E cikk útmutatóul szolgál mindazon "laikus" lovat vásárolni szándékozó állatbarátoknak, akik még nem sajátították el a lovaglás csínját-bínját, ezért nincsenek is tisztában a ló vásárlás veszélyeivel, szakmai hátterével. A cikk a teljesség igénye nélkül, fontos dolgokra próbálja a figyelmet ráirányítani, de várjuk az Ön javaslatait is.

 

A következő részben szeretném megmutatni, milyen szempontokra érdemes figyelni, amikor lovat bírálunk.

A leendő lótulajdonosnak először is el kell döntenie milyen lovat szeretne. Elsősorban nem az olyan részletkérdésekre gondolok, mint milyen színű legyen a ló, bár ez sem elhanyagolható. Ennél fontosabb, hogy megpróbáljunk a mi természetünkhöz, temperamentumunkhoz hasonló paripát találni.

A fajtákat általában négy csoportba soroljuk -melegvérű, hidegvérű, félvérű póni- vagy kisló.

A melegvérű fajtacsoport talán legjellemzőbb tulajdonságai közé tartozik a finom bőr és szőrzet, szikár végtagok, élénk vérmérséklet, gyors mozgás, ebbe a csoportba tartoznak az arab lovak, a telivérek, az ügetők, a lipicaiak stb.

A hidegvérű lovaknál a vastag bőr, markánsabb fej és végtagok, lomha vérmérséklet dominál, ilyen például a muraközi vagy trakehneni.

A félvéreknél, mint például a gidrán, mezőhegyesi vagy a kisbéri lovak tenyésztésénél a hátas jelleget, a szép megjelenést és a tetszetős külsőt próbálták kihangsúlyozni, ugyanis régen elsősorban katonai célokra használták őket.

A póni, és a kisló csoport elsősorban magasságban tér el az előző három fajtától (a fajtákról külön külön olvashatnak a fajtakalauzban).

Amikor egy lovat vizsgálunk, akkor hajlamosak vagyunk arra, hogy csak a legszembetűnőbb testrészeket észrevételezzük. Persze az sem célravezető, amikor a szőrszálakat egyenként nézzük át.

A bírálónak döntenie kell, hogy
-az állatot milyen célra kívánja használni,
-az egész szervezet életerős, szilárd testalkatú-e
-testalakulása milyen kihatással van a mindennapi használatra
-az észlelt hiba öröklött, vagy szerzett-e és tovább öröklődhet-e.

Azoknak a leendő lótulajdonosoknak, akik első ízben szeretnének lovat vásárolni, mindenképpen ajánlom, hogy egy tapasztalt lovas, vagy egy állatorvos kísérje őket. A "dörzsölt lókupecok" akik adják-veszik a lovakat, sok trükköt bevetnek, hogy elfedjék az eladósorba kerülő párák hibáit, hátrányait. A vásárlóknak résen kell lenni, hogy még az elején fény derüljön ezekre.

Semmiképpen ne ítéljük meg a lovakat az istállóban, mert esetleg csak a telt farformát vesszük észre. Ne ítéljük meg lekötve, mert a magas állás nagytestűnek, a mély állás pedig kicsinek mutatja. Egyenetlen terepen sem célszerű a vizsgálódás, mert itt a súlyos hibák is rejtve maradhatnak. Egyenes talajú, nyugodt környezetű helyre vezessük, távol az olyan helyektől, ahol a végtagállás nem látható (pl. szalmás, mély homokos talaj). Előbb összességében alkossunk képet a lóról: milyen a fajtajellege, nemi jellege, fejlettsége, szervezeti szilárdsága, arányossága.

A bírálatot az azonosítás elvégzésével kezdjük. Azonosításra szolgál a szín és a jegy leírása, a lovon található bélyegzés rögzítése és az életkor megállapítása. A bírálatot a fejjel kezdjük, azután térjünk a felsővonalra és a farra. Aztán a törzsre majd a végtagokra.
A fej a legszembetűnőbb testtáj. Nagy mértékben befolyásolja a ló tetszetősségét. A testtel arányos nagyságú, szikár, egyenes profilvonalú, kissé csuka fejforma mindig szebbé teszi a lovat, mint a nagy, keskeny, hosszú félkos, vagy kosfej, amelynek profilvonala domború. A széles fejtető és homlok, az értelemre, az egészségre, a tág orrnyílás tartós teljesítményre utaló formák.

