NemzetHír --- Ébredj, Magyar!
Pontos idő
 
 

 

 
 
 

 

 

 

 

 
 L I N K E K
 Bannere


 

Hirdetés

Székely Nemzeti Tanács (SZNT)

 

 

 

 


Hozzáadás a kedvencekhez!

  Ön is lehet cikkíró!
e-mail cím:
nemzethir@citromail.hu
nemzethir@yahoo.com

Az oldal  Mozilla Firefoxban működik optimálisan.

 Kinézeti hibák jelentkezhetnek.
Minden jog fenntartva!
 

"A nemzeti együttműködés rendszere nem azt kéne jelentse, hogy a nemzet együttműködik a rendszerrel, ha tetszik neki, ha nem, hanem, hogy a nemzet együttműködik és ez maga a rendszer."- Budaházy György

 

 

 Budaházy Gyurit megint pénzbírsággal büntették

 

A Magyar Nemzet is elhallgatja Budaházyt? (2008-04-04)

A Fideszhez közeli médiumokban sorban kell csalódnunk. Budaházyt mocskoló, Rogán tollából születő írást a Magyar Nemzet vitaindítóként lehozta, de az érintett válaszát - az ígéreteik ellenére sem - jelentették meg. Alább Rogán írása, Budaházy válasza és az (ál)Magyar Nemzettel való levelezés.

Budaházy ( Szent Korona Rádió) szerkesztőségünkbe eljutatott levele:
Sajnos megint nem tudok a „jobboldali” média világából jó hírt hozni nektek. Most a Magyar Nemzet szerepelt le a szememben. Március 20-án megjelent az újság „vélemény” rovatában Rogán Antal tollából a „Ha nem lennének provokátorok…” című írás, a címéből már sejthetitek a cikk témáját is. Alul megtalálható, először mindenki talán ezt olvassa el, a kellő ráhangolódáshoz.

(az eredeti szkennelt változat itt található: http://szentkoronaradio.com/files/images/Rogan_mn_080320.jpg)

Mivel a mocskolódó „műben” engem személy szerint is provokátornak nevezett, és a cikk végén a szerkesztő odabiggyesztette, hogy ezt vitaindító írásnak szánták, ezért mint elsősorban „megtalált” írtam egy hozzászólást a témához. Íme:
Ha nem lennének rogánantalok…

Sem a közéletben, sem a történelem órán nem értelmetlen kérdés az, hogy mi lett volna ha… Már csak azért sem, mert az ilyen elemezgetésekből lehet a jövőre nézve tanulni. De ha már Rogán Antal így kezdte a hazafiakat mocskoló, és engem személyesen is becsmérlő írását, hát én is eljátszanék a mi lenne ha… gondolattal. Hát lássuk!

Ha nem lennének rogánantalok, akkor nem lett volna egy Soros-ösztöndíjon hizlalt KISZ-esekből meg MSZMP-sekből alakult „ifjúsági” párt, amely a rendszerváltás kori időkben a magyar fiatalok egy jelentős részét az elkötelezett hazafiság helyett, a judeobolsevik SZDSZ országvesztő liberális hálójába terelte. És az ilyen félrevezetettekkel – a ’90-es országgyűlési választások kampánya során – nem kellett volna nekünk a nyílt utcán megverekednünk, amikor azt a kijelentést tették, hogy „inkább a zsidók vezessék ezt az országot, mint a hülye magyarok”.

Ha nem lennének rogánantalok, akkor nem történt volna meg az a szégyen, hogy miközben mi Nagy-Magyarországos nemzetiszínű karszalaggal jártunk-keltünk ’90-ben, az országgyűlésben voltak olyanok, akik a Trianonra történő egyperces néma emlékezésről harsogva kivonultak.

Ha nem lennének rogánantalok, akkor nem lehetett volna sikerpropagandát csinálni egy semmitérő státusztörvényből ahelyett, hogy országunk igazságtalan feldarabolásának revízióját követelnénk, és a határon túli magyaroknak magyar állampolgárságot adnánk. Akkor nem lehetett volna sikerpropagandát csinálni egy olyan Széchenyi tervből, melynek a háromnegyedét külföldi vállalkozók zsebelték be.

Ha nem lennének rogánantalok meg orbánviktorok, akkor már 2002-ben elzavarhattuk volna a legnagyobb országrontókat, amikor csalással (és az SZDSZ-es belső tisztújítás menetének viszonyait, meg az MSZP cigány-szavazatokat vásárló akcióit ismerve, ebben már nem lehet kétségünk) visszatértek a hatalomba.

Ha nem lennének rogánantalok – akik a szovjet emlékmű elbontásával kampányolnak, és amikor mi nekiláttunk végre, ők nyelvlógatva parkosítottak „a tér rendjének visszaállítása” érdekében –, akkor most azt tervezgetnénk, hogyan nézzen ki a helyreállított Szabadság tér az égtáj szobrokkal és az ereklyés országzászlóval.

