népies nevén méhfű, vagy mézfű, Európában őshonos évelő növény. Nevét jellegzetes citromillatáról kapta, mely ahogy hozzáérünk a növényhez rögtön érződik. Manapság egyre több helyen beszerezhető friss, cserepes változata, de szárított formában is kapható.
Már a görögök és rómaiak által is ismerték.
Friss a citromszagra emlékeztet a levele. A népi gyógyászatban pattanás, rovarcsípés, álmatlanság, asztma, epilepszia, láz, hányás, allergiák, fejfájás, vérnyomáscsökkentő, ideg- és szívnyugtató, idegerősítő, vírusölő hatásokat tulajdonítanak neki.
Citromfű tea: idegi eredetű alvászavarok estében hasznos a citromfű kúra, mikor a teát langyos állapotban, mézzel édesítve célszerű fogyasztani. Hatására kipihenten ébredünk, az egész napunk nyugodt és kiegyensúlyozott lesz, még a reggeli feketekávé is elhagyható
Curryfű
Örökzöld, nem téltűrő félcserje. Alacsony, bokros növésű. Levelei keskenyek, ezüstös zöldek. Enyhe curry szagot árasztanak. Fűszerként használható. Virágai nyár végén nyílnak. Az apró sárga szalmavirágok, melyeknek szintén curry illatuk van. Az apró ágakat főzik az ételbe, levesekbe, pörköltekbe, rizsbe, zöldségekbe és más ételekbe. Levelei savanyúságok, tojásos és csirkés ételek ízesítésére alkalmas. Egy csokrocska curryfű a kamrába és a szekrénybe, a molyok máris elmenekülnek.
Csillagánizs
Kellemes aromás illatú, édeskés ízű, ánizshoz hasonló, de annál valamivel intenzívebb fűszer.
Vadak, szárnyasok, keleti ételek, gyümölcslevesek, sütemények, kompótok, likőrök, puncs, mézeskalács ízesítésére alkalmas, díszítésre is használható.
Nagyon erős fűszer, egy szem csillagánizs egy mokkáskanálnyi ánizzsal helyettesíthető.
Édeskömény
Nemcsak a halételek klasszikus ízesítője, de más ételeket, így a salátákat, a vajban párolt zöldséget, spagettimártást és a rizst is zamatossá teszi. Az édeskömény- rokonához, a köménymaghoz és a kaporhoz hasonlóan - jót tesz az emésztésnek. A szemeket egészben vagy őrölve keverjük az ételbe, illatos, az ánizséhoz hasonló a zamata.
Gumója: Magyarországon ritkaság, de Itáliában, Belgiumban mindennapi zöldségféle az édeskömény gumója: karikára vágva, salátamártással leöntve, megsózva, megborsozva tálalják tésztákhoz, pecsenyékhez.
Izsópfű
Ajakas félcserje, 2 fajjal a mediterrán flórában meg Ázsia középtájain. Alsó ajakának aránylag nagy, fordított szivalaku középkaréja tünteti ki. A H. officinalis 3-6 dm. magas, seprőalakuan csoportosodó ágaival, keskeny-lándzsás vagy szálas, épszélü mirigyesen pontozott levelekkel.
Hatóanyag: illóolaj (pinokamfon, pinén, kamfén, szekviterpén-alkohol), flavonoidok, cseranyag, keserűanyag, diozmin, hissopin, gyanta
Hatás: Enyhe görcsoldó és köptető hatású, gyulladásgátló.
Javallat: Görcsoldó tulajdonsága alpján köhögéscsillapító, a légcsőhurut és asztma tüneteit enyhíti.
Kakukkfű
Termőhely: a dombvidékitől egészen az alhavasi övig mezsgyéken, köves lejtőkön, gyepekben, ritkás erdeifenyvesekben, sziklákon fordul elő. A száraz, bázisokban gazdag, de mészben, finomföldben szegény, semleges kémhatású homoktalajokon él. E gyűjtőfaj alakjainak pontos elterjedése nincs még feltárva
A kakukkfűből készült illóolaj antibakteriális hatású, serkenti az emésztést, elmulasztja a torokfájást és a könnyű náthát, emellett biztosítja a mély alvást is. Ha gőzfürdőt készítünk belőle az arcunk számára, gyorsan kitisztítja a pórusainkat, és megelőzhetjük vele a torok- és melléküreg-gyulladásokat.
