Új bejegyzés Frissítés

2008.11.30. 13:25

Legyen az ünnep csendes, mint a szíved dobbanása! Legyen békés, mint a hó hullása! Legyen szép, mint a gyertya ragyogása!      Áldott Advent  kívánok...Luna

2008.11.29. 20:24

"Az emberi természet olyan, hogy mindennél jobban szereti azt, ami elveszett: annyira visszasóvárogjuk azt, amit elvesztettünk, hogy sokkal kevésbé becsüljük meg azt, amink megmaradt... /Seneca/" Nagy szeretettel gondolok rád: Isa :)

2008.11.29. 16:59

A fény mindig lehet egy kicsit fényesebb,a szeretet nagyobb,az imádság mélyebb s az allelujánk is mindig növekedhet hangzásban és belső tartalomban   Sok szeretettel gondolok rád. Laca

2008.11.27. 20:35

"Mi leszel ha nagy leszel,  kérdé tengernyi ember.  Erre mást nem felelhetek,  csak hogy remélem ember leszek.  Mert számomra nem mind ember  ki az utcákon jár s kel.  Van ki papnak, szentnek való,  és olyan is ki bitófára adható.  Van ki megy a tömeg után,  és van ki a saját útján jár.  Páran hazugságban élnek  és néhányan halva lépnek.  Mégis van ki boldognak látszik.  Az ilyen embert jó meglátni,  mert mások öröme felvidíthat,  de lehetsz magad, s erre vak.  Örülhetsz ha boldog barátod,  de letörhet helyette saját bánatod.  Élhetsz együtt másokkal,  s létezhetsz, hogy segíts másoknak.  De a szót nem szaporítva ne feledd,  a legfontosabb, hogy erre törekedj:  ne légy rossz, gonosz, másnak teher,  légy érző szív, s örökkön örökké ember." Drága Barátom! Nagyon szépen köszönöm a jelőlést, igazán jól esett, hogy rám gondoltál!!! Nagyon kellemes napokat kívánok!! Szeretettel gondolok Rád,  Rita

2008.11.27. 17:48

Reményik Sándor - Egy lélek állt...   Egy lélek állt az Isten közelébe' S az örök napsugárban reszketett És fázva félt, Mert érezte, hogy vonzza már a föld, És keserűn kelt ajkán a "miért", Mikor az Isten intett neki: "Készülj! Valaki ott lenn meg akar születni, Neked szőtték e színes porhüvelyt: Pici kezeket, pici lábakat; És most hiába, le kell szállanod, Öröktől fogva te vagy kiszemelve, Hogy e testet betöltsd, Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng. Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!" S szólt a lélek: "Én nem akarok menni! Én boldog vagyok Veled, Istenem; Mit vétettem, hogy egedből kivetsz? Mit vétettem, hogy le kell szállanom, S elhagynom búsan és reménytelen Az angyalokat, testvéreimet? Mit vétettem, hogy le kell szállanom, S felöltenem a gyötrő Nessus-inget, A meghasonlás örök köntösét, A nekem szabott hitvány rongy-ruhát? Ki bor vagyok: a Végtelennek vére, S láng, mely üveg alól is égig ér: Mit vétettem, hogy bezársz engemet Kehelybe, amely megrozsdásodik, S ampolnába, mely romlandó cserép?!" És szólt az Isten szigorún: "Elég! A törvény ellen nincsen lázadás! Ha milliók mentek panasztalan, Talán te légy kivétel? Mint a fiókát az atyamadár: Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni, S jobban becsülni meg az örök fészket!" S az Ige alatt meggörnyedt a lélek. Szomorún indult a kapu felé, De onnan visszafordult: "Ó Uram, Egy vágyam, egy utolsó volna még; Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt, Szerettük egymást véghetetlenül, Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet, Szeretném viszontlátni odalenn, Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot." S felelt az Úr: "Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod." Ölellek: Isa

2008.11.24. 12:07

Télen minden kopár Elhull fű, fa, virág Télen minden sivár Kihalt, csendes a határ Télen minden színtelen Eltűnnek a színek hirtelen Télen uralkodik a homály A hideg, a jég, szinte kiált Télen elülnek a zengők Csak néha hallatszanak csengők Télen félelem az élet, Nem is hinni, itt emberek élnek Tél… Azért én mégis, szeretlek téged. Kellemes hétkezdést..Ölellek..