Ha nem lennének rogánantalok, meg kerényiimrék, meg bencsikandrások, meg csintalansándorok – akik a felkelést elárulva, ellenünk hangolták az embereket –, akkor 2006 őszén valóban nem a „televízió ostromáról vitatkozott volna az ország”, de nem is az őszödi beszéd tartalmáról, hanem arról, hogy a hazaáruló gazemberek börtönbecsukása után milyen Magyarországot építsünk.

Ha nem lennének rogánantalok, akkor 2006. október 23-án tényleg „nem lett volna alkalma az akkori rendőri vezetésnek, hogy a FIDESZ rendezvényéről távozó embereket összeverje és megfélemlítse”, mert a párt bátor vezetői az élére álltak volna a jogosan feldühödött tömegnek, és ők verték volna össze Gyurcsány ócska szolgáit.

Ha nem lennének rogánantalok, akkor soha nem is lett volna Gyurcsány kormány, és valóban nem lenne szükség kordonokra nemzeti ünnepeinken, mert a jelenlegi nyomorúságos helyzetünkben érthetetlenül csak „békés, nyugodt életre vágyó polgárok” helyett, saját hazájában előjogokat élvező büszke magyarok tömegei lennének, akik ezt el sem tűrnék.

Ha nem lennének rogánantalok, akkor nem lennének, akik az gondolják, hogy az embereket március 9-én az állítólag ő általuk képviselt „szavahihetőség, biztonság és kiszámíthatóság politikája” győzte meg az igenek támogatásáról, és nem a kormány elleni indulat. És bár pótcselekvésnek – mint ahogy az azóta be is bizonyosodott – tartottuk a népszavazást, de azért mi is szavaztunk, de olyan kérdésre nem emlékszünk, hogy „Ön az erőszakmentes változtatás mellett van-e?” Mellesleg megjegyzem, hogy az minket is rendkívül zavar, ha a mi céljainkat a rogánatalok céljaival összemossák.

Azt gondolom a „békés változtatás lehetőségébe vetett hitet” pont a rogánantalok játszották el a kerekasztalos mutyizással, a képmutatásukkal, a tesze-toszaságukkal, a választóik állandó átverésével.

Ha nem lennének rogánantalok, akkor lehet, hogy nem lenne demokrácia sem, de nem tartanánk talán ott sem, hogy a „csődbement” szocializmus adósságát megtöbbszörözték, a közvagyont eladták. A hadsereget felszámolták, az hogy legalább a széthulló félben lévő rendőrséget az utóbbi időben fejlesztik, az is csak nekünk köszönhető (később még jól jöhet). Az oktatást – minden kormány alatt következetesen liberális úton haladva – lezüllesztették. Az egészségügyi ellátásban életveszélyben vagyunk. A cigányok számát a céltévesztett liberális szociális rendszerrel soha nem látott módon felszaporították és a felpuhított jogszabályokkal ránk szabadították, a magyarság száma pedig vészesen fogy.

Ha ebbe az irányba haladunk tovább „kedves” rogánantalok, akkor előbb-utóbb az égő kukák látványát is kénytelenek lesznek megszokni, mint ahogy az nem messze – az ezen a „jól kikövezett úton” előrébb tartó, randalírozó idegenek hadától elárasztott nyugat-európai államokban – már mindennapos látvány.

Ha nem lennének rogánantalok, akkor a Magyar Köztársaság helyett élhetnénk esetleg Hunniában, ahol az államalkotó nemzet tagjai előjogokat élveznek a saját hazájukban az idegenekkel szemben. Ahol súlyozott szavazati rendszer van, és a középfokú végzettség szintjét elérni képtelen élősködő bűnözők hadának nincs beleszólási joga a közügyekbe. Ahol a stratégiai vállalataink, földünk, természeti kincseink és kiaknázási joguk a saját kezünkben van. Ahol az ügyes magyar vállalkozót, feltalálót segíti a közösség, hogy erőre kapjon, és ő tudjon a közösségért tenni. Ahol a gyerekeink több ezer éves múltunkról, kultúránkról, dicső hőseinkről tanulnak, és nem egy élősködő népség hazug „tragédiatörténetét” kell állandóan hallgatniuk. Ahol saját írásjeleinkkel írhatunk. Ahol nincsenek népszerűsítve a férfiak és nők közötti mindenféle átmenetek. Persze akkor nem lennének a rogánantaloknak való jó kis meleg hivatali fotelek, ahonnan egyik évről a másikra tizenkétszeresére lehet emelni a behajtási engedélyek árát, mint ahogy ez a belvárosban idén történt.

A rogánantaloknak üzenem! Az én őseim a kezdetek óta védték ezt a földet. A honfoglaló vezérek harcosai, az Árpád-házi királyok hadnagyai, a végvárak kapitányai, Rákóczi kurucainak, a ’48-as honvédeknek és a világháborúk magyar katonáinak tisztjei, a Rongyos Gárda szervezői, az ’56-os forradalom fegyveres felkelői voltak. Ne merészeljenek engem gyávasággal, meg becstelenséggel vádolni, mert közeleg az idő, amikor – mint ahogy régebben is – az ilyen kijelentésekért elégtételt veszünk. Pont az a provokáció az ilyen – engem börtönbe csukni, meg a közéletből kitiltani akaró – semmirekellők részéről, hogy a mocskolódásukkal szeretnének úgy feldühíteni, hogy valami olyant mondjak, amit felhasználhatnak ellenem a koncepciós hatósági eljárásaik során.