Két fajtáját különböztetjük meg: a szárazabb, füves részeken előforduló vadkakukkfüvet, illetve a kertekben, gazdaságokban termesztett kerti kakukkfüvet. Már az ókori egyiptomiak és görögök is ismerték és előszeretettel használták.
Kapor
Az illatos, friss kapor rendkívül népszerű. Petrezselyem, menta, bazsalikom vagy tárkony helyett is használhatjuk. A savanykás leveseket, mártásokat, salátákat is elvarázsolhatjuk vele, de nem hiányozhat a hordóskáposztás fogásokból sem. Illatossá tehetjük vele az omletteket, sőt a vajon párolt halat, zöldséget is frissé, üdévé teszi.
Mire használjuk: Főleg pecsenyék, szárnyasok halak és köretek, no meg túróba keverve kiváló.
Kaporvíz:
A kapormagokat a gyógyításban is alkalmazzák: nyugtató a hatása. Skandináviában hajdanában a csecsemőket kaporfőzettel itatták kólika ellen. A kapor az emésztésre is jól hat, és a gyomrot megnyugtatja.
Kertészek figyelem: Ha a kertünkben kaprot nevelünk, a levelét, magját nemcsak jól hasznosíthatjuk a konyhában, de véd a méhek ellen is.
Körömvirág
(Calendula officinalis)
Népies neve:gyűrűvirág, kenyérbélvirág, orvosi körömvirág
A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozik, egyéves kerti növény. Dél- és Kelet-Európából származik.
A virágzás kezdetén nyílásukban szedik fészkes virágzatát, de ennél értékesebbek a fészekből kiszedett nyelves karima- vagy sugárvirágok. Nyáron június-július hónapban gyűjtik.
A körömvirág illóolajat (mentont, izomentont, karvont, terpinént), karotinoidokat, flavonoidokat, szaponinokat, szabad triterpéneket (faradiolt, taraxaszterolt), poliszacharidokat tartalmaz.
A körömvirágról tudományosan bebizonyították, hogy kiválóan alkalmazható epehólyag-gyulladás ellen, jó görcsoldó és fertőtlenítőszer. Belsőleg gyomor- és hólyaghurut kezelésére használják.
Külsőleg használják visszérgyulladás, felfekvés, lábszárfekély, nyálkahártya gyulladások, ekcémák, sebek, egyéb bőrproblémák, méhcsípések esetén. E jótékony tulajdonságát használja ki a kozmetikai ipar, mely előszeretettel hasznosítja krémek, kenőcsök alapanyagaként.
Bőrkiütések és napégés okozta fájdalmak enyhítésére szintén ajánlják.
Szoptatós anyukák mellbimbója gyakran begyullad, de körömvirágkrém használatával jól kezelhető a gyulladt állapot.
Hogyan használjuk?
Tea: Tegyünk 1 csészébe 1 teáskanálnyi szárított körömvirágot, forrázzuk le, majd 10 perc elteltével szűrjük le. Naponta 3 csésze tea fogyasztása ajánlott. Lehűtve gargarizálásra is alkalmas. A teát általában epebántalmak, gyomorgörcsök esetén fogyasszuk.
Kenőcs: Két maréknyi friss körömvirágot dörzsöljünk szét, és vízfürdő felett keverjük el 50 gramm vajjal, hagyjuk állni negyedórán át, majd mullkendőn nyomjuk át. Ha kihűlt, tegyük tiszta üvegbe, és hűtőszekrényben tároljuk. Bőrkiütésekre és napégés okozta fájdalmakra ajánlott.
Borogatás: Forrázzunk le 1 csésze forró vízzel 2 teáskanálnyi szárított körömvirágot, majd 10 perc után szűrjük le. Borogassuk vele a sérült felületet. Naponta 2-3 kezelés ajánlott.