Az egészséges ép szem a napi munkavégzéshez elengedhetetlen. Ló vásárláskor állatorvossal nézessük meg a ló szemét, hogy hályog, havivakság, szépvakság (szemidegsorvadás) nem áll-e fenn.
A metszőfogak és az elő-zápfogak közötti foghíjas szélre fekszik a zabla. Ha ez a hordozószél keskeny és magas, a nyelv pedig vékony, akkor érzékeny, puhaszájú a ló. Ha a hordozószél széles, alacsony és a nyelv vastag, úgy kevésbé érzékeny, keményszájú a ló.
A ló nyaka a fontos izmok erőkarja. A hát felőli izmok a gerincoszlop nyújtását végzik, a lapockához, a felkarhoz térők az elülső végtag munkáját támogatják és a törzs rázkódását enyhítik. A gyors mozgású lovaknál a nyak hosszúsága, a terhet húzó hidegvérűeknél a rövidebb nyak gazdag izmoltsága a fontos. A nyakillesztés alatt a nyaknak a marhoz viszonyított irányát értjük. Magas a nyakillesztés, ha a baltavágás szinte nem is látszik és a marból meredekes felfelé irányul a nyak. Ilyenkor a lépés magas, de nem hosszú. Alacsony nyakillesztéskor a baltavágás kifejezett, a nyak csaknem vízszintes irányú: a hosszú, de alacsony léptű lovak nyakformája. Középmagas a nyakillesztés, ha a vízszintessel 45 fokos szöget alkot: a több oldalú használat kívánatos formája.

Marnak hívjuk a baltavágás mögött a hátig terjedő, kiemelkedő testtájat, amelyet az első 7-12 hátcsigolya tövisnyúlványa képez. Az itt tapadó izmok erőkarként működnek. A gyors munkát végző lovakon előnyösnek tartjuk a magas, hosszú izmos mart. A lassú igásmunkát végzőkön pedig az izomban gazdag, széles mar kívánatos. Az éles, izomszegény mar kápa- és nyeregtörést okozhat. A sebzés a testtájon könnyen sipollyá alakulhat, amelynek gyógyítása idő és munkaigényes. Fiatal csikók süppedt marja szervezeti lazaságra utal, amelyet mozgatással meg lehet szüntetni.

A ló felsővonaláról összességében alkotunk képet. Részei a hát, az ágyék és a far. A gerincoszlop a hátnál enyhén lefelé görbül, az ágyéknál és a farnál felfelé domborodik. A feszes, izmos hát és ágyék mindenféle használtara előnyös. Ha rövidebb a hát és az ágyék és feszes a kötés (a farral képzett kapcsolat) hátas szolgálatra különösen jól alkotott a ló. A hosszú hát és ágyék, főleg ha az utóbbi izomszegény is, nagyfokú lazaságra utal és csökkenti a ló tartós munkavégzését.

A puha, a hajlott hát, vagy ágyék szervezeti lazaságra vall. A nagyobb mértékben felfelé domborodó pontyhát, vagy pontyágyék angolkór, vagy hasbántalom következménye. Az ilyen egyed nyereg alatt ráz, ügetése, vágtája nem kiadós.

A far széles, izmos legyen. A lassú igásmunkát végző egyedeken hosszúsága nem elemi kívánalom, ugrólovak enyhén csapott fara nem hiba, a gyors galopplovakon a hosszú tojásfar formát szeretjük. Csikókorban a farbúb magasabb, mint a mar, ezt a túlnőttséget a megfelelően nevelt és mozgatott csikók a későbbiekben elnövik.

A mellkas a tüdő, a szív és a nagyerek részére ad helyet. Fontos, hogy ez az űr tágas legyen. A különböző munkavégzésű, különböző típusú lovak mellkas alakulása a munkahasználat szerint módosul. A mellkast három fő méret jellemzi: mélysége, szélessége (dongasága) hossza. Gyorsmozgású lovak esetében a mellkashoz fűződő lapockának és felkarnak hosszú és szabad mozgásteret kell biztosítani. Az ilyen lovak mellkasa tehát mély és hosszú és nem várható el, hogy nagy fokban dongás is legyen. A lassú és nagy vonóerőt kifejtő lovak mellkasa dongás, de közepesen mély és hosszú. A mellkas méretei közül a legnehezebb megbecsülni a hosszát. A tűzött mellkas mindenféle használatú lovon súlyos hiba, amikor a lapockák mögött összeszűkül a mellkas. Nem mozgatott csikókon, helytelenül nevelt lovakon fordul elő és tartós teljesítményt nem várhatunk tőlük.

