::Tanítások - Hinduizmus

A Véda filozófiája

Az olyan távol eső és nehezen megközelíthető India már az ókorban abban a hírben állott, hogy titokzatos bölcsesség birtokában van. Arról persze, hogy miféle ez a bölcsesség, az újabb időkig úgyszólván semmit sem lehetett tudni, ami természetesen még inkább felcsigázta az érdeklődést. Mikor aztán a 18. sz. végén feltárult az ind birodalom kincsesházának ajtaja, az ősréginek vélt Bhagavadgitá c. theozófikus költemény (1785) bámuló elragadtatással találkozott, ellenben az igazán régi Véda a lehető leghidegebb fogadtatásra talált. H. Th. Colebrooke, úgy vélekedett, hogy elolvasni sem érdemes, nem lefordítani. Vagy félszázadon át senki sem törődött vele. Csak a 19. sz. közepétől fordult feléje az érdeklődés, de most már annál intenzívebben, úgy hogy manapság az egész Véda könnyen megközelíthető, ki van adva, le van fordítva. A szüntelen folyó kutatások, amelyekben a nyugati műveltségű ind panditok is részt vesznek, megdöntötték a Véda miszteriózus bölcsességének és immemoriális régiségének orthodox ind dogmáját, amely a nyugati theozófusok dogmájává is lett, viszont megmutatták, hogy az ind filozófia a Védában gyökerez.

Mi a Véda?

A Véda (tkp. a. m. "tudás") egy óriási vallási irodalom, a régi ind nemzeti vallásnak, az orthodox brahmanizmusnak, kinyilatkoztatott irodalma, - az ind "biblia" v. "szentírás", amely azonban igen sokáig nem volt leírva, hanem költő-céhek és papi családok köreiben élőszóval hagyományozva. Kora mély homályba van burkolva. Alsó határa körülbelül a Kr. előtti 5. század - mert az ez idő körül keletkezett buddhizmus az egész Védát feltételezi. A felső határ ellenben teljesen meghatározhatatlan: legalábbis a 2. évezred közepe, esetleg a 3. évezred. Egyes tudósok még messzebb akartak visszamenni: a 4. évezred közepéig (Jacobi), sőt a 6. évezredig (az ind Tilak). De e vakmerő feltevések csak theozófus körökben találtak visszhangra. A Véda immemoriális régiségének orthodox ind dogmája teljességgel beigazolhatatlan.

Az egész Véda nevű szent irodalomnak négy, ugyancsak véda nevű része van, ú. m. az Rg-véda, Atharva-véda, Száma-véda és Jadsur-véda. Mind a négy védához egy-egy szanhitá, legalább egy, de rendesen több bráhmana és egész sereg szútra tartozik.

A szanhiták "gyűjtemények", amelyekről az egyes védák el vannak nevezve, - és pedig himnuszok (rk), varázsmondások (atharvan), énekek (száman) és áldozati mondások (jadsusz) gyűjteményei. A legrégibb és legértékesebb köztük az Rg-véda-szanhitá, vagy egyszerűen Rg-véda (kb. 1500-1000) - 1028 hymnus 10 könyvben. E himnuszok túlnyomóan vallási tartalmúak, t. i. istenek segítségül hívása és dicsősítése, de néhány (mindössze 7) filozófiai jellegű, bár a filozófiai felfogás bennük még kusza és zavaros s mithológiai és theológiai eszmékkel terhes. Mindenesetre e himnuszokban vannak az ind filozófiának legelső, bár igen szerény, kezdetei. A többi szanhiták filozófiai szempontból alig jöhetnek tekintetbe. Az Atharva-véda néhány himnuszában a filozófia a varázslat igájában van görbesztve. A Jadsur-véda öt szanhitájában csak írmagul akad néhány jelentéktelen filozófiai gondolat, azonkívül egy pár fantasztikus teremtés-legenda.

A bráhmanák rituális szövegkönyvek, vaskos theológiai, közelebbről áldozattudományi értekezések. Tartalmuk az áldozati szertartások végrehajtására vonatkozó gyakorlati szabályok és utasítások (vidhi) s az ezekhez fűződő elméleti fejtegetések és magyarázatok (artha-váda), többek közt sajátságos, felette fantasztikus kozmogonikus legendák. E szövegekben szembetűnő a törekvés a misztikus spekulációra, amelyek tárgya az áldozat s a tőle elválaszthatatlan szent szó. E papi spekuláció legérettebb gyümölcsei az áranjaka, "eredeti könyv", nevezetű nagy számú misztikus és szimbolikus elmélkedések, valamint az upanisad nevű, még nagyobb számú hasonló jellegű szövegek, amelyek az előbbiekkel egyetemben a bráhmanákhoz függednek s velük együtt a Védánta, "a Véda vége", nevet viselik. Az upanisadok dogmatikus szövegkönyvek s egyben az első igazi filozófiai szövegek, bár bennük mély értelmű spekulációk még mindig értéktelen áldozati mistikával és szimbolikával keverve fordulnak elő s kialakult rendszerről még szó sincsen.

