Áhh, még most se fogom fel, utazunk Angliába! Minden a tanítás utolsó hetében kezdődött. Legjobb barátnőmmel épp a nyári kalandokról, diszkókról, pasikról, és minden nyári szünethez kapcsolódó témáról elmélkedtünk, mikor kicsöngetés után házvezető tanárunk szólt, hogy maradjunk vele még egy fél percet a terembe. Így is tettünk.
- Kimera és Gréta. Tudjátok iskolánk más iskolákkal is kapcsolatban áll. Afféle cserediákprogramot szervezünk. Gondoltam ti ketten lennétek a legalkalmasabbak a mi házunkból.
- Víí, tanárnő ez most komoly? - ugrottam a nyakába.
- Igen, Kim, de csak óvatosan, mert összeroppantja a lapockám.
- Ohh, bocsánat tanárnő... Mikor informál minket? És egyáltalán... Hova megyünk?
- Angliába. A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolájába.
- Víí, Anglia! Gréta! Megyünk Angliába! Bátyám is ott van a Roxfortban!
- Íjjá, te bolond vagy... - kacagott ki barátnőm. - Mikor beszéljük meg a részleteket tanárnő?
- Majd holnap, dupla bájitaltanról elkérlek titeket.
- Rendben. Viszlát mára!
- Viszlát tanárnő, és köszönjük!
Vidáman baktattunk fel közös szobánkba legjobb barátnőmmel. Mikor beléptünk, ágyunkon egy-egy levél várakozott gazdájára. Én egyből széttéptem, s olvastam a fejleményeket. A Roxfortból jött. Úgy látszik, máris értesítették őket arról, hogy elfogadtuk az ajánlatot, mert a levél tartalma nem volt más, mintsem hogy mikre lesz szükségünk hetedéves korunk során.
- Gréé.. Ugyanaz lesz az angol nevünk, mint a magyar? - kérdeztem barátnőmet.
- Nem hiszem... Nekem Greta Leafeen, ékezet nélkül. Neked Kimera Corner. Azt hiszem.
- Várod már?
- Hű, de még mennyire... Elfelejthetem Krisztiánt.
- Egyetértünk. Én pedig Danit.
Víí, és most eljött ez a nap! Itt ülünk a Roxfort Expresszen, s vidáman vágunk neki az új útnak. Én alig bírok a kis seggemen ülni, Gréta pedig mindjárt kidob az ablakon.
- Ülj már le arra a nagyon formás popódra! - rivallt rám nevetve.
- Nem... Nem bírom. Kész – ekkor a kabin ajtaja kinyílt, s egy gyönyörű vörös hajú, zöld szemű lány lépett be rajta.
- Sziasztok. Bocsi, bejöhetnék? Mielőtt Potterék megtalálnak... - kérte kedvesen, mi persze bólintottunk, hiszen csak ketten utaztunk a fülkébe. - A nevem Lily Evans! Most vagyok hetedéves, griffendéles. Ti ugye a cserediákprogramra jöttetek?
- Aha – szóltam. - Kim vagyok. Kimera Corner.
- Greta Leafeen – szólt barátnőm, majd ő is két puszit nyomott Lilynek. - Na, és kik elől menekülsz is te?
- Áhh... A Tekergők Története... Elmesélem röviden. James Potter alias Ágas, Sirius Black alias Tapmancs, Remus Lupin alias Holdsáp, Peter Pettigrew alias Féregfark. Utolsó kettővel még akkora probléma nem is lenne. De mióta idejárok Potter nem hagy élni!
- Mit csinál? - kérdésemre szegény Lily viszont már nem tudott válaszolni, mert kivágódott a kabin ajtaja, s berobbantak rajta azok a bizonyos Tekergők.
- Áhh, szia Lily! Ismerkedsz? Nem akarsz velem is? Egy randi hétvégén?
- Potter, szállj le rólam!
- Nem, nem. Majd ha adsz egy esélyt, mert addig nyaggatlak, és akkor egész életedbe üldözni foglak.
- Hát ez nagyon dzsukhel...
- Parancsolsz? - fordult felém egy szőke, kissé sápadt srác. Oké! Kész! Szerelmes vagyok! Ennyi...
- Akarom mondani, tök jó ez a kis veszekedés. Jót tudok rajta röhögni. Esetleg nincs másik fülke ami szabad?
- Mégpedig miért? Azt akarod, hogy lelépjünk? - lépett elém, egy fekete fürtjeit arcába lógató, nagyon macsónak magát képzelő gyerek.
- Muszáj Lilyt idegesíteni? - vettem fel éjfekete szemeivel a kontaktust.
- Mióta is ismered?
- Hát, kb. két és fél percre... De úgy látom már most közelebb áll hozzám, mint hozzád – oltottam le elég erősen, mire csak fogta magát, s elhelyezkedett a fülkénkbe.
- Gré! Nem bírom! Hagy átkozzak, kérlek! - követeltem Grétát minek után az összes csávó fogta magát, és halál simán elhelyezkedett a MI fülkénkben! - És egyáltalán én hova ülök? Brühü... Szip-szip...
- Ülj az ölembe... - vigyorgott rám az a bizonyos fekete hajfürtjeit szemébe lógató srác.
- Kösz, kihagyom. Na csusszanjatok arrébb – szóltam oda két barátnőmnek, s egy sarokban kuporgó patkányképű srácnak, aki még ezekkel a „hűdenagygyerekekvagyunk”-kal jött.
- Megtudhatom a becses neved? - fordult hozzám már megint a fekete fürtös. - Az enyém Sirius Black.
- Kimera... Amúgy a teljes Kimera Corner.
- Szép neved van... Ő itt James Potter – mutatott egy haját egyfolytában kócolgató szemüveges srácra, aki folyamatosan Lilyvel szemezett. - Remus Lupin – jaj, na ő az a nagyon, nagyon helyes pasi! - És Peter Pettigrew – bökött fejével a patkányképű srác felé. Grétával váltottunk egy zavart pillantást, majd mind a ketten halk kuncogásba kezdtünk.
- Tök jó. Ő pedig Greta Leafeen. Aki immáron, már lassan tizenhét éve a legjobb barátnőm.
- Szintén – nyomott egy puszit arcomra.
Az út egész jól telt, jól elbeszélgettünk, s ezek a pasik nem is voltak olyan taplók, mint gondoltam. Időközben Lilynek és Remusnak távoznia kellett, mert ők prefektusok voltak, huh bezzeg, ha nekem kéne lennem! Kiakadnék...
- Mikor érünk már oda? - kezdtem hisztizni.
- Hogy te milyen kis hisztis vagy – kacsintott rám Sirius. Eléggé rám volt moccanva, ahogy észre vettem...
- Tisztázzuk. Nem vagyok hisztis! Éhes vagyok! Fáradt! És fázok! - szóltam neki vissza dideregve. - Ésés... Még te is csesztetsz! Szal' fulladj meg! Légy szíves...
- Hátő, még elgondolkozom ezen a felettébb érdekes ajánlaton – válaszolt, majd én megeresztettem felé egy tündéri, bájos vigyort. Na, ezt nem kellett volna... Innentől még jobban rám mozdult. Habár nem bántam, de hát nem akartam most itt pasizni. Ekkor hirtelen kinyílt a kabin ajtaja és két ismerős arcot láttam megjelenni.
- Dani... - nyögtem. - Te... Mit csinálsz itt? - dadogtam heves szívdobogásom közepette.
- Minden házból két diákot küldtek, nem emlékszel? - a fiú az anyanyelvén beszélt, mit Siriusék nem érthettek.
- Na, oké, Dani. Koccolj le szépen – állt fel Gréta.
- Miért? Mi lesz? Elátkozol?
- És ha igen?
- Akkor kénytelen leszek visszaátkozni...
- Hagyd békén Kimet!
- Tehetek én róla, hogy ekkora kurv... - a mondatot viszont régi pasim már nem tudta befejezni, mert Gréta keze által a földön kötött ki.
- Mondtam, hogy hagyd békén... - szólt oda még egy önelégült mosollyal, miután látta, hogy a fiú orrából eleredt a vér.
- Ezt még megkeserülöd!
- Héé... Te tetted tönkre Kim életét, vagy ő a tiedét? - a fiú Gréta szavait már válaszra sem méltatta, s távozott. Mikor barátnőm visszaült mellém, szomorúan borultam a nyakába.
- Köszönöm Gré – adtam egy puszit arcára. - Nem is tudom nélküled mihez kezdenék – hálálkodtam neki, még mindig magyarul.
- Semmit... - nevetett. - De megkeserüli még, amit veled tett, s ezt megígértem...
- Bocsi, de lehetne angolul, hogy mi is értsünk? - szólalt meg először Peter.
- Jaj, bocsi. Ez öö, kicsit zavart téma, nem hagyja Kimet a csávó – mondta el a lényeget Gréta
- Megöljük? - nézett rám egy huncut vigyorral Sirius.
- Nem kell... Elég különleges vagyok, ahhoz, hogy én ártsak neki – kacsintottam rá.
- Ezzel mire célzol?
- Arra, hogy nem jó velem kikezdeni.
- Egoista.
- Nem is...
A további út kellemesen telt, nagyon jó eldumálgattunk mindenről. Pasikról, csajokról, bulikról és mindenféléről. Jaj, érkezzünk már meg! Látni akarom a bátyámat... Víí, most szállunk le! Már csak pár perc, és ott vagyunk, ez az! Valami szekérrel mentünk, vagy mi a izé ez... Hintó, amit a nagyon nagy semmi húzott. Mikor leszálltunk elvesztem a tömegbe. Kétségbeesetten kerestem Grét, és új barátaimat. Végül valaki megragadta a karom, s kihúzott a tömegből, még mielőtt valami hisztit kivágtam volna.
- Szervusz Kimera.
- Lucius... - suttogtam fogaim között.
- Rég nem találkoztunk.
- Reméltem ez így is marad.
- Láttam Potterékkel kezdtél...
- És akkor mi van?
- Meg a sárvérűvel...
- Ki a sárvérű, te? Tiszta szégyen vagy, takarodjál már...
- Vigyázz a nyelvedre szépségem... Amúgy Evans, a kis sárvérű.
- Igen? És ha én is az leszek?
- Miért lennél az? Te a legtisztább aranyvérű vagy akit ismerek, s ezt tartsd becsben!
- Miért tartanám? Odahaza nem'tom letagadni... Itt igen.
- Meg ne próbáld...
- Mert mi lesz? Ne felejtsd el, velem te nem tudsz ujjat húzni! Nagyobb ember vagyok, mint te! És amúgy is.... Tudom, hogy félsz tőlem... - futott át ördögi mosoly az arcomon.
- Miss Corner, kérem jöjjön erre! - hallottam egy idős nő, kissé rekedtes hangja szeli át a tömeget, s engem hív.
- Ha most megbocsájtasz drágám, távozom. És nagyon ajánlom ne járjon a kicsi szád, mert megjárod...
- Egy Malfoynak ilyet soha...
- Ne mondjak... Ismerem a dumát. Elfelejtetted édes, hogy rám nem hat? Nagyobb ember vagyok, mint te és az összes talpnyalód... - megengedtem még magamnak, egy sátáni mosolyt, majd elsasszéztam a nő irányába. Ismertetett, hogy majd az elsősök után beosztanak minket házakba, mint nálunk is. Kíváncsi vagyok itt, hogy folyik a beosztás. Perceken belül meg is tudtam... Feltettek egy nagyon régi süveget az emberkék buksijára, és ennyi... Nagy cucc, mi? Na, dumál a diri...
- Kedves Diákok! A tavalyi évben iskolánk, a Magyar Turulmadár Varázsló- és Boszorkányképző Szakiskolával egyezséget kötött, miszerint cserediák programot szervezünk! Minden évfolyamba jött nyolc új ember! Legyetek mindenkivel nagyon kedvesek, és segítsetek nekik, ahol tudtok, és most McGalagony ha kérhetném, kezdje meg a beosztásukat... - ült le egy tök ari mosollyal a diri.
- Daniel Wolf – olvasta fel annak a rohadt patkánynak a nevét McGalagony. Öcsém, épphogy a fejéhez ért a süveg, - mint az elsősöknél is – elkiáltotta magát: MARDEKÁR!
- Tudod, mit meséltek nekünk róla Jamesék... - fordultam barátnőm felé. - Mint nálunk a Kígyóbál ház.
- Ja, ja – vágott be egy grimaszt.
- Greta Leafeen – olvasta fel a prof barátnőm nevét két perc múlva. Gré reszkető lábakkal lépett fel a kis emelvényre. Nem sokkal később a süveg rikkantott egyet: GRIFFENDÉL!
Tök jó, mindenki tapsol, höhö, most fogok én jönni tuti, de ciki lesz, na mell ki, has be... Oké csak viccelek. Jaj, mért rágom a körmöm. Nem szabad! Ne legyél már hülye... Király, saját magammal beszélgetek, vagyis a gondolataimmal.
- Kimera Corner – ez nekem nem fog menni. Érzem, nem megy. De azért a lábaim megindultak. Istenem! Kérlek ha nem akarod, hogy az egész suli előtt orra essek, ne remegtesd már ennyire őket, mert olyat fogok akkor zuhanni, hogy még saját magam is kiröhögöm. Mint mindig. Na oké, leültem. Tök jó. Hehe, sziasztok. Asszem bekattanok. Érzem, kiszáll belőlem a lélek. Nem bírom, meghalok. Szerintem már csak egy darab ember vagyok. Nincs is lelkem. Mert, áhh... Van, mert gondolkozok. Amúgy Lucius bámul. Hogy pukkadna meg az egész aranyvérmániákus családjával együtt, a kis szöszi babám.
- Hm... Hm...
- Jé, kukucs – eresztettem meg egy vigyort, mikor a süveg gondolataimba megszólalt.
- Hova tegyelek téged?
- Ezt most komolyan, tőlem kérdezed? Én nem tudhatom, a te feladatod...
- De nagy a szád. Jó lesz neked a Mardekár, oda úgy is a nagy dumások járnak.
- Szerintem, jó lesz nekem a Griffendél...
- Áh, és a Hollóhát?
- Stréberek közé?
- Hugrabug?
- Nem szeretem a sárgát...
- Te most tényleg velem vitatkozol?
- Szerintem, ööö, ja, mert nem szoktam az elmémmel, csak néha...
- Hát jó, meggyőztél az egyéniségeddel: GRIFFENDÉL! - harsogta, úgy, hogy a dobhártyám azt hittem kiszakad. Leültem barátnőm mellé, s mindenről gyorsan beszámoltam neki - míg ment a sulinkból jött emberek beosztása -, hogy milyen jót vitatkoztam a Süveggel. Jött a vacsii... Komolyan mondom jobb, mint otthon. Amúgy itt nincs is szinte fűszer, basszus... A fűszeres kajához vagyok szokva! Nem baj, azért én nagyon jól elkajálgattam ott, mint aki egy éve nem látott élelmet. Hát igen, kicsi nőbe sok kaja belefér, vagy hogy van ez. No nem gond, vacsora után már megint elvesztem. Gőzöm nem volt merre kell menni. Róttam a folyosókat, egy dallamot dúdoltam, s reménykedtem benne, hogy valaki segítségemre siet.
- Nocsak, nocsak... - szólalt meg valaki a hátam mögött. Gyorsan megfordultam.
- Bátyuus! - ugrottam testvérem nyakába. - Úgy hiányoztál! Alig vártam, hogy végre itt legyek!
- Én is húgica... Beszélgettem Luciussal. Hallom lefogod tagadni, hogy aranyvérű vagy.
- Ja... Most utálsz?
- Én is ezt tettem, mikor ide kerültem – mondta majd pajkosan rám kacsintott. - Amúgy Kimci...
- Hm?
- Imádlak!
- Én is bátyus! - Megöleltem, ő pedig örömében felvett engem, s elkezdett a levegőben megpörgetni. - Amúgy... - Szóltam miután elmúlt a pörgetési ihlete. - Csak te hívhatsz Kimcinek... Szal ne hangoztasd mások előtt, jó?
- Én... dehogy...
- Akkor most megcsikizlek – adtam ki magamnak a feladatot, s nem is tettem másképp. Ő megfogott engem, s karjában cipelve vitt el a klubhelységemig.
- Na, itt vagyunk.
- Hun? - Meresztettem hatalmas bociszemeket.
- Itt... - szólalt meg egy festményen lévő dagi nőcike.
- Ja, télleg... - csaptam fejbe magam. - De hülye vagy Kimera!
- Hát igen... - nevetett ki bátyám. Odamentem hozzá, s megöleltem. Valaki halk köhögést hallatott a hátunk mögül. Megfordultam, s a szomorú tekintetű Siriussal találtam szembe magam.
- Szia Sirius! - szóltam oda neki egy huncut mosollyal. - Ő itt a bátyám, Adam Corner.
- Ő a bátyád? - Nézett rám kidülledt szemekkel.
- Igen, miért?
- Semmi... Szia, Sirius Black vagyok – fogtak kezet egymással. - Öh, jössz fel Kim?
- Ja, ja. Jó éjt' bátyus, holnap tallunk – nyomtam egy cuppanós puszit az arcára.
- Neked is hugica...
Mire elköszöntem bátyámtól Sirius már belépett a klubhelységbe, én pedig követtem. Meleg hangulatú kis helység volt, a kandallóban lágy tűz lobogott, s vörös-arany színű bútorok voltak mindenfele. Sirius a kandalló előtti kanapéra ült le, én pedig egyből kiszúrtam magamnak egy jó kis puffot.
- Víí – Vetettem magam a puffra.
- Jajj, de bolond lány vagy te Kimera – kacagott ki Sirius.
- Ne nevess ki. Ez mostantól az én puffom – jelentettem ki.
- Eljössz velem randizni?
- Dik, ez most hogy jön ide? Nem!
- Miért?
- Mert nem és kész, fogadd el! - Kacsintottam rá. - Merre van a szobám?
- Amerre az enyém – vett fel egy afféle macsó-vigyort.
- Nagyon vicees... Nem baj megtalálom én. Jó éjt'!
- Felmész a lépcsőn és jobbra.
- Oké, köszi, na pusz!
- Jó éjt'!
Fogtam magam, s felballagtam a lányok hálójába. Érdeklődve néztem a táblákat, ahol a lányok nevei voltak felsorolva. Ahogy láttam négyesével vagyunk beosztva. Megláttam saját nevem, majd visongva rontottam be a szobába.
- Lily, Gréta!
- Kim! - ugrott legjobb barátnőm a nyakamba. - Lilyékkel lettünk beosztva!
- Látom! És ki az a Naomi Flame?
- Kimera, had mutassam be neked legjobb barátnőmet, Naomit! - Lily egy fekete, kissé hullámos hajú lányt húzott maga mellé. Szép arca, s szürkés szemei gyönyörűen világított a kissé már sötét szobában.
- Szia Naomi, Kimera Corner.
- Naomi Flame – adtunk puszit egymásnak.
- Juj! - Ráugrottam az egyik ágyra, de olyan nagy lendülettel, hogy rögtön le is estem róla. A lányok halk kuncogással jelezték idétlenségem. - Nem vicces – kacagtam én is. - De ez az ágy az enyém!
- Mondd, csak Greta, Kim mindig ilyen hülye? - nevetett Lily már az ágyán ülve.
- Hátő... Őszintén, igen. Majd akkor nézzétek meg, mikor már nem lesz szégyenlős...
- Miért most szégyenlős? Mi van akkor, ha nem az?
- Ezt mondom...
- Na jól van, tessék leszállni rólam. Hol van Mirha? - kérdésemre válaszul fekete cicám ölembe ugrott. - Hát itt vagy te rossz csont – válaszul csak megharapta az ujjamat. - Na, meg a nagy... Anyád ujját harapdáld... - erre csak fogta magát és elkezdett nekem mekegni. - Éhes vagy cica-mica? No, gyere kajáljál... - elővettem neki egy nagyobb doboz halkonzervet. Mirha élvezettel kezdte majszolni a kicsi halakat.
- Kim! Zenéljünk?
- Igen, igen!
- Szabad Lily?
- Persze, nincs betiltva – mosolygott új barátnőnk ránk. Gréta elővette kis zene dobozát, majd rákapcsolt kedvenc rádió állomásunkra. Jókat beszélgettünk, de végül a pasikra terelődött a téma...
- Mondd, csak Kim, ki volt az a Daniel a vonaton?
- Az exem...
- És miért vagytok ilyen ellenszenvesek?
- Mert bántott...
- Hogy mit csinált? - nézett rám Naomi, és Lily kidülledt szemekkel.
- Egy évet voltam vele együtt. Megtiltott nekem mindent. Még Grétától is megpróbált eltiltani, de én nem hagytam. Nem csinálhattam semmit. De annyira elvakított a szerelem, hogy nem vettem észre mi történik. Még a családommal is összevesztem miatta. Meg bántott mindig. Megütött... Átkokat nem használt rajtam soha, mindig csak megütött. Aztán a kapcsolatunk végén, már mindennapi volt, hogy megüt, és mikor utoljára megvert, megrugdosott, és megfojtogatott. Egy hétig alig tudtam járni. Nagyon magam alatt voltam... Meg mindig megalázott mások előtt. Még vadidegen emberek előtt is... Aztán utána adtam neki egy utolsó esélyt, de azt is eljátszotta.
- Jézusom... - Nyögte Naomi. - És ez mikor volt?
- Két hónapja...
- De hát Kim! Az most volt nem rég...
- Hát igen... De optimista vagyok. Jön másik... És ezt meg kiheverem. És itt van nekem Gré. Ő mindenbe segít nekem.
- Nem csodálom, hogy Mardekáros lett. Pont beleillik Luciusék körébe.
- Jajjdekár... - a lányokkal elkezdtünk nevetni a megjegyzésemen, majd folytattuk a pasizós-kibeszélős dolgot.
- És neked Gréta? Mi van a pasikkal?
- Otthon van egy huszonhárom éves srác, aki kihasznált... Naomi?
- Nekem, most nincs barátom, de Remus nagyon bejön.
- Naa, az nekem kell! - tettem hisztit.
- Na nem! Én már két éve rá vagyok moccanva!
- Jó legyen a tied... És mi van Jamessel? Lily!
- Hátő... Semmi. Potter egy beképzelt alak.
- Neked bejön!
- Nem!
- Lily, elég tapasztalt vagyok már! - futott át egy mosoly az arcomon. Lily csak kérdően Grére nézett, ő pedig bólintott.
- És akkor mi van?
- Miért nem jössz vele össze? Ahogy tudom, mióta meglátott elsőben hajt rád...
- Kíváncsi vagyok mennyit bír...
- Hét éve alatt hány csaja volt?
- Egy se... - pirult el.
- Dik, és te kínzód... Ejj...
- Na és akkor Sirius? Láttam nagyon rád volt állva!
- De én még csak egy napja ismerem! Még annyi se!
- És bejön?
- Nem rossz, mit ne mondjak...
- Áh, felejtős... - szólt bele Naomi is.
- Mert?
- Mert ő a Donhuán James mellett a suliban... Minden csaj rá van moccanva, és ahogy én tudom, minden csajt csak kihasznál...
- Jajj... - kacagott fel Gréta. - Kimet nem kell félteni attól, hogy kihasználják... Dörzsöltebb ő annál.
- Ja, ja, és hogy ki ne hagyjam, egoista is vagyok!