Vakítóan sütött a nap. Ám a napsütés ellenére elég hűvös volt Kanadában. A nézők vacogva ültek a lelátókon, a csapatok emberei mind felvették a sisakjukat, hogy ezzel is védjék magukat a hideg ellen, s a kommentátorok kezében egy-egy pohár forró kakaó vagy kávé gőzölgött. Jó napja volt a McLarennek, hisz mindkét versenyzőjük az első sorból indulhatott. „A világbajnoki címvédő Carlos Sanchez Senna-stílusban szerezte meg a pole-t!" - ez díszelgett az összes újság címlapján.

Még tíz perc volt a kezdésig, s az autók már felsorakoztak a rajtnál. A csapatok még a versenyzőik körül sürögtek-forogtak, konzultáltak velük illetve átbeszélték még egyszer a taktikát. Robby mellet is állt egy kisebb tömeg, köztük az angol fiú szerelői. Nagyban magyaráztak neki valamit a pályáról és a módosított taktikáról, de ő nem nagyon figyelt oda, csak bólogatott. Egyre csak Carlos és Josh között ingázott a tekintete. „Olyan mások. Semmi közös nincs bennük..." - gondolkodott magában. Újra és újra összehasonlítgatta a két pilótát, és annyira elmélyedt a gondolataiban, hogy észre sem vette a vállát kocogtató szerelőt, az amerikai Arnold Andrews-t. Csak akkor figyelt fel, amikor a szerelő már a sisakját kocogtatta.

- Mi van Starlight, elaludtál? - kérdezte az amerikai.

- Nem, csak elgondolkodtam... Mit is mondtál?

- Csak annyit, hogy két perc múlva indul a futam, és hogy... Na várj csak... Figyeltél te egyáltalán rám, vagy feleslegesen koptattam a számat?? - tette csípőre a kezét Arnold.

- Eh... Persze, figyeltem... Mit is magyaráztál...? - vakarta meg a fejét az angol. A szerelő csak ingatta a fejét, és gyorsan (újra) elhadarta a módosult taktikát.

- Tehát, egy kiállással csináljam végig? Hát... Ez necces lesz, de megpróbálom.

- Sok sikert! - szólt az amerikai, majd intett, és már rohant is le a pályáról a box felé.

Robby gyorsan elismételte magában az imént hallottakat, s mire magához tért, már indult is a felvezető kör... Mikor visszaérkeztek a rajthoz, már teljesen a versenyre koncentrált. A lámpa pirosat mutatott. A pilóták pulzusa egyre csak emelkedett. A lelátókon halálos csend lett úrrá. A kommentátorok is csendben voltak; beszéd helyett nagyokat kortyoltak kávéjukból. Még mindig piros. Az idő mintha csak vánszorgott volna, minden másodperc óráknak tűnt... S egyszer csak, hirtelen, mikor senki sem számított rá... A lámpa zöldre váltott. Néhányan rögtön beragadtak egymás mögé, de az első két sorban rajtolók nagyon elhúztak. Robby jött ki a legjobban az egészből; sikerült lerajtolnia csapattársát, s mivel a spanyol leállt harcolni Sandroval, szabad volt a pálya, szó szerint. Ahogy fogytak a körök, Robby előnye úgy nőtt (szerző megjegyzése: fordított arányosság XD ). El se akarta hinni, hogy végre ő az első, és senki sem fenyegeti azzal, hogy lehagyja. Igaz, még csak a futam közepén jártak, Robby mégis úgy érezte, hogy már a zsebében van a győzelem. Annyira beleélte magát abba, hogy nyerni fog, hogy észre sem vette a háta mögül közeledő vérvörös veszedelmet... A pirosra mázolt fekete musztáng viszont egyre közelebb ért, s egyre dühösebben, egyre vadabbul fújtatott, be-begyorsított, s körönként 0,892 mp-t hozott Robby idején... Az ezüst nyílban ülő angol túl későn kapcsolt... A pirosra mázolt musztáng már a kanyarokban és az egyenesekben is túl közel volt. A vörösben versenyző pilóta gondolt egyet, és beleszólt a csapatrádióba.

- Na mi van Robby, elaludtál a kormány mögött? Megmutassam, hogy hol a gázpedál? - kérdezte gúnyosan Josh.

- Ha-ha, állati vicces! Pofa be és vezess, mert a végén még lekörözlek! - szólt vissza ingerülten Robby.

- Hé, a nézeteltéréseiteket nem a rádióban kell elintézni! - szólt bele a rádióba idegesen Mr. T.

- Racer, hűtsd le magad! Robby, te is! - mordult fel Carlos.

- Srácok, béke van, nem kell marakodni... Inkább a versenyre koncentráljatok. - próbálkozott Sandro is.

