A rejtélyek királynője

"...Érdeklődésem a detektív személye felé fordult. Ki legyen a detektívem? Végiggondoltam azokat, akiket megismertem és csodáltam az addig olvasott könyvekben.                                                                                                      

Ott volt Sherlock Holmes, az egyedülálló. Soha nem tudnám felülmúlni. Ki lehetne? Talán egy iskolásfiú? Meglehetősen nehéz dolog. Tudós legyen? Mit tudok én a tudósokról? És akkor eszembe jutottak a mi belga menekültjeink. Mindenféle foglalkozású ember volt közöttük.                                                                    

Miért ne lehetne detektív is? Egy belga rendőrtiszt? Nyugalmazott rendőrtiszt! Ne legyen túl fiatal. Legyen tapasztalt. Felügyelő legyen, megfelelő ismeretekkel a bűncselekményekről. Pedánsnak, aprólékosnak kell lennie, nagyon rendesnek. És nagyon eszesnek kell lennie. Rengeteg kis szürke agysejttel - ez jó kifejezés, nem szabad elfelejtenem! - igen szürke kis sejtecskéi lesznek. Valami impozáns nevet kell adnom neki, mint Sherlock Holmesnak van.

Mi volna ha Herculesnek nevezném az emberkémet? Alacsony termetű - a Hercules név jó lesz.

A vezeték nehezebben ment. Poirot lett. Hercule jobban illett hozzá, mint a Hercules. Hercule Poirot - eddig rendben is volt, hál' istennek..."

Így született meg Agatha Christie egyik legismertebb regényalakja.

Agatha Miller az angliai Torquay-ben született 1890. szeptember 15-én. 1914-ben feleségül ment Archibald Christie-hez.

E házasságából született Rosalind nevű lánya. 1928-ban elvált, majd ismét férjhez ment Sir Max Mallowan-hez. Férje sok archeológiai kutatáson vett részt - így az írónő könyveinek egzotikus helyszíneit is tökéletesen tudta ábrázolni. Írói karrierjének eredménye 66 detektívregény és 147 bűnügyi novella. Műveit 45 nyelvre fordították le, és kétmilliárd példány fogyott belőlük.

Színdarabjait, filmjeit, könyvei nyomán készült tévéfilmeket a világon mindenütt játszották, játsszák a mai napig is. Emellett Mary Wesmacott néven 6 romantikus regényt is megjelentetett. 1971-ben megkapta országának legmagasabb kitüntetését (The Order of Dame Commander of the British Empire), a Brit birodalom lovagja cím női változatát. Öt esztendővel később 1976. január 12-én halt meg. Bűnügyi könyvei a XX. század első harmadába repítenek vissza bennünket.

Műveiben egy mára már csak nyomaiban fellelhető régi Angliát ismerhetünk meg. Olyan életszerűen írja le az angol életformát, hogy az olvasó teljesen megfeledkezhet a XX-XXI. század "civilizált" világáról. (Nem véletlen, hogy az írónő leszármazottai évtizedekig nem járultak hozzá ahhoz, hogy a műveket átszabják, s a mai környezetbe ültessék át.)

Rengeteg gyilkosság, rablás és más bűncselekmények szülőanyja, mégsem találkozunk könyveiben széttrancsírozott emberi testekkel, kifolyt agyvelővel, gépfegyverekkel, megkínzott vagy megerőszakolt áldozatokkal. Könyveiben a hulla az hulla. Fontos milyen ruha van rajta, milyen testhelyzetben fekszik, kik voltak a barátai, rokonai, mivel foglalkozott. Igazi nyomozó munkát végeznek a főszereplők, és a szerző soha nem könnyíti meg a dolgunkat. Amikor már úgy gondoljuk, hogy túljártunk az írónő eszén, megfejtettük a bűncselekményt, akkor jön egy újabb gyilkosság, baleset, titok, és máris szertefoszlott minden feltételezésünk a bűnös személyét illetően. Hősei lehetnek egyszerű emberek, találkozhatunk butácska, ám nagy titkot sejtető szobalánnyal, de épp úgy megtaláljuk a gazdag grófokat, előkelő politikusokat. Nyomozóinak neve talán sokak számára ismerősnek tűnhet. Akkor is, ha nem olvasták a könyveit.