Fűszerként: Az ételeknek sárgás színt és enyhén csípős ízt ad. Virágszirmait használhatjuk rizs, hal, húsleves ízesítéséhez.
Lestyán
Az ernyősvirágúak családjába tartozik, évelő növény. Népiesen levescsíknak is hívják, konyhakertekben újra egyre gyakoribb az elterjedése. Illóolajat, angelikasavat, szerves savakat, cukrot és keményítőt is tartalmaz.
Magját márciusban vetjük, júniustól virágzik, a fészekből ilyenkor kicsípett virágokat, árnyékos, szellős helyen azonnal szárítsuk, és zárt edényekben tároljuk. Szedés után a növények hamarosan ismét virágoznak.
Vegetanövényként is ismert zöld leveleit elsősorban levesek és egytálételek fűszerezésére használják. A lestyánból készített tea gyorsan mérsékli a gyomorfájdalmakat, és méregteleníti a szervezetet, ha például túl sok nikotin és alkohol került a testbe. Puffadtság esetén 3-6 csepp lestyánból kivont illóolajat ajánlatos bevenni.
Levendula
Könnyű, tiszta illatú növény .
Különösen jó: stresszre, fejfájásra, vágási és égési sérülésekre, szemölcsre. Fejfájás estén pihentesse a fejét rövid ideig levendulaolajjal bepermetezett párnán. Itthon főként a levendula szárított virágait és a belőlük nyert illóolajat ismerik és használják. Azok akik szívesen (és gyakran) utazgatnak a Földközi-tenger vidékén, jól ismerhetik a levendula lila virágaival borított, mediterrán mezők illatát.
Hatóanyag: illóolaj (linalil-acetát észter), csersav, kumarinok, flavonoidok, szterolok
Hatás: Görcsoldó, emésztést javító, nyugtató, reuma és ideggyulladás kezelésére alkalmas.
Majoranna
A magyar majoránna különleges minőséget képvisel, „Hungaricum”-ként jelenik meg az exportpiacokon. Morzsolt, szárrészektől mentes herbája a magyar konyha kedvelt fűszereként közismert. Kellemes illata és íze miatt az élelmiszeriparban (hús-, és konzervipari célokra) és az illatszeriparban is széles körben alkalmazzák. Drogja szélhajtó, bélpuffadást enyhítő és gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik, ezért emésztést serkentő teakeverékek alkotórésze. Asztmatikus tünetek esetében az utóbbi években kedvező hatását figyelték meg. Külsőleg reumás panaszokat enyhítő kenőcsökben szerepel. Az ajakos virágúak családjába tartozó növény hazánkban egyéves. Szára 25-50 cm magas, felálló, dúsan elágazó. A fiatal hajtások szürkés zöldek, az idősebb szárrészek kopaszodók, pirosas barnák. Keresztben átellenes levelei rövid nyelűek, tojásdadok, ép szélűek, szürkén molyhosak. Virágzata 7-9 álörvből összetett, tömött álfüzér. A virágok kicsik, fehér vagy zöldes rózsaszínűek, a tobozpikkelyszerűen egymásra hajló murvalevelek hónaljában ülnek. Termése négy makkocska, igen apró, gömbölyded. A magyar majoránna világhíre nagyrészt a termőtájak kiváló ökológiai adottságainak köszönhető. Származási helyéből következően azokat a termőhelyeket kedveli, ahol a magas nyári középhőmérséklet és a sok napsütés jellemző. A mag optimális csírázási hőmérséklete 18-20 °C. A kikelt kis növények növekedése 10 °C körüli hőmérsékleten leáll. Hideg- és fagyérzékeny, tápanyagigényes. Gyökérzete sekélyen helyezkedik el, ezért vízigényes. Csapadékigénye a tenyészidőszakban 600-650 mm. Gyorsan melegedő, humuszban gazdag, jó vízgazdálkodású, középkötött, löszös csernozjom jellegű talajokon termeszthető. Hazánkban a Duna-menti öntéstalajok különösen alkalmasak termesztésére.