A szútrák rituális és jogi kompendiumok, a filozófiához tehát semmi közük.

A Véda tartalmának e futólagos vázolásából kitetszik s alábbi részletes tárgyalásából világosan ki fog tűnni, hogy a Véda feneketlen bölcsességének dogmája szintén csak orthodox indek és theozófusok fantáziájában van meg. A Véda egész tartalma, ismételjük, csak a filozófiai rendszerek előkészítése. Az upanisadok mindenesetre külön és beható tárgyalást érdemelnek.

1.2 A védikus szanhiták és bráhmanák filozófiája

1.2.1 A védikus pantheon

A vallás egy neme a filozófiának, mindenesetre a legrégibb természetmagyarázat. Eredete és mivolta legjobban az Rg-véda segítségével tanulmányozható, amely mű e részben az egész világon páratlanul áll. Az istenek (déva) itt túlnyomóan megszemélyesített természeti erők és jelenségek, de a személyesítés sokszor oly átlátszó, hogy anthropomorfizmusról még alig lehet szó. Agni tűzisten pl. a tűz (agni) nevét viseli, s ahol a tűz ég, ott van az isten; Usasz hajnal-istennő a hajnal (usasz) nevét viseli s ahol az égen hajnallik, ott az istennő. Az ég, föld, nap, hold, szél stb. istenei az ég, föld, nap, hold, szél stb. nevét viselik, amely világosan elárulja egykori mivoltukat. Egyes isteneknél a természeti eredet már kevésbé világos, néha egészen elmosódott. Köztük a leghatalmasabb és legnépszerűbb, az igazi nemzeti isten a mennykövező és démonverő Indra, az ind Donar, s a legmagasztosabb az erősen ethikus jellegű Varuna, az ind Jehova, akinek alakja már halványulni kezd. Más istenek viszont utóbb, a hinduizmus periódusában, rangemelésben részesülnek; Rudra vihar-isten, aki eufemisztikus hízelgésből a síva, "jóságos" jelzőt kapja, a világromboló nagy Síva elődje s a még alig szereplő Visnu nap-isten világfenntartó nagy istenséggé lesz. Isteni tiszteletben állanak továbbá az "atyák" (pitar) - az ősök szellemei, akiknek feje, Jama, az első ember, tehát az első halott is s mint ilyen a halottak királya, később a rettenetes halál-isten. Az ébredező papi spekuláció szülöttei egyes elvont istenalakok, főleg Pradsá-pati és Brahmanaszpati (l. alább).

1.2.2 A védikus kozmogónia

A filozófia Indiában szorosabb kapcsolatban áll a vallással, mint egyebütt, de azért a bölcselkedés Indiában is a hit megrendülésével állít be. A mithoszalkotó fantázia paradoxonjai felköltik a kétkedés és tagadás ősi szellemét, amely már az Rg-véda egyes himnuszaiban fel-felüti a fejét. Van szó olyanokról, akik a legnagyobb és legnépszerűbb isten létezésében is kételkednek. Oly sokan mondják: "Nincsen Indra! Ki látta őt?" (Rv. VIII. 100. 3.). Gúnyolódni mernek rajta. Egy dalos (szoborárús?) így énekel: "Ki veszi meg tíz tehénen ezt az én Indrámat, hogy elleneit megölesse s aztán nekem visszaadja?" (Rv. IV. 24. 10.). Egy himnuszban Indra tökrészegen monologizál s titáni bramarbasként kérkedik: "Ide vágjam-e a földet íziben vagy amoda? Az égben van az egyik felem, a földön vonszolom a másikat. Rettentő nagy vagyok én, a felhőkig felnyúlok én" (10-12.). Oly kor, amelyben így lehetett beszélni megérett a filozófiára. S valóban az Rg-védában valóságos filozófiai himnuszok is vannak (X. 72., 81., 82., 90., 121., 125., 129.), amelyekben bealkonyodott a régi isteneknek s derengni kezd a mindenegység hajnala.

Az ú. n. Purusa-himnuszban (Rv. X. 90.) az istenek ugyan a világ alkotói, de amiből a világot alkotják, az a purusa, "ember" - egy ezerfejű, ezerszemű, ezerlábú ős-óriás, az Edda-beli Ymír ind mása, akit az istenek áldozati baromként levágnak s akinek testrészeiből keletkeznek aztán az univerzum részei, - fejéből az ég, lábaiból a föld, szeméből a nap, leheletéből a szél stb. Szóval: "Purisa minden, ami volt és lesz" (2). E himnusz az ind pantheizmus legrégibb terméke s első proklamációja.

