Sharon Olds: Marilyn Monroe halála (The Death of Marilyn Monroe)
A mentősök megérintették hideg testét, felemelték a hordágyra - ólomnehezék -, próbálták összezárni a száját, lecsukták a szemét, rögzítették karjait az oldalánál, kisimítottak egy beakadt hajtincsét, mintha számítana, látták mellének alakját, a lepedő alatt a gravitációtól lelapulva, úgy vitték le a lépcsőn, mintha még ő lett volna. Ezek a férfiak nem voltak többé ugyanazok. Munka után most is elmentek, ahogy mindig, meginni egy-két pohárkával, de egymás szemébe nézni nem tudtak.
Az életük megváltozott - egyikük rémálmoktól szenvedett, furcsa fájdalmaktól, impotenciától, depressziótól. Másikuk megutálta a munkáját, másképp nézett rá a felesége, a gyerekek. Még a halál is másnak tűnt számára - egy helynek, ahol ő várja majd. És volt olyan, aki éjjelenként egy hálószoba ajtajában állt, hogy hallgassa egy nő lélegzetvételét, csupán egy hétköznapi nő lélegzetvételét.
(Fordította: Erdős Olga)
Forrás: Halfirka.hu
|