Főleg szárítva használjuk a konyhán, de nagyszerű, ha szert tehetünk egy cserép zöldellő majoránnára, évekig arathatunk róla, Puha, szürkészöld levelei nagyszerű zamatot adnak az ételnek. Közeli rokon az oregano, amit vadmajoránnának is neveznek. A különbség, hogy a majoránna szelídebb, enyhébb fűszer, amely más fűszerekkel párosítva kerül az ételbe. Az oregano erősebb, áthatóbb ízű.
Tipp: A majoránna "régimódi" fűszer, de értéke az évszázadok során nem csökkent. Krumpli- és kelkáposzta-főzelék, szárnyastöltelékek, egyes tojásételek elmaradhatatlan ízesítője. Főleg szárítva használjuk, de ha van cserépben friss majoránnánk, a leveleket összevagdalva a fejes salátát remekül ízesíti.
A majoránna szárát sose használjuk fel, csa a leveleit húzzuk le róla.
Menta
Bors-, vagy borsosmenta
Mint teanövény a borsmenta nagyon ismert, azonban kevesen tudják, hogy leveleit a konyhában főzéskor is fel lehet használni. A növény illóolajat, cseranyagot, keserűanyagot tartalmaz. Évelő növényként évente kétszer lehet a leveleit levágni. Enyhíti a felfúvódást, görcsoldó hatású, epehajtó, nem véletlen, hogy a bőséges arábiai ebédek után is borsmenta teát szolgálnak fel a vendégeknek. Fűszernövényként igen ízletes joghurtos öntethez adagolni, úgy is kifejti gyógyhatását, sőt a joghurt savas hatása miatt még koncentráltabban.
Hatás: Fő hatóanyaga a mentol fokozza a nyál- és epetermelést, gyenge görcsoldó és gyulladáscsökkentő, enyhe helyi érzéstelenítő, hűsítő, antiszeptikus hatású.
Metélőhagyma (snidling)
A metélőhagyma jól mutat az ágyások szegélyén, és cserépben is nevelhető. Mindenekelőtt fűszernövényként hasznosítják, és kevésbé díszítésre. A virágokat le kell tépni, hogy a növény hosszabb ideig megőrizze aromáját. A leveleket lehetőleg frissen szedje. A virágzás után a levelek már nem olyan aromásak. Vágja vissza őket majdnem tövig, hogy friss zöld levél nőhessen a helyén. A metélőhagyma nem alkalmas szárításra, mert elveszíti az aromáját, inkább fagyassza le összeaprítva.
Hatás: A snidling egy kevés foszfort is tartalmaz.
Kis mennyiségben az étvágyat növeli, jó hatással van a vesére, sőt a vérnyomást is csökkenti.
Tárolás: Összevagdalva, jól záródó edényben kiválóan fagyasztható, esetleg vajjal összekeverve fűszervajként tartható el.
Mikor tegyük az ételbe? Csak az utolsó percekben szórjuk az ételbe, mert főzés során a zamata csökken.
Rozmaring
Mediterrán eredetű növény, de Európa és Amerika nagy részén vadon nő. A rómaiak Aphrodité szent növényének tartották. Vérkeringési problémákra, ideg-, és gyomorerősítő, görcsoldó étvágygerjesztő, görcsoldó, idegerősítő, menstruációs panaszok esetén, frissítő, vérkeringés fokozó, fejfájás ellen (terhesség esetén kerüljük alkalmazását). Élénkíti a vérkeringést, emellett gyulladáscsökkentő hatása van. A rozmaring leveleit, virágos-leveles hajtásait és illóolaját számos országban használják a modern fitoterápia kezelések során is. Tartalomanyagai: illóolaj (1 -3%), fő összetevői a linalol (20 -25%)és linalilacetát (30 -40%), cserzőanyagok, rozmaringsav, kumarinok, flavonoidok.
Gyógyászati felhasználása: idegerősítő, ezért alkotórésze olyan nyugtató teakeverékeknek, melyek még nem erős idegnyugtatók, hanem csak segítenek áthangolni a pozitív működésre.