Miss Marple és Hercule Poirot a két zseniális kulcsfigura. Miss Marple igazi vénkisasszony, St. Mary Meadben él. Minden bűncselekményt analógia, hasonlóság, párhuzamok segítségével old meg. Szerinte az emberi természet nem változik, csak a körülmények. Lakóhelye, St. Mary Mead az emberi természet teljes példatárát sorakoztatja fel. Minden emberi tulajdonságra van példa (tejesember, sarki fűszeres, szobalány). Miss Marple, ha "kiruccan" kis falucskájából, akkor is egy nagyvárossá növelt St. Mary Meadet lát maga körül. Az emberek mind egyformák. És egy öreg kisasszony a világ bármely pontján talál egy fotelt, amiben kötögethet. Másik főszereplője Poirot. Ő az agymunka híve. A logika, de még inkább a pszichológia nagymestere: a bűncselekmény motivációja érdekli, a bűnöző, sok esetben az áldozat lélektana.

Látszólag tétlenül és nyugodtan ül a karosszékben, gondolkodik, szürke kis agysejtjeit megdolgoztatva. A gyilkosságot komoly dolognak tartja, az emberéletet szentnek. Szenvedélyesen kutatja fel, és leplezi le a gyilkost. Szentül hisz saját zsenialitásában. Mániákusan imádja a rendet, a szimmetriát, a tiszta áttekinthető, egyenes vonalakat. Legtöbbször társával, a kissé együgyű Hastings kapitánnyal kelnek útra és fülelik le a bűnösöket. (Mert Sherlock Holmes óta tudjuk, hogy detektív segítő-, mi több nyomozótárs nélkül félkarú óriás.) Christie műveivel a filmvásznakat és színpadokat is meghódította. Az Ackroyd-gyilkosságot Alibi címen Michael Morton írta színpadra, melyet már 1928-ban sikerrel játszottak Londonban. A Christie-regények filmváltozatát valóságos sztárparádé jellemzi.

Csak néhány név: A kristálytükör meghasad-ban szerepelt például Elizabeth Taylor, Geraldine Chaplin, Kim Novak, Tony Curtis. A Halál a Níluson-ban pedig Bette Davis, Angela Lansbury, David Niven. Az Egérfogó című darabját máig telt házak előtt játsszák, s ezzel mindmáig ez a leghosszabb ideig folyamatosan műsoron tartott darab. Végezetül hadd idézzük Nemes Nagy Ágnest, aki így búcsúzott tőle: "Köszönjük, öreg hölgy, a jó szórakozást." Úgy gondolom nem tévedek, ha azt mondom Agatha Christie nevét mindenki ismeri. Nagy valószínűséggel nem is egy könyvet olvasott tőle. De hát miért? Mit tudott ez az asszony, ami ennyire leköt minden olvasót kortól, nemtől és nemzetiségtől függetlenül? A világirodalmi lexikonban a következő áll a neve után: "Angol írónő.

Regényeinek cselekménye a műfaj sémáinak megfelelően általában egyetlen megoldhatatlannak tűnő gyilkosság körül bonyolódik. Regényei és bűnügyi színdarabjai nem képviselnek irodalmi értéket, de merész ötletei, szellemes megoldásai miatt igen népszerűek." Ez is egy vélemény. bűnügyi regény utolérhetetlen nagyasszonya..." Agatha Christie, a klasszikus. Ez egy másik. Azt hiszem a titkot sokoldalúságában kell keresni. Jó neveltetésének köszönhetően tanult, tájékozott ember volt, sokat utazott, így volt honnan ihletet merítenie.

Igazából fantáziája különböztette meg mindenki mástól . Olyan ötletei voltak, amelyek másnak egy életen át sem jutottak volna eszébe. Könyveinek cselekménye mindig hihetetlen bonyolult, még sincs bennük soha következetlenség. Könyvei letehetetlenek,és annyira izgalmasak, hogy amíg az ember meg nem tudja ki a gyilkos, nem érzi magát biztonságban.

Lehet, hogy nem képviselnek ezek a regények irodalmi értéket, de ha az ember valami magával ragadó, pihentető olvasmányra vágyik, ezeknél nem kell jobb. Tény, ha bárkinek három krimiszerzőt kell kapásból mondania, akkor Doyle és Chandler mellett Christie nevét fogja említeni.

forrás: sulinet.hu