Mindent összegezve, ha nem lennének rogánantalok, akkor valószínűleg már rég nem itt tartanánk! Tényleg, minek is vannak?

- Még Toroczkai Laci barátomnak is az volt véleménye, hogy ezek után le kell, hogy hozzák a válaszomat. Így aztán húsvét után, 25-én el is küldtem a fenti írásomat a rovat szerkesztőjének Berszán Györgynek. Íme levélváltásunk:

Tisztelt Berszán úr!

A Magyar Nemzet március 20-i számában a Vitafórum-Vélemény rovatban vitaindító írásként megjelent Rogán Antal "Ha nem lennének provokátorok..." című pulicisztikájára reagálva - mivel személyesen is érintett vagyok - szeretnék egy írást küldeni önöknek.

Kérem, hogy a "hallgattassék meg a másik fél is" elv alapján ugyanebben a rovatban leközölni szíveskedjenek.

Korrektségükben bízva:
Budaházy György

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tisztelt Budaházy Úr!

Köszönöm cikkét, mindjárt olvasom.
Kérdésem: közlés esetén milyen titulust írhatunk a neve alá? Minden szerzőnk névvel és titulussal jelenik meg.

Üdvözlettel: Berszán György
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Tisztelt Berszán úr!

A médiákban való szereplések alkalmával erre a kérdésre azt szoktam válaszolni, hogy írják azt "Budaházy György hazafi". Nekem ennyi most is bőven elég. Csak ne szélsőjobboldalizzanak, mert ki nem állhatom ezeket a mai politikai kategóriákat.

Üdvözlettel:
Budaházy György

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Tisztelt Budaházy Úr!

Köszönöm eddigi türelmét, s ha megengedi, ismertetném álláspontomat.

Az ön cikkében két olyan kitétel szerepel, amiket véleményem szerint mindenképpen tisztázni, és, pontosítani kellene.

Az egyik ez: „... és az ilyen félrevezetettekkel az „inkább a zsidók vezessék ezt az országot, mint a hülye magyarok” kijelentésük miatt, nekünk már akkor a nyílt utcán kellett megverekednünk.” Kérdésem: az idézőjelbe tett rész, illetve idézet, pontosan honnan és kitől származik? Ezt nekem, mint felelős szerkesztőnek, tudnom kell, hogy adott esetben meg tudjam védeni magamat és a rovatomat. De ha nem származik sehonnan, akkor talán jobb lenne kihagyni.

A másik általam kifogásolt rész ez: „... és nem egy élősködő népség hazug „tragédiatörténetét” kell állandóan hallgatniuk.” Kérdésem: ezen mondatrészben ön kikre és mire gondol? A holokausztra és a zsidóságra? Mert ezt a kitételt így a Magyar Nemzet nem tudja vállalni. Azt javasolnám, hogy egyszerűen használjuk a holokauszt szót, ha arra vonatkozik az utalás.

Várom válaszát, és talán jobb lenne, ha a szerkesztőség központi számán, a 476 2131-es számon hívna vissza. Ha ezt a számot felhívja, a 8-as gomb megnyomásával jut el hozzám, a publicisztika rovatig. Egyébként én nem kényszerítem önt semmire, válaszom alapján láthatja, hogy együttműködés esetén az ön cikkét is szívesen közöljük.

Üdvözlettel: Berszán György

Ezután e-mailban és telefonon leegyeztettük a fenti „kényes” megfogalmazásokat, hogy az neki is megfelelő legyen. Azért mentem bele ebbe, mert azt gondoltam, nem ez a legfontosabb mondanivalója az írásnak, a lényeg, hogy megjelenhessen. Végül megígérte, hogy 27-én csütörtökön, vagy 28-án pénteken megjelenik cikkem a Nemzetben.

Aztán se a 27-i, se a 28-i számban nem láttam, erre felhívtam péntek koradélután a szerkesztőségben. Nem vette fel a telefont, ezért írtam neki egy e-mailt:

Berszán úr!

Sem a csütörtöki, sem pénteki Magyar Nemzetben nem találtam meg az írásomat. Nem írt e-mailt, hogy valami probléma lenne, és telefonon sem értem el a szerkesztőségben. Nálam az adott szónak súlya van. Ön pedig megígérte. Mire véljem ezt?

Budaházy György

-
Azóta sincs semmi válasz, cikkem persze továbbra sem jelent meg, miközben többen – köztük Bárándy Gergely (MSZP) is – hozzászólhattak a témához. Szombat 29-től a téma is megváltozott a rovatban. Erre nincs mentség! Még az sem, hogy Ungváry Zsolt tollából egy elég jó írás lett betéve 28-án.