Rucola
borsmustár, rukkola
Mediterrán növény. Apró termetű (20-25 cm), tősarjakkal terjedő és növekvő; apró, sárgásfehér, keresztesvirágú; erős, kissé dióra emlékeztető aromájú kétéves, de fagyérzékeny növény. Sötétzöld, erősen szeldelt leveleit főként a meleg időszakban hozza. Leveleit saláták, levesek és tészták ízesítéséhez használhatjuk, vagy önmagában is lehet salátaalap natúr salátáknál. Markáns íze miatt kis mennyiségben érdemes használni. Homokos, meszes, száraz talajba ültessük. Növekedése ezeken e helyeken a legszebb. Lakásban a legnaposabb és meleg helyre állítsuk és mérsékelten öntözzük. Mivel ezek a növények általában apró levelűek az egész hajtásrészt használjuk fel fűszerezéshez, egészben vagy apróra vágva.
Sáfrány
Vörösesbarna, aromás illatú, átható ízű, kissé kesernyés fűszer. Már néhány szál is gyönyörű sárga színt ad az ételeknek.
Rizses ételek, mártások, levesek, sütemények, likőrök és kenyérfélék színesítésére és ízesítésére használhatjuk.
A sáfrány fényérzékeny, aromáját is könnyen elveszti, ezért sötét, száraz helyen kell tartani.
Szágó
Hajdanában jobban ismerték, használták a szágót, mint manapság. Kellemes zamata miatt érdemes lenne újra felfedezni. Főleg majorannával és kakukkfűvel összekeverve ízesítünk vele. Az angol konyhán ma is népszerű a szágó, főleg szárnyasok töltelékét, borjú, kacsa, liba mártását ízesítik vele. A szágó kiválóan alkalmas zöldborsó-, bab-, hagyma-, padlizsán-, paradicsony-, zöldségleves és tojásos ételek fűszerezésére is. Összevagdalva remekül illik a tejszínes mártásokba.
Tipp: Ha a kertben szágót ültetünk, növényvédő szernek is kitűnő: káposzta mellé ültetve segíti a káposzta növekedését, és elriasztja a káposztalepkéket is.
Szurokfű vagy oreganó
Egyiptomban a szurokfüvet gyógyszerként alkalmazták.
Görögországban ma is szabadon nő a mezőkön. A szurokfű forrázata jó idegesség okozta fejfájásra, és nyugtató hatású is egyben.
Termőhely: a dombvidéki és hegyvidéki (roitkábban alhavasi) övben száraz legelőkön, napos erdők és cserjések szegélyén, ritkás erdeifenyvesekben, sovány gyepekben, rézsűkön található. A mérsékelten száraz, bázisokban gazdag, többnyire mésztartalmú talajokon él.
Gyógyászati felhasználása: idegerősítő, ezért alkotórésze olyan nyugtató teakeverékeknek, melyek még nem erős idegnyugtatók, hanem csak segítenek áthangolni a pozitív működésre.
Tárkony
Fiatal levelei május végén, június elején a legaromásabbak. Salátákhoz, mártásokhoz, levesekhez, zöldbabból készült ételekhez használják. A tárkony házi szaporításával várjuk meg a bő fényű, melegebb tavaszi időszakot (május) és ekkor ültessük el a jó, megbízható helyről szerzett zöldellő töveket 30*40 cm-es tőtávolságra. Vízigényes növény és meleg, napos helyeken fejlődik jól. A növény 1 méter magas, és gyökérsarjakkal bokrosodik. A hajtásokat idejében körülkötéssel védjük az elterüléstől. A Francia konyha kedvenc fűszere. Savanyúságokhoz, fűszerkeverékekhez adják. Levelei édeskés, kesernyés, borsos, kissé ánizsos ízűek. A petrezselyemhez hasonlóan -levesek, szárnyas, hal- és vadas ételek, birka- és báránysült, zöldbab, borsó és burgonyafőzelék ízesítésére kiváló. Régebben majd minden házban kedvelt és gondosan őrzött fűszer volt. Erdélyből került hozzánk. Ma ismét kezd divatba jönni és mindjobban keresik. -Friss, -Zöld állapotban és megszárítva használják.
