Színváltozatok
Fehér lazactyúk 1922 óta létezik, ugyanekkor sárgát is bemutattsk. 1978 óta a világos is elismert, alapszíne és rajzolata megfelel a sundheimnek. A gallérvégnek nem tulajdonítanak jelentőséget, a szakálltollazatnak azonban tiszta fehérnek kell lennie. A fajta legjobban az elterjedt színváltozattól kapta a nevét. A tojó szárnyfedőin, hátán és fartövén lévő egyenletes lazacvörös színről van szó, ahol minden egyes tollon fehér tollgerincnek és és fehéres szegélynek kell lennie. A nyak színe valamivel erősebb a hátánál. Az evezőtollak belső zászlói a tiszta lazacvörös külső zászlókkal és kormánytollakkal ellentétben szürkés feketével tűzdeltek. Az alsó testtájéknak, tehát a mellnek és a comboknak világos búzaszínűeknek , a hastollaknak tejfölfehérnek kell lenniük. A hátsó testtájék lisztfehér , épprn úgy, mint a tojó szakálltollai. Hasonló a csűd- és a lábujjak tollazata. Fontos a test alsó tollazatának színe: fehéres, a vörös tollrészekben kékesszürke fénnyel és fehér tollgerincekkel. A kakas színe erősen eltér a tyúkétól: az alsó testtájék és a szakáll zölden csillogó fekete, éppen így a szárnyszegély és a farktollak. A nyak- és nyeregtollazat elefántcsontszínű. Vörösbarna gallérfolt található ott, ahol a tojónak sörényszerű, hátrafelé irányuló tollszerkezete van. A váll és a hát vörösbarna. A vörösbarna tarkótollak rézszínű szegélyt viselnek. |