Az egészet azért írtam le ilyen részletesen, hogy mindenki láthassa, hogyan megy ez manapság, hogyan működik a lejáratósdi a hiteles emberekkel szemben az úgynevezett „jobboldali” sajtóban. Ezt megerősítendő érdemes meghallgatni a Lánchíd Rádiós Perjés Zoltán Csintalanon is túlmenő, személyemet és a bátor hazafiakat sértő nagyon durva mocskolódásait is (http://szentkoronaradio.com/node/30206), aminek már jogi következménye is lesz természetesen.

Budaházy György

Rogán írása a Magyar Nemzetben:

Ha nem lennének provokátorok...

A közéletben, éppúgy, mint a történelemórán értelmetlen kérdés, hogy mi lett volna, ha... De azért néha mindannyian eljátszadozunk a gondolattal. Mi lett volna, ha 1848-49-ben nem segítették volna ki a Habsburgokat az oroszok. Ha 1918 tavaszán Károlyi Mihály nem fegyverei le a magyar hadsereget? Ha 1944 őszén sikerül a háborúból való kiugrás? És mi lett volna 2006 őszén, ha nincsenek provokátorok?

Ha nem lettek volna provokátorok 2006 szeptemberében, az őszödi beszéd tartalmáról, és nem a televízió ostromáról vitatkozott volna az ország. Ha nem lettek volna provokátorok, 2006, október 23-án nem lett volna alkalma az akkori rendőri vezetésnek, hogy a Fidesz rendezvényéről távozó embereket összeverje, és megfélemlítse. Ha nem lettek volna provokátorok, már 2006. október 24-én a népszavazásról beszélt volna az ország! Ha nem lettek volna provokátorok, lenne-e ma még Gyurcsány-kormány?

Ha nem lennének provokátorok, a hatalom nem tudna a „randalírozókra" hivatkozva kordonokat emelni az ország háza köré! Ha nem lennének provokátorok, nem úgy néznének ki nemzeti ünnepeink, mintha megszállt országban vagy diktatúrában élnénk! Ha nem lennének provokátorok, a hatalom kezében nem lenne eszköz, amivel riogathatná és fenyegethetné a békés, nyugodt életre vágyó polgárokat. Mert ne feledjük, egy választáson többek között ők, az úgynevezett ingadozó szavazók, akiket nem az érdekeiknél is erősebb világnézeti meggyőződés vezérel, ők is eldönthetik majd az ország sorsát! Az ő érzéseiket pedig nem a szemetest lángra lobbantó, elszánt tüntető „mindenről Gyurcsány tehet" harcias csatakiáltása, hanem a lángok látványában rejlő fenyegetés határozza meg! És valljuk be őszintén, mi is tudjuk, hogy Gyurcsány Ferencet látni minden szelektívhulladék-gyűjtőben nem normális dolog!

Hazánkban ma sok millió emberben élnek kormányellenes indulatok. A népszavazás eredménye a legnyilvánvalóbb és legegyértelműbb bizonyítéka ennek. Március 9-én a több mini ötvenszázalékos részvételi arány, azaz több mint négymillió ember bizonyította azt, hogy a magyarok érettek a demokráciára, hisznek az érdekérvényesítés alkotmányos formájában, és ragaszkodóik a véleménynyilvánítás törvényes kereteihez. Közülük 3,3 millióan pedig hitet tettek az erőszakmentes változtatás útja mellett. Egymillióval többen, mint két évvel ezelőtt, 2006 áprilisában. Akiket szavahihetőség, a biztonság és kiszámíthatóság politikája sikerrel megszólított, azokat a provokátorokban rejlő fenyegetettség érzése bármikor eltaszíthatja tőlünk.

Mert a provokátorokban rejlő veszély nem az utcai verekedés ténye maga. Hiszen ilyet rengeteg futballmeccs után megélhettünk már. Hanem az, hogy tetteiket politikai szándékokkal indokolják, céljaikat a mi céljainkkal összemossák, és ezzel megkérdőjelezik az erőszakmentes változtatás lehetőségébe vetett hitet. Márpedig egy demokrácia addig működőképes, amíg az emberek többsége elfogadja, hogy ugyan sok türelem kell hozzá, komoly elszántság kell hozzá, de alkotmányos eszközökkel igenis komoly változásokat lehet elérni. Ha a békés politikai érdekérvényesítésbe vetett hitet elveszítjük, valójában a szabadságunkat veszítjük el. Mert nincs szabadság rend nélkül.

Magyarország legnagyobb sikereit az elmúlt évtizedekben éppen a békés változtatás lehetőségébe vetett hit alapozta meg. Ha egyesek, hivatkozva arra, hogy a cél szentesíti az erőszakot, felrúghatják a mindannyiunkra érvényes viselkedési normákat, az nem változáshoz, hanem káoszhoz vezet. Magyarország történelmének elmúlt évtizedeiből megtanulhattuk, hogy az erőszak mindig a hatalomnak kedvez. Viszont 1990 óta három dolog, a rendszerváltoztatás, a polgári kormányzás 1998 és 2002 közötti időszaka és a népszavazás március 9-én elért sikere is világosan bizonyítja azt, hogy békés úton elsöprő változásokat lehet elérni. Jómagam ehhez csak egy példával járulnék hozzá: pici siker, de a belvárosiak számára fontos. 2006. október l-jén a változást Budapest Belvárosában nem a televízió „sikeres" ostroma miatt, hanem annak ellenére értük el.

