|
14.fejezet
2008.07.27. 16:21
Miközben Kim és Gerard próbált rájönni, vajon, hogyan vakult meg Gee, a halóban, ahol a két kanapé van, a gyertya, és a kisablak… ott, ahol a könyv is megbújik, furcsa illat szállt. Kábító volt, és a csábító. Gyilkolásra, és érzelmekre buzdító. Eddig Power volt az egyetlen, aki érzete. Most lassan terjedt el. A már lemenő levélszínű nap terjesztette a hűvös széllel együtt. Nem mindenkit ösztökélt gyilkolásra, de sokakat megihletet. Mind a könyvből áradt. A könyv idézte elő Kim lebegését, Gerard vakságát. A könyv irányít! De a könyvet is irányítja valaki…
- Jól vagy… Gerard, minden ok?- faggatta Kim.
- Semmi sincs rendben. Nem látok semmit, és nem emlékszem semmire. Mért vagyok vizes?
- Nem tudom, semmit sem tudok. Gyere kellj fel! –Kim felsegítette Gee-t. – Gyors átöltözök... azonnal itt leszek.
- Várj, mi ez a hang?
- Milyen hang? –kérdi Kim.
- Mindegy. –titkolta Gee, hogy valahonnan mély morgó hangot hallott. Először zavarosan beszélt, aztán értelmeseket mondott. Gerard hangja mély, szexi, férfiasba vált. – Azt az érzéki vörös ruhát akarom látni rajtad, baby. Ahogy gyengéden a csípődhöz, combodhoz, és melledhez feszül. Tedd meg értem, lehet, ez az utolsó éjszakám! –suttogta, majd magához húzta Kimet, és megcsókolta vörösen izzó ajkait. Kim megrémült… „látni akarja”.. lehet, hogy hazudott, hogy nem lát semmit? Lehet, hogy az csak egy kontaklencse? Nem értett semmit, de villámgyorsan a szobájába szaladt, ahol az ágyra volt terítve a vörös ruha. Annyira kihívó volt. Minden annyira szürke, és sötét volt abban a világban, abba szobában… Hosszú idők óta, végre valami szín… Nagyon hasonlított a vérre az a szín. Miközben Kim öltözött, hallotta, ahogy Gee mormog, mintha valakivel beszélne, ám nem jelenített neki nagy tulajdonságot. Nem tette jól…
- Pearl! Pearl! Te is látod? –ámult Csontos.
- Meg kellene kapaszkodni valamibe. –javasolta Pearl. - Mi a fene folyik itt?
- Ez… ez olyan mint a ….
- Redruning. –vágott közbe Pearl.
- De miért esik? Hogy eshet lefele, mikor az folyik?
- Nem tudom Csonti… Szerinted, ez közeledik?
- Ne kérdezz ilyent tőlem Pearl! Életembe nem láttam még ehhez hasonlót.
- Szerintem most azonnal menjünk el Kimhez, és a nagyfőnökhöz. –javasolta Pearl.
- Nem maradhat el a parádé, úgysem! De igazad van, menjünk.
Ezzel elindult a két jó barát. És nem tudták még mit hoz ez a nap.
- Biztos voltam benne, hogy hallani fogsz.
- Te tudod, hogy vakultam meg, nem? Egyáltalán ki vagy te?
- Én te vagyok. Én is Gerard Arthur Way vagyok. Te alkottál. A te agyad szülötte vagyok. Könyörögtél, hogy jöjjek világra. Benned élek. Én írtam, és én írom a Nagykönyvet! Én hoztam létre a világot. Én kergettem a tested ide, hogy életre keltsem ezt a birodalmat. És Kimberly.. ez a csodás persona… Kinéztem magamnak már a születésekor.Csak ő felel meg igazán nekem, nekünk.. Te is ezt akarod Gee!
- NEM BÁNTHATOD ŐT!
- Bántani? Ne viccelj! Nem akarom bántani! Vigyázok rá, ő lesz a Királynőm!
- Miféle királynő?
- Királynő... majd meglátod… De most fel fogom oldani a vakságodat. Kimet már feloldottam. Fényben, és színekben fürdettem meg… Már teljesen oda van a testedért. A testünkért. De az én szívemet szereti! Majd idővel minden tisztább lesz.
- Te nem létezel! Nem létezhetsz! EZ CSAK EGY KIBASZOTT ÁTVERÉS, NEM?
- Élek! Ott vagyok a tudatodban. És most is te akartál beszélni velem! Csak azért vagyok itt, mert te hívtál. Én is adok te is adsz. Így működünk együtt. Hidd el, mindkettőnknek jobb lesz.
- Mi lesz jobb Gerard? –kérdi Kim.
- Tessék? –fordítja oda hírtelen fejét Gee. A szeme újra zöldesen csillog.
- Azt mondtad, hogy mindkettőnknek jobb lesz. Neked, és nekem, de mi?
- De én nem…
- Úr Isten! –vágott közbe Kim. – Látsz engem Gee? Te látsz?
- Igen látlak Kim, és vadítóan gyönyörű vagy.
- Köszönöm, de most te is öltözz át, és induljunk.
- Rendben.
- Kiiiiiiiiim! Geeeeeeeeeeee! –kiabál messziről Pearl. Kim kihajol a szűk ablakon.
- Szia Pearl! Azonnal lent vagyunk.
- Siessetek!!!! –kiabálja Pearl.
- Jól van, rendben!- nyugtatgatja Kim őket.
- Hé, Kimberly! –integet Csontos. Kim mosolyogva visszaint. Csonti üdvözlés tévő keze átalakul. Ujjait összeszorítja, csak egy marad elől, amivel magamögé, és felé mutat. Ekkor Kim észreveszi a fekete viharfelhőt, amiből vér csöpög. Azonnal szalad Gerardért.
- Gerard!!!!!!!!!!!!!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
MCRmyHungary - Zombeee 2007-2018