Szigu, a kis szeretet

Szigu egy hatéves kínai kislány volt. Kedvessége és jó szíve miatt szülei Szigunak, azaz "Kis Szeretet"-nek nevezték Szigu minden nap elment a templomba, ahol a missziós atya az elsőáldozásra készülőket tanította. Ezek már mind nagy, 9-10 éves fiúk és lányok voltak.
A kis Szigu beűlt az utolsó padba , és szájtátva hallgatta a pap bácsi szavait.
- Gyerekek - mondta a missziós atya, - abban a kis aranyozott házikóban ott az oltáron a Jézuska lakik. Ő ott mindig rátok gondol, és nagyon szeret titeket. El sem tudom mondani nektek, mennyire szeret benneteket. Alig várja már, hogy elsőáldozók legyetek, hogy átköltözhessen abból a kis házikóból a ti szivetekbe. Mert nálatok sokkal jobban szeret lakni, mint abban a kis házikóban.
Amikor a földön járt, egyszer pihenni tért az út szélére, mert már nagyon elfáradt. És éppen akkor jöttek oda a közeli faluból a kisgyermekek. Jézust szerették volna látni. De az apostolok nem akarták odaengedni, mert Jézus pihent. Ő azonban meghallotta a szóváltást, és azt mondta: "Engedjétek hozzám a kisdedeket:" Látjátok, így szereti Jézus a gyermekeket.
A tanítás végén a missziós atya visszament a plébániára, a gyerekek pedig elmentek haza. Csak a kis Szigu ült még gondolataiba merülve az utolsó padban. Aztán hirtelen fölkerekedett és átment a missziós atyához.
- Tisztelendő atya - szólt, valami nagyon fontosat akarok neked mondani.
- Hadd halljam! szólt a missziós atya mosolyogva, és lehajolt a csöpp kislányhoz, aki olyan komolyan állt előtte.
- Szeretnék én is megáldozni! - vágta ki Szigu bátran. - Te azt mondtad, a Jézuska szereti a gyerekeket. Én is szeretem a Jézuskát, add nekem Őt!
A missziós atyát meghatotta a kislány kérése. De a kérést nem teljesíthette.
- Nagyon kicsike vagy még te, Szigu - mondotta. - Még csak tejfogaid vannak. Majd ha kiesnek a tejfogaid, akkor jelentkezzél!
Szigu szomorúan tipegett hazafelé. Ám egy jó óra elmúltával újra megjelent a plébánián. A missziós atya ijedten nézett a kislányra. Mert Szigu szemei könnyesek voltak, szájából pedig csorgott a vér. Egy kővel kiverte tejfogait, hogy megáldozhasson, hiszen azt mondta neki a missziós atya, ha már nem lesznek tejfogai, akkor áldozhat. Erre a pap szemei is könnyesek lettek. Magához ölelte a kislányt, és vitte, sietett vele a templomba, hogy rögtön megáldoztassa.
És azóta nem Szigu, nem "Kis Szeretet" a neve a kislánynak, hanem Magu, azaz "Nagy Szeretet".