Mindez értelmetlen, didaktikus okfejtésnek tűnhet addig, amíg nem beszélünk őszintén arról, hogy kik is ezek a provokátorok. Nem a tehetetlenség érzésétől fűtött, jó szándékú, ámde hirtelen haragú emberek. Hanem az ő felbujtóik. Akik szenvedélyesen szónokolnak, az erőszakot egyetlen lehetséges eszköznek tüntetik fel, „Utánam!"-ot kiáltanak, majd eloldalognak. Gyáván és előre megfontoltan. Mint Budaházy György ez év március 15-én.

A provokátor igazi ereje abban rejlik, ha követendő példává, hamis prófétává, hőssé tud válni. És talán épp azoknak ártanak a legtöbbet, akik követőikké válnak. Éppen ezért a provokátorok ellen akkor tehetünk a legtöbbet, ha őszintén beszélünk arról, amilyen kárt nekünk és az országnak okoznak. Ha nevükön nevezzük, és a lelkünk mélyéig elutasítjuk őket és tetteiket. Az első lépésnek a lelkünkben kell megszületni. Nem élvezhetnek még egy kicsi szimpátiát sem, hiszen elfogadhatatlan eszközeik éppen a mi céljainknak ártanak a legtöbbet, ha sikeresen összemossák őket. Nem az ő jogaikat kell védenünk, mert éppen ők azok, akik nehezítik mindannyiunk alkotmányos jogainak szabad és békés gyakorlását, közös céljaink sikeres elérését.

Az igazi kérdés persze az, hogy van-e eszközünk a provokátorok elleni fellépésre. Eddig is elutasítottuk tetteiket, de meg tudjuk-e védeni Magyarországot és közös ügyünket a provokátoroktól? Természetes része-e az agresszív, provokatív fellépés a demokráciának, a szükséges rossz, vagy kiszűrhető, megszüntethető, büntethető a szabadság korlátozása nélkül? Ez az a pont, ahol szétválik a gondolkodó értelmiségi és a politikus felelőssége. Értelmiségiként magam is tisztában vagyok a dilemma súlyával, de politikusként nem elégednek meg az emberek azzal, ha csak ezt vázolom, a megoldást is a politikustól várják. A gyakorló polgármester joggal kapja meg a kérdést: milyen eszközökkel tudom és akarom garantálni a Belváros rendjét és biztonságát. A válasz kézenfekvő: szigorú, de betartható szabályokkal, amelyek mindenkire vonatkoznak. Egy egyszerű példával élve: a 2006-os választási kampányban joggal fogalmazódott meg a Belváros polgáraiban, hogy szükség van közterület-felügyeletre a parkolási gondok vagy éppen a szemetelés elleni fellépés hatékony eszközeként. De a közterület-felügyelet nemcsak a Belvárosba látogatókat, hanem a belvárosiakat is megbünteti, ha nem tartják be a szabályokat. Ezek a szabályok ugyanis mindannyiunk biztonságát garantálják.

Meggyőződésem szerint a gyülekezés szabadsága ma Magyarországon jól szabályozott. Sőt, szigorúságán inkább enyhíteni kéne. Például elfogadhatatlan, hogy minden rendezvényt 72 órával a megrendezése előtt be kell jelenteni a rendőrségen, a bejelentés hiányában a rendőrségnek joga, sőt kötelessége a jelenlegi szabályok szerint a be nem jelentett rendezvény feloszlatása. Ez a szabály túl szigorú. Szívem szerint ezen enyhítenék. Éppen ezért nem javasoltam a gyülekezési törvény szigorítását, annak módosítására egyáltalán nem tettem javaslatot.

A gyülekezési jog lehetősége és szabadsága mögé azonban csak az bújhat, akinek céljai és eszközei is demokratikusak. Aki kukákat gyújtogat, utcabútorokat rongál meg, Molotov-koktélokat hajigál, utcán parkoló autókban kárt okoz, nem demokratikus eszközöket használ. Őt nem védi a gyülekezési jog szabadsága. A német alkotmány kimondja, hogy aki a gyülekezési szabadságot a demokrácia elleni küzdelemre használja, azt meghatározott időre meg lehet fosztani alapvető jogaitól. Ez azt jelenti, hogy aki a jogaival visszaél, azt el lehet tiltani ezen jogok gyakorlásától, rendezvények szervezésétől és azokon való részvételtől. Ennek analógiájára több nyugat-európai országban is született az utóbbi években olyan törvény, amely eltiltja a stadionoktól azokat a futballszurkolókat, „focihuligánokat", akik oda nem illő módon viselkednek. Hitem szerint Magyarországon is születhet olyan törvény, amely eltiltja rendezvény szervezésétől és azon való részvételtől azokat, akik provokatív cselekedeteikkel valójában mindannyiunk szabadságába gázolnak. Ilyen eltiltás kimondására persze csak jogállami úton, bizonyítást követően bíróság lenne jogosult.