A has megítéléséhez tudni kell, hogy annak a nagysága, formája a fogyasztott takarmány milyenségétől, mennyiségétől függ. A sok tömegtakarmányt fogyasztó ló, csikó gyomor és bélrendszere kitágul, nagy szalmahasa lesz. Ez nem hiba s ezt rövidebb, hosszabb idő alatt csökkenteni lehet. Ha a szalmahasú egyedeket koncentráltabb takarmányozásra fogjuk, csakhamar hengeres formát nyerünk. A többször ellett kancák csöngőhasa takarmányozással sem szüntethető meg. A felhúzott has formát versenylovaknál alakítják ki, kevesebb rost és nagyobb adagú koncentrált takarmány etetésével. Ennek fokozott formája az agárhas, amely emésztőszervi betegségre, tartó étvágytalanságra vall. Nehezen légző, fulladozó, kehes lovak bordaívének mentén, a horpasz alatt a ló vékonyán kehbarázda képződik. Intő jel a ló csökkent használhatóságára, selejtezésére.

A has alján a középvonalban van a köldöktáj. Születéskor a köldökgyűrű hiányos záródása folytán köldöksérv tapasztalható, amely bélkizáródással járhat. Féléves korig magától gyógyulhat vagy egyszerű elkötéssel, esetleg operációval gyógyítható. Öröklődő hiba, ezért is fontos ügyelni rá.

A nemiszervek épek, egészségesek legyenek. Bélsár űrítés után a végbél nyálkahártyája végbélrózsaként látható. A végbélnyílás alatt helyezkedik el a kancákon a pérarés. A gáttáj elléskor átszakadhat, vagy ellési segítségképpen vágni kell a gáttájat. Ez semmi hátrányt nem jelent, de ellés után azonnal állatorvossal varratni kell. Az elhanyagolt gátszakadás állandó hurutot, sőt meddőséget idéz elő. A méneknél a has hátulsó részén a szeméremtájékon a tasakban van a hímvessző és mögötte a két here. A csődörcsikók heréi a lágyékgyűrűn át a hasűrből 2-3 hónapos korra a herezacskóba leereszkednek. Megeshet, hogy egyik vagy mindkét here hiányzik. Az is előfordul, hogy egyik, vagy mindkét here a hasűrben vagy a lágyékgyűrűben visszamarad. E szerint beszélünk egyoldalú vagy kétoldalú kriptohorid csődörről (rejtett heréjű csődör). A hasűrben visszamaradt here nem termel életképes ondósejteket, de az egyoldalú rejtett heréjű, valamint csak egy here hiányos mén termékenyíteni tud és örökítheti a hibát.

A lábak alapos vizsgálata nagyon fontos. Az inakra tapadt csomók vagy a csontkinövések lebéníthatják a lovakat. Ez létrejöhet a túlterheléstől vagy a nem megfelelő belovaglástól is. Ha a lábak nem egészségesek, akkor a ló nem tudja a maximumot nyújtani, ezáltal a lovaglás minősége romlik. Az elülső lábközép (szárnak hívjuk) akkor jól alkotott, ha rövid, széles, vastag, száraz, tiszta, nincsenek rajta csontkinövések. Káros elváltozások: ínmegvastagodás, ha a szár felső harmadában hátul kétfelől tapasztalható, akkor a patahajlító ín volt beteg, ha a szár közepén hátrafelé ívelt a duzzanat, a pártahajlító ín volt gyulladásban. Az íngyulladást ínrövidülés is követheti és akkor rokkant és mankós állású lesz a ló. Az ízületen levő puha tokszalagtágulat (izületi pók) nem okoz sántaságot. Az ínhüvelypók az ínhüvely gyulladásos duzzanata. E heveny gyulladások sántaságot okoznak. Gyógyulva az állandó megvastagodás a szervezet lazaságát jelzi. A szár különböző helyén fellelhető csontszaporulatot holttetemnek hívjuk. Ha ín, szalag alatt van, vagy sérti az ízületi felületét a ló sántít, e nélkül azonban csak szépséghiba. A boka területén található hegek bokázásra vallanak.

A ló vásárlásáról és megítéléséről fontosnak tartottuk, hogy ezeket az információkat megosszuk a leendő gazdikkal, ezzel is segítve döntésüket. A fenti lista korán sem teljes, a pata torzulásairól még nem is beszéltünk, azonban erről részletesen fogunk írni, amikor a Patkolás témát taglaljuk