2008.11.23. 22:52

Sötétedő az égbolt, szürke már a lég, eltörpült végtelen-űrben már oly kihalt a vidék. Gyűlik a tél takaró hullámzik, remeg, a víz alá utaznak izzó gyöngyszemek. Ragyogó kékségben hópihe száll, óriás magányban,csak egy sebzett madárka vár.   Kedves Jhonny Kitartás mindjárt itt a Karácsony. Legyen szép  heted a zord idő ellenére. Szeretettel gondolok Rád.  Zsóka

2008.11.22. 06:24

Végre itt van a hétvége, kimerített ez a hét, várva várom napok óta: jön a szombat, aludnék. Alig pirkad, hajnal hasad, félálomban eszmélek: jaj, de jó a szombat reggel, Isten ments, hogy felkeljek! De a cicák máshogy vélik, szerintük ez helytelen, hogyha én a kelő nappal a hasamat süttetem. Vizes nózi orromhoz ér, elfordítom a fejem, Haramia nem adja fel, tappancsa a kezemen. Honesty is akcióban, a hátamon elterül, dorombolás sztereóban - minden halad remekül. Összedolgozik a két macs, megdagasztják vállamat, akupunktúra szükséges, felemelő pillanat! Majd amikor úgy látják, hogy nem használ itt semmi sem, Hony cica úgy gondolja, mosdásra van szükségem… Próbálkozom még egy kicsit, hátha mégis alhatnék, de úgy tűnik: leányálom, amiben reménykednék… Kezdődik a kergetőzés, útban vagyok, gondolom, jól irányzott cicatoppok landolnak a hátamon. Gazdi tervez, cica végez… sóhajtozva felkelek, nincs mit tenni, ha a cicák úgy döntenek: éhesek. Morgolódom, mindeközben felnyitom a konzervet, úgy tűnik most, hogy a cicák bajszuk alól nevetnek. Visszadőlök, mostmár aztán nincsen lelkifurdalás, csak azért is megpróbálom, hátha nem lesz támadás. Félálomban még felfogok egy-egy könnyed huppanást, egyik jobbról, másik balról - elfáradtak a cicák. Nyugalom és dorombolás közben köszönt ránk a nap, béke honol cicák táján, én kelek, ők alszanak… --------------------------------------------------------------- Csoda szép napot:) Kati és Macsekok

2008.11.21. 15:12

"Járjatok be minden földet, Melyet Isten megteremtett, S nem akadtok bizonyára A magyar nemzet párjára. Vajon mit kell véle tenni: Szánni kell-e vagy megvetni? -Ha a föld isten kalapja, Hazánk a bokréta rajta!     Oly szép ország, oly virító, Szemet-lelket andalító, És oly gazdag!... aranysárgán Ringatózik rónaságán A kalászok óceánja; S hegyeiben mennyi bánya! És ezekben annyi kincs van, Mennyit nem látsz álmaidban.     S ilyen áldások dacára Ez a nemzet mégis árva, Mégis rongyos, mégis éhes, Közel áll az elveszéshez. S szellemének országában Hány rejtett gyöngy és gyémánt van! S mindezek maradnak ott lenn. Vagy ha éppen a véletlen Föltalálja hozni őket, Porban, sárban érnek véget, Vagy az ínség zivatarja Őket messze elsodorja, Messze tőlünk a világba, Idegen nép kincstárába, És ha ott ragyogni látjuk, Szánk-szemünket rájok tátjuk, S áldicsőséggel lakunk jól, Hogy ez innen van honunkból.     Ez hát nemes büszkeségünk, Melyről annyiszor mesélünk? Azzal dicsekedni váltig, Ami szégyenünkre válik!... Csak a magyar büszkeséget, Csak ezt ne emlegessétek! Ezer éve, hogy e nemzet Itt magának hazát szerzett, És ha jőne most halála, A jövendő mit találna, Mi neki arról beszélne, Hogy itt hajdan magyar éle?     S a világtörténet könyve? Ott sem lennénk följegyezve! És ha lennénk, jaj minékünk, Ezt olvasnák csak felőlünk: "Élt egy nép a Tisza táján, Századokig, lomhán, gyáván." -Óh hazám, mikor fogsz ismét Tenni egy sugárt, egy kis fényt Megrozsdásodott nevedre? Mikor ébredsz önérzetre?   Ma ez jött ki belőlem....nem a tündéres mivoltomat hozom..... Úgy gondolom néha ez is kell... Szívem melegével kívánok kellemes hétvégét: Isa