Tárkonyecet:
A tárkonyfűre annyi ecetet öntünk, hogy ellepje, néhány nap múlva annyira átveszi a tárkony illatát, hogy leszűrve bármilyen felsorolt ételt ízesíthetünk vele.
Torma
A tormát a konyhában sokoldalúan használjuk. Eredete ismeretlen, de feltételezik, hogy mint keserűfüvetmár a népvándorlás korában is fogyasztották. A középkorban kolostorok kertjében termelték, gyökerét, leveleit gyógyszerként tartották számon. Ma többnyire a gyökerét használjuk fel, de a levelei is remekül ízesítik a salátamártást. Az ecetes torma és a tormamártás kiváló pecsenyékhez, sült halhoz, szárnyasokhoz, de elképzelhetetlen nélküle a húsvéti sonka is. Frissen megreszelve, reszelt almával, esetleg összevagdalt mentalevéllel összekeverve nagyszerű friss ízesítő.
Tárolás: A torma a pincében, száraz homokba ágyazva egész télen át is friss marad. Meghámozva, kisebb rudakra vágva, folpackba csomagolva a fagyasztóban sokáig frissen eltartható.
Tipp: A frissen reszelt torma nagyon csípős, ezért ajánlatos legalább fél nappal tálalás előtt megreszelni, hogy az ereje elillanjon.
Ecetes torma:
(2 dl): 6 evőkanál reszelt torma, 2 kiskanál só, 2 evőkanál cukor, 3 evőkanál enyhe ecet.
A gyökeret megmossuk és meghámozzuk. Kézzel vagy elektromos darálóban elaprítjuk. Sóval, cukorral, ecettel ízesítjük.
Vanília
A vanília minőségét aromája, színe és hajlékonysága szabja meg.
Sütemények, kompótok, fagylaltok, csokoládék, krémek, édes ételek, mártások, likőrök, forralt bor ízesítésére használjuk.
A vaníliát együtt főzzük az étellel, és csak tálalás előtt távolítjuk el.
Vaníliáscukrot magunk is készíthetünk. Egy jól záródó edénybe porcukrot töltünk, beleteszünk 1 rúd vaníliát, lezárjuk, és a cukor hamarosan átveszi a vanília ízét és illatát.
Zsálya
Kétéves növény. Virágzatában lévő illóolajáért termesztjük. Muskotály zamatú borok készítésére alkalmazható. Forrázatát belsőleg felfúvódás ellen, külsőleg száj-, ill. toroköblítőként, gyulladásokra borogatással használjuk.
Többnyire mésztartalmú, humuszos, laza vályogtalajokon él, nagyon mélyen gyökerezik. Torokgyulladás ellen, fogínybetegség esetén, gyomorerősítő, éjjeli izzadás, légzőszervi betegségek, torokgyulladás, hólyaghurut ellen, szájüreggyulladásban szenvedőnek öblögető szere. Hatóanyag: illóolaj (tujon, borneol, cineol, kámfor, pinén), glikozidok, flavonoidok, gyanta, cseranyag, keserűanyag. Fűszernövényként igen ízletes joghurtos öntethez adagolni, úgy is kifejti gyógyhatását, sőt a joghurt savas hatása miatt még koncentráltabban! Gyomor és bélpanaszok enyhítésére, epe, máj és cukorbajra, ajánlják. Levesekbe, főzelékekbe, salátákba, szószokba, pácokhoz, sültekhez, mártásokba, továbbá ecetes és vizes uborka eltevéséhez. Egyes halételekhez zsályalevéllel, rozmaringlevéllel együtt kitűnő köretet készíthetünk belőle.
Zsázsa
A zsázsa a piacon nem kapható, de magról télen-nyáron magunk nevelhetjük nemcsak cserépben, de tányéron, nedves vattaágyon is. Kellemesen csípős, pikáns az íze, illata, és C-vitaminban, vasban, jódban nagyon gazdag.