Más himnuszokban az alkotó istenek sokasága helyébe egy minden istentől különböző s minden isten felett álló isten lép, aki részint alkot, mint a platóni démiurgos, részint teremt, s már nevével is elárulja, hogy tisztán bölcseleti elvonás alkotása. Két himnuszban "a mindent alkotó" Visva-karman a világépítő-mester, aki "az eget és földet egymaga összekovácsolja" (Rv. X. 81. 3.). Egy más himnuszban Pradsá-pati, "a teremtés ura", t. i. a természet teremtő erejének megszemélyesítése, a legfőbb isten, az ég, föld és vizek "nemzője" (dsanitar: 9.). Ez az isten a bráhmanákban a pantheon legmagasabb helyét foglalja el, mint a világ teremtője, fenntartója és kormányzója, az istenek, démonok és emberek atyja. A bráhmanák teremtés-legendái rendesen úgy kezdődnek, hogy Pradsá-pati egyedül érzi magát, sokasodni és szaporodni akar, e végből vezekel (tapasz tapjaté) s aztán "kibocsátja", azaz létrehozza önmagából (nem semmiből!) a mindenséget: az isteneket, a kasztokat, az áldozati eszközöket stb. Olykor Pradsá-pati nem a legelső lény, hanem az ősvizekben keletkezett arany-tojásból (hiranja-garbha) születik. - Megint egy más himnuszban (Rv. X. 72.) Brahmanasz-pati, közönségesen az istenek papja, kovácsolta össze kovácsként a világot (2). Ez a Brahmanasz-pati, szószerint "a brahman ura", a brahmannak, a védikus spekuláció legfontosabb fogalmának megszemélyesítése (l. alább). Ugyane brahman előfutára és pendantja egy himnuszban (Rv. X. 125.) a Vács, "beszéd", t. i. a Védában megtestesült szent beszéd, a brahmanhoz hasonlóan az isteneket hordozó és mindent teremtő princípium, amely aztán a bráhmanákban a teremtő Pradsá-pati társa, de néha személyes hordozója felett áll s olyanféle szerepet játszik, mint a görög Hérakleitosnál és a neoplatonikusoknál, valamint a János evangéliumában fellépő logos, "az ige".

Amint a görög Xenophanes istene, az egységnek vett mindenség, valamennyi népies isten felett áll, úgy állanak az ind istenek felett a felsorolt princípiumok és istenalakok, mint a mindenegység nagy gondolatának hordozói. Ez a gondolat egyébként az Rg-védában nem egyszer kifejezetten ki is van mondva, v. ö. pl. "Az egyedül létezőt (ékanszat) sokféleképpen jelölik meg a költők: Agni, Jama, Mátarisvan neveken emlegetik" (Rv. I. 164. 46.). Az u. n. Teremtés-himnusz (Rv. X. 129.) alapgondolata is az egység. Ez a hét strófás himnusz az egyetlen igazán filozófiai, t. i. minden mitológiai és teológiai képzettől ment himnusz az Rg-védában, az igazságért tusakodásnak, az egeket ostromló naiv vívódásnak s a tehetetlenség leverő érzésének megkapó kifejezése. "Nem volt akkor (a teremtés előtt) sem létező (szat), sem nemlétező (a-szat), nem volt levegőtérség, sem ég felette" (1). "Nem volt akkor halál, nem volt halhatatlanság, nem volt a nappal és éjjel különbsége. Az Egy (tad ékam) lélekzett lélekzet nélkül magában kívüle nem volt semmi más" (2.). Ez az Egy a tapasz ("hév" - vagy a vezeklés, vagy a belső hév, a töprengés) hatalma által jött létre (3.). A szellem (manasz) első effúziója (rétasz) a vágy (káma) - ha nem is a Schopenhaueri akarat (Deussen), de mindenesetre ennek legerősebb alakja, a nemi ösztön, a hesiodosi Eros. "A létezőnek rokonát a nemlétezőben találták meg a bölcsek, - elmélyedéssel kutatva szívükben" (4). A következő (5.) strófa talán az Egynek önmegtermékenyüléséről szól, de rendkívül homályosan: már érzik, hogy all/alta fantasia qui mancó possa. A két utolsó strófában aztán a költő-filozófus géniusza szárnyaszegett sasként zuhan le: "Ki tudhatja biztosan, ki magyarázhatja meg, honnan keletkezett s honnan való ez a világ? Hiszen az istenek is későbbiek, mint e világ teremtése! Ki tudhatja hát, honnan keletkezett? (6.) Hogy honnan való ez a teremtés, azt nem tudhatja más, mint szemtanúja a legmagasabb égben - már akár ő csinálta, akár nem -, avagy talán ő sem tudja?" (7) A dal vége: ignorabimus! De a szkeptikus befejezés ellenére mégis intenzív fénnyel világít ki a himnuszból az a monisztikus gondolat, hogy a mindenség a teremtetlen Egynek emanációja. Himnusznak az a gondolata, hogy a létező a nem-létezőből keletkezett, másutt is előkerül az Rg-védában (. 72. 2-3.) s átment a bráhmanákba, majd az upanisadokba is. A bráhmanákban a nem-létezőből keletkezett létezőnek első alakja az ős-vizek, ill. a bennük úszó kozmikus aranytojás (hirantja-garbha) ebből keletkezik a szellem amely eltelik vággyal s létrehozza a mindenséget.

A Rg-véda bölcseleti himnuszai és a bráhmanák szemmel láthatóan hidat képeznek az upanisadok bölcseletéhez.

 - SÍVA SZEME MINDENT LÁT -