BÁTHORI ZSIGMOND 1588-1602

BÁTHORI KRISTÓF és BOCSKAI ERZSÉBET fia, akit 1581 májusában a kolozsvári országgyűlés kiskorúként ( kilenc évesen) Erdély vajda címmel fejedelemmé választ, de hatalmát csak 1588- tól gyakorolta, amikor a medgyesi országgyűlés a 16 éves fejedelmet nagykorúsította. Ugyanezen az országgyűlésen kitiltja a jezsuitákat Erdélyből. 1593-ban, III. MURÁD szultán, felrugva a drinápolyi békét hadat üzen a Habsburgoknak, és ezzel elkezdődik a 15 éves háború. Báthory Zsigmondot a szultán felszólítja a török sereghez való csatlakozásra. Zsigmond a Szent Ligához való csatalkozás mellett dönt (titkos tanácsadója a spanyol jezsuita CARILLO tanácsára), amit a rendek nem fogadnak el, emiatt lemond a fejedelemségről unokatestvére, BÁTHORY BOLDIZSÁR javára. Amikor nagybátyja BOCSKAI ISTVÁN váradi kapitány támogatásáról biztosítja, visszaveszi a fejedelemséget, kivégezteti a török párti vezetőket (KENDI fivérek, KOVACSÓCZI FARKAS, Báthory Boldizsár). 1595-ben RUDOLF császárral szövetséget kötött, és birodalmi hercegi címet kapott. Feleségül veszi Habsburg Károly főherceg leányát MÁRIA KRISZTIERNÁ-t. Hatalmát kiterjeszti a két román fejedelemségre, 25.000 székely segítségével (akiknek oklevélben igért szabadságot) legyőzi Gyurgyevónál a török seregeket. Sajnos, az erdélyi országgyűlés viszavonja a közszékelyeknek megígért szabadságot, akiknek lázadását ("véres farsang") Bocskai Isvtán veri le. 1596-ban a háború menete megfordul, vereséget szenvednek közös hadaik a töröktől Mezőkeresztesen. A katonai és magánéleti kudarcai miatt másodszr is lemond és Oppeln és Ratibor hercegségek ellenében Prágába távozva Erdélyt átadja a feleségének. 1598- ban váratlanul visszatér és elfoglalja Erdély fejedelmi trónját, majd egy év múlva Medgyesen BÁTHORI ANDRÁS biboros unokabátyja javára lemond, de ennek halála után Kolozsváron 1601-ben ismét fejedelemmé választatja magát. Miután Goroszlónál a császári csapatoktól (BASTA és MIHAI) vereséget szenved Moldvába menekül, hadvezére SZÉKELY MÓZES pedig a törökökhöz. Basta megöleti Mihály vajdát. 1602-ben miután hívei Tövisnél ismételten vereséget szenvednek Basta hadaitól, negyedszer és végleg lemond a fejedelmi címről és Csehországba távozik, ahol Prágában 1613-ban hunyt el.