Hatás: A zsázsát az orvosok köszvény, tüdőbaj, hurutok, vérszegénység, ekcéma és gyomorbántalmak ellen ajánlják.
Tipp: A zsázsalevelekkel meghinthetünk vajas kenyeret, szendvicseket, leveseket, salátákat. Felhasználás előtt a leveleket megmossuk, és papírtörlővel leitatjuk.
Indiaiak is használják:
Agar-agar: fehér tengeri moszat, zselatin helyett használják édességek megkötésére.
Asa-foetida (aszatgyanta): a fokhagyma szagú, csípős, keserű ízű étvágyjavító s női bajok ellen hatásos szer. Indiában hagyma és fokhagyma helyett zöldséges ételeket ízesítenek vele.
Ánizsmag: hurutoldó, szélhajtó, emésztést serkentő hatása miatt elmaradhatatlan része az indiai étkezésnek. Evés után rágcsálják. Ezenkívül édességek, savanyúságok ízesítője.
Babérlevél: indiai változata nagyobb levelű, ízre is eltér a miénkétől. Elsősorban rizsek, pulávok, karik ízesítésére szolgál. Hatásos reuma, rándulás, izomhúzódás ellen valamint ideg- és méhbetegség gyógyítására.
Borkő: néhány indiai édesség - zselés desszertek, gyümölcszselék - alkotóeleme, de felhasználják sütőporok, savanyú- és karamellcukrok készítéséhez. A borkősavat még savanyítószerként szénsavas italokba is teszik.
Bors: magas vérnyomást csökkentő, szexuális erőt fokozó fűszer. Őrölve szinte valamennyi indiai étel - az édességeken kívül - hozzávalója. A feketebors jóval csípősebb ízű, mint a fehérbors.
Cukor: az indiaiak meglehetősen édesszájúak, a cukor készítését már i.e 3000 táján ismerték. A cukornád termelés és a cukor előállítás eljárásai Indiából terjedtek el kelet felé Indokínába, nyugat felé az arab országokba és Európába. A cukor szó szanszkrit eredetű (sarkará). Sokféle cukrot használnak, például kókuszléből és egyes pálmafajtákból pálmacukrot (kockacukrot) készítenek.
Curry-levelek: a babérlevélhez hasonló aromát adnak az ételeknek, elsősorban Dél-Indiában a különféle ételfogások ízesítésére használják.
Csilipaprika: egészben - zölden vagy vörösen - illetve porítva teszik az ételbe (a zöld fajtája az erősebb). A nálunk vásárolható fűzér vagy cseresznye paprika hasonlóképpen erős. A vörös őrölt csilit erős pirospaprikával pótolhatjuk. A csilit Indiába a portugálok hozták be, közvetítésük által lett az egyébként már gazdagon ízesített, fűszerezett ételek egy további tartozéka.
Fahéj: ízjavító, kellemes szagú és ízű fűszer. Egészben vagy őrölve karis, rizses ételekhez, csatnikhoz, édességekhez adják.
Fokhagyma: gyulladáscsökkentő, étvágygerjesztő, fertőtlenítő hatású, magas vérnyomás és érelmeszesedés elleni hatásos szer. Sós ételek alkotóeleme, apróra vágottan vagy péppé zúzva.
Gyömbér: rendben tartja a beleket, gyomorerősítő, étvágyjavító, vértisztító, erős illatú, kissé csípős ízű gyökér. Frissen vékony szeletekre vágva, összezúzva vagy szárítva porrá törve főként karis ételek ízesítésére használják. Szinte minden indiai sós ételnek - a hagyma és a fokhagyma mellett - a gyömbér is tartozéka.
Kámfor: a jellegzetes szagú, gyorsan elillanó, kristályos szer néhány indiai étel alkotórésze. Nálunk gyószertárakban kapható.
Kardamommag: őrölten rizses, karis ételek ízesítésére alkalmas, s majdnem minden indiai édesség alkotórésze. A dél-Indiában őshonos kardamom hatásos hányinger, köhögés és fejfájás ellen.