Ezzel párhuzamosan a provokátorok és az agresszív viselkedés elleni fellépés másik lehetséges iránya a büntetési tételek emelése. Aki ma utcákon rombol, kukákat gyújtogat, kárt okoz, az néhány tízezer forintos pénzbüntetéssel megússza. Aki erre felbujt, az néha még ennyit sem kap. Provokátornak lenni tehát a mai magyar jogi környezetben kis túlzással kockázatmentes. Véleményem szerint, ha ezzel nem nézünk szembe, akkor a provokátorok és a provokációk nemzeti ünnepeinket a következő, két esztendőben is végig fogják kísérni. Az általam megfogalmazott konkrét javaslat e téren nyitott. Enyhíthető, változtatható, de meggyőződésem, hogy szükség van rá.

Persze joggal tehetjük fel a kérdést, miért éppen mi legyünk azok, akik ezt a jogszabályi változtatást kezdeményezik? Hiszen ez a kormányon lévők felelőssége és kötelessége. Mégsem tették az elmúlt másfél évben. Hogy miért? Nem állt módjukban, vagy nem állt érdekükben. A provokátortörvény nem csak arra alkalmas eszköz, hogy a provokátorok elleni fellépéshez jogi lehetőséget és keretet adjon. Arra is alkalmas eszköz, hogy a következő hónapok szakértői és parlamenti vitáiban erre a dilemmára is választ kapjunk. Mert ha a törvény megszületik, már nem lehet arra hivatkozni, hogy a hatalomnak nincs alkotmányos eszköze arra, hogy a provokációkat megelőzze. Akkor már nem csak azt a kérdést tehetjük fel, hogy mi lenne, ha nem lennének provokátorok. Hanem azt is, hogy miért vannak.

(Budaházy György, Szent Korona Rádió)

 

------------------------------------------------------------------

Hazafiak!

Vasárnap a Gyurcsány-kormány megint megbukott! Immár sokadszorra. Mégis kormányon van! Ezek a mondatok normális országokban csak a kabaréban hangozhatnának el, de nálunk ez a „való világ”. Ilyen mértékű erkölcsi politikai tőkével, ami itt az utóbbi években felhalmozódott a hatalommal szemben, már a világból ki kellett volna kergetni ezt az országromboló garnitúrát.

De nem. Nálunk ehelyett – sokadszorra – vérlázító mellébeszélés folyik az ellenzék részéről, és azoknak a provokátorozása, ügynöközése, akik becsületből megpróbálnak legalább valamit tenni. Vannak, akik azt mondják mindezt látva és rálegyintve a dolgokra, hogy ez egy elmebeteg nemzet, elmebeteg vezetőkkel. Nincs mit tenni, halálra van ítélve. Ha elfogadnám ezeket a – keserűséggel és a tehetetlen dühvel kétségtelenül magyarázható – kijelentéseket, akkor két dolgot tehetnék.

Egyik lehetőség, hogy elmegyek innen egy „normális” országba. Ezzel az a baj, hogy egyre kevesebb ilyen van, vagy ha akad is, akkor annyira idegen kulturálisan, fajilag, éghajlatában stb., hogy nem érezném otthon benne magam, meg hát nem lennének ott a barátok, bajtársak, magányos lennék. Szóval ez nem jó.

A másik, hogy köpök az egészre, élek a mának, keresem a kiskapukat, élvezem az életem, ahogy lehet, aztán öregségemben majd a cigánybűnözők végeznek velem egy rendes hétköznapi betöréses rablás során, hacsak addig el nem visz a májrák. Ezzel meg az a baj, hogy egyrészt nincs kedvem ehhez az élethez, másrészt családom van, gyerekeim, akiknek szeretném látni a felnövekedését, sőt, még az ő gyerekeik felnövekedését is szeretném megérni.

Ezért nincs más választásom, meg kell változtatni a dolgok menetét. Egyébként is egy hazafi számára az első két út járhatatlan.

A mi generációnkkal – a mai huszonévesektől a negyvenes éveikben járókig – az történt, hogy az előző, a rendszerváltás generációja a szocializmus kimúlásához vezető problémákat ahelyett hogy megoldotta volna, megtetézte egy halom újjal, és áttolta az egészet ránk. Megtörtént már ez más generációkkal is, de most mégis történelmi határhoz, ha úgy tetszik, szakadékhoz értünk. Ennek az okát pedig a szülészeteken, óvodákban, iskolákban kell keresnünk.

Kedves magyar testvéreim, generációs sorstársaim! Nincs kire továbbtolnunk a dolgot, mert nincsenek hozzá elegen, hogy megoldják azok, akik utánunk jönnek. Ha mi, azok a magyarok, akik a hatvanas évek közepétől a nyolcvanas évek elejéig születtünk, akik ma dolgozunk, családot alapítunk, kisgyerekeket nevelünk, és még viszonylag sokan, fizikai erőnk teljében vagyunk, nem állítjuk meg nemzetünk szakadékba száguldó szekerét, nem szervezzük újjá országunkat, és indítjuk el a felemelkedés útján, akkor senki se fogja tudni megtenni ezt már helyettünk.


