IZABELLA 1556-1559

I. Zsigmond lengyel király és Bona Sforza lengyel királyné leánya. 1539. március 2-án királynévá koronázzák Székesfehérvárott, miután férjhez ment SZAPOLYAI JÁNOS-hoz.1540-ben megözvegyül, csecsemő fiának, a későbbi erdélyi fejedelemnek - János Zsigmondnak - a gyámja. Néhány főúr támogatásával (elsősorban FRÁTER GYÖRGY) kormányozza az országot, miután 1541-ben Buda is török uralom alá került. Előbb Lippára költözik udvarával, majd Gyulafehérvárra s a török támogatását élvezve uralkodik. 1551-ben Fráter György meggyőzi arról, hogy a szétszakadt ország egyesítése érdekében mondjon le fia nevében a kormányzásról a Habsburgok javára, akik a magyar koronát birtokolják, s ezután Kassára, majd Lengyelországba távozik. Mivel az erdélyiek elégedetlenek az 1551-1556 közötti Habsburg uralommal, visszahívják Izabellát kiskorú fiával együtt és erdélyi kormányzónak ismerték el 1556. november 25-én Kolozsvárott. Négy nyelven bezsélt, kedvelte a pompát, külföldiekkel -elsősorban lengyelekkel, olaszokkal- vette körül magát. Sokat adott az udvari reprezentációra. 1559. szeptember 15-én halt meg, a gyulafehérvári székesegyházban temették el. A képen Wagner Sándor : Isabella királynő búcsúja című festmény látható. FORGÁCH FERENC Emlékirataiban feljegyzi, hogy a hagyomány szerint a királynő, valahol az ország határánál egy fa kérgébe véste:"Sic fata volunt" (A végzet akarta így.)