Koriander: a nálunk elsősorban savanyúságokba használatos fűszer Indiában nagyon közkedvelt. Csaknem valamennyi sós ételük hozzávalója. Magját egészben vagy őrölten teszik az ételekbe. Friss, zöld levelét ízesítésre és díszítésre használják. A koriandert pótolhatjuk petrezselyemmel, bár kinézetre hasonlít a korianderre, ízre, szagra egészen más. Ha elültetünk cserépben 20-30 koriandermagot és szorgalmas öntözzük, kb. tíz nap alatt kihajt és máris felhasználhatjuk az illatos korianderleveleket. Előrenevelten néhol már nálunk is kapható.
Kömény: a jellegzetes szagú és ízű fűszernövény: erősíti a testet és hűti a szemet. Az indiai köményeknek más az ízűk, mint a nálunk megszokott római köménynek. A különböző aromájú, illatú köményeket elsősorban karikba, bádzsikba, puláokba teszik. De alapfűszere a különféle maszaláknak is.
Kurkuma: vagy más néven haldi már a védikus korszakban ismert fűszer volt. A nagyon drága sáfrány helyett használt sárga színező, nálunk a sáfrányos szeklicével helyettesíthető. Jellegzetes indiai ízt ad az ételeknek, azonban csak módjával adagoljuk nehogy elnyomja a többi ízt és a pirításával is vigyázzunk nehogy odaégjen. Gyógyszerként vércsillapító, vértisztító, étvágygerjesztő hatása miatt, valamint bőrbetegségek, epebántalmak gyógyítására ajánlják.
Lepkeszeg: (görögszéna) ánizsra emlékeztető, bélgörcsöt szüntető, szélhajtó, ízületi fájdalmat csökkentő növény. Összetört levelét és magját pirítva karis ételek ízesítésére és besűrítésére használják.
Mák: sütemények, maszalák, karik alkotórésze, olajával pedig főznek.
Menta, borsmenta: ideg- és gyomorerősítő, enyhíti a hányingert és segíti az emésztést. Saláták, rizses ételek, csatnik, desszertek, italok ízesítésére vagy ételek díszítésére használják.
Mustármag: nálunk elsősorban a fehér mustármag ismert amit savanyúságokba raknak. Indiában inkább a fekete mustármag elterjedt, szárazon megpirítva rizses, hüvelyes, zöldséges ételek, csatnik hozzávalójaként valamint savanyúságokba teszik. Jó reumás megbetegedésre és megfázás ellen.
Sáfrány: görcsoldó, izgató, szemgyógyító, hurut csillapító szer. Az ára meglehetősen borsos és nagy adagban használva káros az egészségre.
Só: étvágytalanság és hasmenés ellen, valamint vizelettisztítóként és köptetőként hatásos. India déli felén kevesebb sót fogyasztanak mint északon, s jó néhány receptjükben felbukkan a fekete só.
Szegfűszeg: a megszárított, ki nem nyílott virágbimbókat használják fűszerként. Kellemes illata miatt jól illik rizsek, zöldséges karik és édességek ízesítésére.
Szerecsendió és virág: sajátságos aromájú kedvelt fűszer. Módjával használva nagyon ízletessé teszi az ételt.
Szezámmag: növeli az erőnlétet, munkaképességet. Kiváló lecitinforrás. A pörkölt szezámmagoknak a mogyoróhoz hasonló az ízük. Kenyérbe, süteménybe használják. Olajával sütnek. A B és E vitaminban gazdag szezámolaj megvédi az ereket a koleszterin-lerakódástól, az érelmeszesedéstől.
Tamarind: a tamarindusz-fa savanykás-édeskés gyümölcse enyhe hashajtó, péppé őrölve karik, csatnik, sütemények alkotóeleme. Noha nálunk is kapható, pótolhatjuk szilvadzsem és citromlé elegyével.
Vöröshagyma: késlelteti az érelmeszesedést, tisztítja a légzőszerveket, növeli a potenciát, csökkenti a fejfájást, hatásos szer a meghűlésekre. A magyar konyhához hasonlóan az indiai konyhának is alapanyaga, apróra vágva vagy péppé zúzva teszik az ételekben.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
