A fajta története

A francia Seine et Oise kerület öreg parlagi tyúkjai - főleg Faverolles faluban – voltak a német lazactyúk ősei. Ezért a vágóbaromfi egy bizonyos típusát, amely körülbelül 1880-tól a piacon vezetett, faverolles-nek nevezték. Ezt az elnevezést először 1866-ban használták. Az állatokban houdan, brahma és dorking vér folyt. Dr. W. Lüthgen fogalmazta meg a tenyészcélt: „Az így keletkezett keverékfajta tenyésztésének célja évtizedeken át a sok ízletes hús volt.”

A múlt század végén a faverolles Németországba került, és bizonyos átformáláson esett át. Kezdetben még többnyire szakálltalan simalábú és négyujjú volt. A német „lazac” megtartotta ugyan a gazdaságossággal kapcsolatos lényeges tulajdonságait és robosztus termetét, de fenotípusában a tenyésztők saját jellegzetességekre és az időközben tipikussá vált trapézformára törekedtek. Jelenleg létezik még Franciaországban és Angliában olyan faverolles, amely német lazactyúktól főleg abban különbözik, hogy rövidebb a teste, felfelé emelkedő a farokvonala, homorú a háta, valamint hiányoznak a kakas fehérsárga színfoltjai és a rézszínű szegélyek.