Egyszerűen kevesen lesznek a szaporodó élősködők és a beözönlő idegenekkel szemben. Óriási a felelőssége ennek a generációnak! Ezt kell mindnyájunknak megérteni! És ezért kell harcba szállnunk még akkor is, ha sokaknak nincs kedve ehhez. A gyerekeink magyar jövőjéért, a békés öregkorunkért. Nekem nincs kedvem ahhoz, hogy a fiamnak azt mondjam, mint a történelem során annyiszor mondták már, hogy nektek esetleg majd jobb lesz (ráadásul ez hazugság is lenne). Nem! Én ennél önzőbb vagyok. Én akarom megélni, hogy jobb legyen! Látni akarom, hogy a dolgok elindultak jó irányba, és az utánunk következőknek csak azt kell továbbvinni, és nem elrontani.

Ráadásul nem is kilátástalan ez a harc, több esély van a győzelemre, mint azt sokan hiszik. A világ ma gyorsan változik, képlékeny, nincsenek olyan merev keretek, mint mondjuk ötven évvel ezelő;tt. A szűkebb, tágabb környezetünkben is több példát láthatunk arra, hogy lehet komoly változásokat kiverekedni (gondoljunk csak Koszovóra). Az képtelenség, hogy három-négyezer készenlétis rendőrrel sakkban lehessen egy országot tartani, még ha akármilyen csiri-biri új felszerelésük van is. Nincs itt ellenünk egy legyőzhetetlen hadsereg! Vagy lehet, hogy az hiányzik? Azok ellen valahogy mindig bátrabbak voltunk.

Ezért kérem… Nem! Követelem, hogy minden hazája jövőjéért aggódó magyar – főleg aki az előbbiekben említett generációhoz tartozik – március 15-én jelenjen meg Budapesten. Jöjjön el a Blaha Lujza térre, 17 órára, és fejezzük be végre, amit 2006 őszén elkezdtünk!

Budaházy György

 forrás: Kuruc infó

 --------------------------------------------------------------------------

Budaházy  2008. jan. 23-i  bírósági tárgyalása:
http://www.youtube.com/watch?v=ZpB2K068huM

---------------------------------------------------------------------------------

Budaházy György 2007 március 15-e előtti üzenete azóta is aktuális, hiszen még mindig ugyanazokból áll a hatalom mint akkor. Semmi sem változott!

 

Budaházy üzenete a hazafiaknak március 15-e előtt:

Hazafiak, magyarok, testvéreim!

Közeledünk március 15-höz. Minden közszereplő békés, meg méltóságteljes ünnepről hadovál. De vajon ha őseink szellemei lenéznek az égből, ennek a megcsonkolt országnak, többszörösen kifosztott pusztulásra ítélt népére, ha 1848 hőseinek lelkei végigtekintenek eme nemzet jelenlegi szánalmasan silány, jellemtelen politikai elitjén, vajon látnak-e okot ünneplésre, ”méltóságteljességre”, „emelkedettségre”? Vajon vezetésre méltónak találják-e ezeket a pondrókat, akik a dicsőbb napokat látott magyar országgyűlésbe, ha egyáltalán bemennek, akkor is csak pad alá szemetelnek, és minden fontosabb nekik, mint a magyar nemzet, aki felemelte és eteti őket? Vajon méltónak találják-e őseink ezeket a ’48-as megemlékezések vezetésére? Vajon úgy látják-e, hogy ezen emberek irányítása alatt jó ma élnünk, ezek vezényletére helyes ma cselekednünk? Úgy gondolom, sőt tudom, hogy NEM! Hős lelkű őseink ma nem látnak okot az ünneplésre, méltóságteljességre, emelkedettségre! Sőt, ilyen áron, hogy az országot egy elmebeteg bűnöző által vezetett , minden eddiginél nemzetvesztőbb kormány irányítja, még a békességet sem tartják értéknek. Akinek van füle, hogy meghallja a hangjukat, az kiabálást hall! Azt kiabálják, hogy: FEGYVERBE, huj, huj hajrá! Induljon a tavaszi hadjárat, vesszenek a hazaárulók, az idegenszívű bitangok! Úgyhogy hegyezzétek a füleiteket magyar testvéreim!

„Sehonnai bitang ember, ki most ha kell, halni nem mer” mondta Petőfi 1848-ban. Én azt mondom, hogy aki most, 2007 március 15-én délután Budapesten nem jelenik meg, és áll oda a sorba harcra készen, hogy ezeket a deviáns, pedofil bűnözőket örökre elzavarjuk, aki nem áll oda, bár lelke mélyén tuja, hogy az lenne a legjobb az országnak ha eltűnnének végre a hatalomból, de inkább gyáván elbújik vagy magyarázza, hogy miért „nem érdemes most cselekedni”, szóval aki ezt teszi, az HITVÁNY EMBER. Bárki is volt eddig, mostantól hitvány ember, és nincs többé erkölcsi alapja, hogy kritizáljon, hogy siránkozzon, hogy elégedetlenkedjen.