Mivel egyik angol részéről sem érkezett válasz, az ügyet lezártnak tekintette mindenki. (Persze, mindkét versenyző számíthatott egy alapos fejmosásra a csapatfőnöktől...) Robby legszívesebben kiszállt volna az autóból, és ott helyben megfojtotta volna a szőke angolt, de nagy nehezen sikerült kitisztítani a fejét. De egy jó nagy adag harag maradt benne, s egyre vadabbul vezetett. A kommentátorok azon viccelődtek, hogy talán tényleg elaludt, s ez a beszólás kellet, hogy felébressze... Akárhogy is, Robby villámgyors volt. Josh ide-oda tépte a kormányt, jobbról-balról támadta a másik angolt, tövig nyomta a gázpedált és csak úgy száguldott. De úgy tűnt, mindez hiába, ugyanis Robby sziklaszilárdan tartotta a pozícióját, és Josh minden egyes ostromkísérletét leverte. A McLarennél kezdtek félni. Igaz, hogy Robby volt az első, de még mindig nem volt kint kerékcserén, és az üzemanyaga igencsak fogyott, arról nem is beszélve, hogy már lassan tövig koptatta a kemény keverékű (!!!) gumikat. Végül Arnold idegesen beleszólt a rádióba.

- Robert! Boxtime, now!

- Oh, sorry! I'm going! - kapott észbe Robby.

A következő körben elkanyarodott a boxutca felé, ám amikor meglátta a mellette elhúzó Josht, egy pillanatra kedve lett volna visszamenni a pályára... De végül nem tette. Ugyanis Josh vigyorogva intett Robbynak, majd „Victory" jelet mutatva a kezével, elhúzott barátja mellett. Mr. T csak a fejét ingatta, és már fogalmazgatta magában Josh fejmosását... Ruperték vigyorogva figyelték az eseményeket, de mikor szembe találták magukat a csapatfőnök rosszalló pillantásával, jobbnak látták, ha eltüntetik a mosolyt az arcukról. Joshé volt a leggyorsabb kör, s mivel Robby csak a negyedik helyre, Sandro mögé tudott visszajönni, úgy tűnt, a szőke újonc nyeri a futamot. Persze, semmi nem ilyen egyszerű... A (nagybetűs) Sors ismét közbeszólt. Az egyik Spyker defektet kapott, és kisodródott a pályáról, egyenesen a gumifalba. Az autó első légterelője ripityára tört, és a darabok a pálya közepén landoltak. Josh nagy szerencsétlenségére beküldték a Safety Car-t, így oda lett az előnye... Két körrel később, a SC kiállt, és a futam ment tovább. Robby, mint az éhes farkas, úgy csapott le Sandrora, majd nagy nehezen megelőzte Carlost is, s mire a szőke angol észbe kapott, már őt készült megelőzni. Még egy kör, és ismét Robby vezetett. Ismét tövig nyomta a gázpedált, s „mint az őrült, ki letépte láncát", úgy hajtott. Josh következő boxkiállása végzetesre sikerült: mikor kihajtani készült a boxutcából, az egyik Red Bull Racing-es autó elé vágott, mire a Ferrari befékezett, és kis híján a betonfalban landolt. Mivel a motor nem állt le, Josh visszaállt a versenybe, de csak a huszadik helyen autókázott... Robby ismét nyeregben volt. Tíz körrel a futam vége előtt ő vezetett. Csapattársa még mindig az olasz versenyzővel viaskodott, így őt nem veszélyeztette senki. Fogytak a körök, és az angol már szinte bontotta a pezsgőjét. Az utolsó körben nevetve gurult be a célba. A levezető kör után vidáman rohant a súlyellenőrzésre, majd az „öltöző" felé. Andrews és Yves vártak rá, egy törölközővel és egy kulacsnyi vízzel. Az újonc meg sem tudott szólalni. Valahogy nem jöttek szavak az ajkára, de nem is volt erre szükség. A szerelő és a főtervező csak bólintott, majd összeölelkeztek. A belépő Sandro széles vigyorral gratulált az újoncnak, majd egy baráti ölelés után megindult a dobogó felé. Robby is indult volna utána, de valaki visszarántotta. Mikor az angol megfordult, lassan elmosolyodott. Kezet nyújtott csapattársának, megfordult, majd ő is elindult a dobogó felé. Minden rutinszerűen ment, minden a helyén volt. A három nyertes meghallgatta az angol és az olasz himnuszt, majd a pezsgőlocsolás után megindultak a sajtótájékoztatóra. Robby az autójában hagyta a kabaláját (szerző megjegyzése: lécci ne röhögjetek), ezért még gyorsan vissza akart szaladni. Nagy nehezen átverekedte magát az újságírókon, és miután megszerezte az említett tárgyat, már szaladt is vissza. Ismét keresztülgázolt a firkászokon, ám út közben valaki a kezébe nyomott valamit. Zsebre vágta, majd nagy nehezen eljutott a sajtótájékoztatóra. Miután azt is túlélte, előkotorta azt a papírfecnit. Leesett az álla, mikor elolvasta. Nem akart hinni a szemének, ezért még egyszer elolvasta. Aztán megint. Nem volt hosszú levél, csupán néhány szóból állt, mégis túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. A következő áll a papíron:

„Szép volt. Legközelebb is csak pofa be, és hajts. Josh"