Lányomnak
Az illatos, színes rózsák helyett,
Melyeket majd síromra hoznál el,
Életemben add nékem rózsacsokrod,
Ne hantomat, de szívem vidítsa fel.
Tiszta mosolyod legyen illata,
Bársonyos színe : teljes bizalmad,
Örömkönnyeid harmat szirmain,
Engedd ó engedd szeretni magad.
Tüskéit ne féltő szívembe szúrd,
Mely remegve őrködik feletted,
Azokat vidd majdan síromra el,
Ha többé nem leszek melletted.
Törékeny tested felnőtté érett,
Világos, önálló, nyílt szellemed,
Nő lelked egyedül nem teljesség,
Míg meg nem találod a szerelmed.
Meglelni életed másik felét,
Engedd, hogy segítsen édesanyád,
Segítő szívétől ne zárkózz el,
Had nyesse le rólad néhány hibád.
A szirti sas, ha párját keresi,
Nem utánozza a verebeket,
Nem huhog bagolymód éjjeleken,
Ingoványt nem keres, meg völgyeket.
Tekintetével hegyek közt fürkész,
Nyüzsöghet alatta madárvilág,
Tudja, hogy párja magasan szárnyal,
Szikla a tanyája, nem hitvány ág.
Minden élőnél nemesebb vagy TE,
Hisz’ érted Isten halt meg a földön,
Ezt sugározza mindenkor lényed,
S kívül kerül a hitvány körödön !
|