2008.11.19. 20:02

"Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk. Vannak, akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük... A fenébe is! Mikor kezdünk már el úgy élni, hogy megértjük az élet sürgető dübörgését? Ez itt most - ez a mi időnk, ez a mi napunk, ez a mi nemzedékünk... nem pedig a múlt valamely aranykora vagy a jövő ködös utópiája... Ez itt az időnk.. akár lelkesedünk érte, akár nem. Ez itt a mi időnk még akkor is, ha gyakran kiábrándítónak, fárasztónak, unalmasnak találjuk. Ez az élet, ami nekünk adatott... és múlik, múlik... Mi a csudára várunk hát?" A Talmud Szeretettel:Napsi

2008.11.18. 20:02

Vass Albert.. Vendég vagy a világban, és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virágja, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz többet törődni azzal, ami még a világ szépségeiből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is.

2008.11.17. 00:03

Adj, amid van, adj, amíg van, Ne bánd, hogy nem marad, S ha már szétosztottad minden javad, Oszd széjjel magadat. adj, amíg van, Had legyen boldogabb a másik, Kinek lényéből, az öröm rád visszasugárzik. Drága Jhonny Nyugodt, napsütéses  őszi hetet kívánok Zsóka

2008.11.16. 20:33

Békés, szép hetet kívánok: Vejnemöjnen

2008.11.14. 20:47

Kellemes hétvégét kívánok és nagy szeretettel gondolok rád: Isabo:)   World Of Warcraft Uploaded by World-Of-Warcraft

2008.11.09. 06:36

Csodálatos napot:) Kati és Macsekok

2008.11.08. 23:38

Puszillak: Isa :)

2008.11.05. 23:44

Kedves Jhonny, Rég nem jártam Nálad, ezért úgy gondoltam kedveskedem egy kis meglepetés desszerttel. De mielőtt nekiláttam volna, megcsörrent a telefon. Rég nem látott barátnőm hívott. Beszélgetésünk közepette szóba került a desszert. Mivel ismert, hogy nem vagyok profi a konyhában, volt egy fantasztikus ötlete; mit szólnék hozzá ha egy profi szakács készítené el helyettem. Ajánlott is gyorsan egy videót, amit most elhoztam Neked. Remélem jól döntöttem…J Sok puszi: Fénylélek

2008.11.04. 05:44

Reményik Sándor Mindennapi rózsáinkat… Te így imádkozol: A mi mindennapi rózsáinkat Add meg minekünk ma. Add, hogy a kenyér mellett rózsa is legyen, S add Istenem, hogy békében megéljünk Több rózsán és kevesebb kenyeren. Te így imádkozol, Megtoldva csendesen a Miatyánkot. És Jézus, a Miatyánk Poétája Szelíden néz e rózsaszín imára – És helybenhagyja a Te betoldásod. -------------------------------------------------------------------------------- Kellemes napot:) Kati és Macsekok

2008.11.01. 20:10

Emlékezzünk elhunyt szeretteinkre. Megkondul a harang, sötét már az ég, Villám szakítja át sötét, nyugodt vizét. Ráborult az éjszaka a Földre, Fehérlenek a sírok a temetőben. Itt is ott is kicsi fények gyúlnak, Az emlékezés virágai kinyílnak. Templomba indul a hívők serege Világítanak a fények a temetőben. Zúg az orgona, ajkakon zeng az ének, Istenhez szállnak az emberi szívek. Elhunytakért is hangzik egy kérés a lelkekben, Világítanak a fények a temetőben. Folyik a szertartás, az idő szalad, Estére a sok ember hazaballag. Csendben töltik az időt családjuk körében, Világítanak a fények a temetőben. Másnap a felnőttek munkába sietnek, A rohanó világba újra belevesznek. Az emlékek, s a családi béke eltűnőben, Kialudtak újra a fények a temetőben. Nyugodt, áldott megemlékezést kívánok Zsóka

2008.10.31. 23:06

"Ezen a napon minden más, újra mélyen érint meg a gyász. Nincs már velünk együtt, kit ismertünk vagy szerettünk. Ma lélekben újra együtt lehetünk, eszembe jutnak az együtt töltött napok. Fülemben újra megcsendült a hangod, szinte látom minden mozdulatod. Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod... Gyertyákat gyújtunk és mécseseket, ezek a fények világítsanak Neked... Örök világosságban, békességben nyugodj, soha el nem felejtünk, ...biztosan tudod...” "Ez a gyertya most érted égjen, ki fent laksz már a magas égben. Ki vigyázol rám onnan fentről, s lelkemhez szólsz a végtelenből." Békés megemlékezést kívánok: Manócska

[622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1] [Archívum]