Ezért most én, budaházi és veskóczi Budaházy György harcba szólítok mindenkit, aki hallja a hangom.

Harcba szólítalak titeket, kemény fejű nemzeti radikális fiatalok, kik a hazafias rock koncerteken elől ugráltok, hogy jelenjetek meg, mert most is az első sorban a helyetek!

Harcba szólítalak titeket, Kossuth téri és az ország minden pontján tüntető, útlezáró hazafiak, hogy jelenjetek meg bátorsággal és elszántsággal a szívetekben, hogy végre győzelem koronázhassa meg hosszú, fáradságos kiállásotokat!

Harcba szólítalak titeket, hagyományőrzők, kik a magyarság évezredes kultúrkincseiből kovácsoltok magatoknak hobbyt, sőt nemritkán megélhetést, hogy jelenjetek meg, mert pont ezeknek az értékeknek a megmentéséért (is) kell a nemzetvesztőket elkergetni!

Harcba szólítalak titeket, nemzeti érzelmű, zászlólengető „polgári” magyarok, hogy jelenjetek meg tömegeitekkel, ha akarjátok, hogy gyermekeiteknek is legyen lehetősége magyar zászlót lengetni!

Harcba szólítalak, és felelősségre is vonlak titeket, magyar gazdák, kik tavaly ilyenkor, mikor traktoraitokkal a fővárosban „állomásoztatok” még nem voltatok akkora bajban, mint most, mégis megmozdultatok. Most hol vagytok? Jelenjetek meg!

Harcba szólítalak titeket, tanárok, orvosok, vasutasok, vállalkozók, diákok, kiknek a munkáját és jövőjét teszik épp mostanában tönkre, hogy jelenjetek meg, mert külön-külön, egymással szolidaritást nem vállalva elbuktok!

Harcba szólítok mindenkit, aki tudja és érzi, hogy veszélyben a haza, hogy JELENJEN MEG március 15-én délután Budapesten! Jelenjen meg, mert gyáva népnek nincs hazája, és ezután már nincs mentség a hezitálásra, a tesze-tosza álellenzéki magatartásra. Itt paradox módon csak annak van mentsége az otthonmaradásra, aki még mindig hisz ennek a fosztogató bandának, de már egyre kevesebben vannak az ilyenek is.

A többieknek oda kell állni! Oda kell állni, ha azt akarja, hogy véget érjen a magyarság elvesztésére tett legújabb kísérlet! Oda kell állni, ha nem akar erőszakot! Pont azért, hogy ne legyen erőszak. Ha elég sokan leszünk, és látják az elszántságot, megrettennek és eliszkolnak. Oda kell állni, és nem hagyni, hogy a bolsevik férgek a régi, jól bevált módszert alkalmazva, a gyávábbakat megfélemlítve cinkossá tegyék őket a rendbontónak meg terroristának bélyegzett bátrabbak lekaszabolásában, aztán szép kényelmesen velük is végezzenek. Mert ezt tennék! Mert mindig ezt tették!

És hogy mi lesz, ha elzavarjuk őket? Miért féltek ettől? Miért nincs ennek a nemzetnek önbizalma, hogy képes jobb világot teremteni a mostaninál, hogy talál a jelenlegieknél jobb, vezetésre alkalmasabb embereket maga között?

Miért ne tudnánk a nemzethalál felé zuhanásnál jobbat! Csak jobbat tudunk!

Azt mondják, hogy egy ilyen kiállás nem demokratikus. De ki veheti magának a jogot, hogy megszabja a „démosznak”, hogy mi demokratikus és mi nem? Különben is mit ér, ha megvalósul a demokrácia, de közben eltűnik a nép, akire hivatkozva született?

És most hozzátok szólok, magyar rendőrök. Nem ti vagytok az ellenségeink, de ha hagyjátok, hogy pajzsként használjanak titeket a nemzetvesztő bitangok, hát ti is célponttá válhattok. Mert mi ki kell, hogy álljunk március idusán, és ki is fogunk állni, a népünkért, a hazánkért, a jövőnkért, a szabadságért!

Isten minket úgy segéljen!

Budaházy György

 
NemzetHír-Ébredj...

NemzetHír-Ébredj, MagyarA NemzetHír több mint hír! Böngészd oldalunkat, olvasd híreinket! Látogass meg minket, mindennap, ha tudsz. és ha tetszik az oldalunk, akkor terjesztd is, ahol csak tudod! Segítségedet köszönjük!

 Az oldal tartalma nem kommunista, nem fasiszta, nem neonáci. Csupán nemzeti, hazafias érzelmű és  magyar!

 

 
Szavazó

 

Újratöltve: (Katt a linkre) Ön szerint ki/kik állnak a roma-gyilkosságsorozat mögött?

 
Mondj véleményt
Ki nyeri az EURO 2012-t?

Görögország
Orbán Viktor
Manuel Barroso
Angela Merkel
Manhattan
Soros György 11-esei döntik el
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Társalgó
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Számláló
Indulás: 2006-12-02
 

látogató olvassa a lapot.

 
Admin
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

 

 
Egyéb hasznos linkek.
 
SMS hírdetések
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre