Balszemmel Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Egri csillagok
Az egri kórházvédő gyűlésen egri csillagoknak nevezte az egyik felszólaló a kórház ápolónőit. Igen, ők voltak azok, akik a legkövetkezetesebben és legradikálisabban szembeszálltak a megyei közgyűlés szocialista többségének döntésével. Nem akarták, hogy a kórházat a Hostinvest mint tőkés cég működtesse. Szerintük a kórházuk jó, jobb, mint akármelyik kvázi-privatizált kórház. Ők a betegekért akarnak többet tenni. Mondhatja valaki, hogy mindez érthető. Végül is a kenyerűkről volt szó. Ez igaz, de hány ember van Magyarországon, akinek a kenyerét, sőt életét fenyegeti a tőke, mégsem csinálnak semmit. Pontosabban nagyon is csinálnak: szidják a rendszert, a kormányt, vörös csillagos Heineken sört isznak, miközben a tőke elveszi a kenyerűket is, az életüket is. Az egri csillagok megmaradtak szigorúan a szakmai érvek mellett. Nem a kapitalizmus megdöntésére szólítottak fel, hanem a kórház megvédésére. Nem politikai csatát hirdettek, hanem szakmai küzdelmet. De közben maguk jöttek rá, hogy a szakmai érvek, a józanész nem számít, ha a tőke meg akar szerezni valamit. A demokráciát sem tiszteli a hatalom, ha a tőke segítségére akar sietni. De megtanultak valami mást is. Minden hatalmat meg lehet dönteni, ha merünk, ha bátrak vagyunk. Mi lenne, ha az egri nők példáját követnénk?

Gapon pópa
Nem tudom, hogy ki emlékszik tanulmányaiból egy bizonyos Georgij Appolonovics Gapon pópára, aki 1905. januárjában az orosz munkásokat a Téli Palotához vezette, hogy ott petíciót adjanak át a cári hatalomnak. Én a szocializmus idején a Fazekas Gimnáziumban szembesültem ezzel a ténnyel. Bemagoltuk a nevet, akkoriban még illett a tényeket tudni, s mentünk is tovább. Illetve mentünk volna, ha Kottay tanár úr, aki nem volt kommunista, csak egy becsületes humanista, nem kérdezi meg: kinek volt ez jó? Tényleg, kinek volt jó fegyvertelen munkásokat a felfegyverzett katonákkal szétlövetni? A Putyilov-gyári munkásoknak, akik ott maradtak a macskakövön, biztos nem. A kommunistáknak sem, mert a cári sortűz megrettentette a munkásságot, s – ha hiszed, ha nem – a kommunisták álma sem az, hogy a barikádon haljanak meg. Nagyon jó volt viszont a hatalomnak.  A papot addig is imádta cári média. Nem véletlenül. A jóságos bátyuska ugyanis arra tanította az elégedetlen orosz munkást, hogy szépen szervezetten, szélsőségek nélkül a fennálló cári rendszer keretében lehet jobb fizetést, jobb munkakörülményeket kibulizni. Jó kis szervezeteket is létrehozott, amely kellőképpen elvonták a munkás figyelmét mindentől, de főleg az igazi forradalmi erőktől, például a kommunistáktól. A cári hatalom nem sajnált egy kis pénzt sem a Gapon-féle szervezetek finanszírozására. A kis történelem órát azért tartottam, hogy elmondhassam: hatalom ma is van, és Gapon pópák is akadnak. A minap példának okáért megszületett a Szociális Charta mozgalom, amely az ír népszavazástól felbuzdulva népszavazást akar. Olyan „kiválóságok” vezetik, mint Tamás Gáspár Miklós, aki mindig akkor játssza el a baloldali gondolkodó szerepét, amikor az elégedetlen munkás kezd a Munkáspárt felé nézegetni. Vagy Galló Béla politológus úr, akinek az MTA Politikai Tudományok Intézetében kapott egzisztenciális hátterével lelkesen szervezkedik. Régi ismerősünkről, Vajnai Attiláról nem is beszélve, aki egy állami vállalatból lép be időnként a küzdőtérre, főleg, akkor, amikor el kell terelni a figyelmet az MSZP disznóságairól.

Meleg színház
A nyár legjobb színháza a melegek tüntetése. Az idén már minden nagyon gördülékenyen ment. Minden kellék együtt volt. A melegek, az ellentüntetők, na és a rendőrök.  Nem tudni ugyan, hogy a melegeknek miért kell a felhajtás, hiszen manapság nem kell rózsaszínű csillagot hordaniuk, nem csukják őket le gyermekek megrontásáért, sőt akármi lehet belőlük. Például médiacsillagocska, színházigazgató, államtitkár, akármi. Persze, ha nincs ez a nyár eleji buli, hol mutathatná meg magát a liberális elit. Megvoltak az ellentüntetők is. Rendesen bespájzoltak tojásból, üvegekből, meg ilyenekből. Lehet, hogy miattuk lett drágább a tojás. A buli nekik is jó, mivel ez mégiscsak izgalmasabb, mint egy sima Fradi-Dózsa verekedés, de kevésbé rázós, mint a TV- Székház ostroma. Na, és persze ott volt rendőrségünk is. Szépen felöltözve, mint a Jedi-lovagok. Igaz, hogy elrontották a szabad szombatjukat, de nekik is jól jön egy kis testgyakorlás október 23-a előtt, s ráadásul ezúttal bárhova is csapnak, a magyar nép egyik vagy másik része, de biztosan hálás lesz érte. A komoly szereplők ellenére az egész nem több, mint nyári színházi előadás a nagyérdemű szórakoztatására és figyelmének elterelésére. Gyurcsány ilyenkor hálát ad a teremtőnek, hogy nem az elégedetlen munkás, nem a sokszázezer munkanélküli, nem a nyomorgók milliói mennek ki az utcára. Az már nem színház lenne.

Thürmer Gyula