“Csak kétféleképpen élheted az életed.Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat,vagy abban, hogy a világon minden varázslat."
(Albert Einstein)
„A mesterség: boldog lenni, Igen könnyű, de ritka; Nem kell azért messze menni, Bennünk van a titka...”
(Kisfaludy Sándor)
A telihold a városra ült meseszerű, sejtelmes a világ, aki most indul „odafel” csak felszalad a fényen és visszanézve csillogó világot lát.
Reggel majd a nap már csak neked kel fel hát álmodj szépeket, jó éjszakát.
( Torjay Attila : HOLDFÉNY)
Kérlek tisztelj meg a véleményeddel !
Írj pár sort...
Bannereim-vihető
katt a képre...
Látogatottság
Indulás: 2007-03-03
Rainer Maria Rilke
Advent
Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye, -
szelet fog, - készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.
Ha jön a tél, jön a tél
hótól, fagytól, zuzmarától,
mond ki fél?
Fél a mókus, fél a medve
elmenekül, elszáll messze
fülemüle, gólya, fecske.
Ha jön a tél, jön a tél
Bori, Bence egy se fél!
Bátrabbak ők mint a medve
nem bánnák, ha itt teremne
barátjuk a Télapó
és záporozna kint a hó!
Szent Miklós ünnepén
Így december elején,
Szent Miklós idején
apró kis szívek remegve
gondolnak a jó öregre,
az öreg Télapóra,
ki a vágyak tudója.
Én is sokat gondolok rá,
mert szeretem.
Hófehér szakálla,
piros csuklyás ruhája
álmomban elkísér
Szent Miklós idején..
Mindig jó leszek
és szót fogadok,
az óvodában sok
piros pontot kapok.
Így ábrándozik a kis gyerek,
hogy talán
a jószívű Télapó
sok szép ajándékkal
lepi meg.
Levél a Télapóhoz
Télapó! Télapó!
Hová lettél? Hol a hó?
Tudja a házból az összes gyerek,
hogy ma levelet küldök Neked.
Üzenik ok is
mind a hóra várnak
Szánkózni szeretnének,
meg nagy-nagy hó csatákat!
"Nem kérek én egyebet,
csak amit a gyerekek:
diót, csokit, mogyorót,
Ráadásul minden jót."
S halljátok csak! Mily csuda:
termett ott egy mesefa.
Meseország közepén.
Arról szüreteltem én.
Szedtem róla száz mesét.
Mind a száza csuda szép,
altató és ringató.
Gyerekeknek ez való.
Zsákba raktam mind a jót:
diót, csokit, mogyorót,
babát, mackót, madarat,
tücsköt, szöcskét, bogarat.
Tücsök, szöcske megszökött,
megugrott egy híd fölött.
Elrepült a legyecske...
Itt a mese helyette.
Reményik Sándor
Télelő
Ez télelő, - sötétedik hamar,
Mindjárt homályba hull a kis szoba...
Vajon derültebb volna s biztatóbb,
Megnyugtatóbb és ígéretesebb,
Ha valaki mellettem ülne most
És fogná erősen a kezemet,
Fülembe suttogva varázs-igét?
Nem. Kettőnek is sötét a sötét.
Ez télelő, - sötétedik hamar...
Ha most körüllengné e kis szobát
Mindenki, akinek szívére
Csöppentettem egy csöpp melódiát, -
Ha átölelne párás zuhataggal
Egy szivárványos visszhang-vízesés,
És kórus zúgná fülembe: remélj!?
Nem. Országoknak is éjszaka az éj.
Talán, talán ha betöltene Az,
Akit most is csak hírből ismerek,
Kihez esetlen imát dadogok
És hatalmában félig sem hiszek,
Csak akarok, csak akarok...
Ha visszahozná múlt novemberek
Tengeralatti advent-illatát,
Ha megtenné a képtelen csodát,
És olyan volna ez a délután...
Akkor talán, talán, talán
Fénybe borulna most is a szobám.
TÉLI UTAZÁS
Fáradtan ragyogva játszik
a felhőn a holdsugár,
bús, hideg fényében ázik
és búsul a néma táj.
Trojkám repül a derengő
éjszakában a havon...
Egyhangúan cseng a csengő...
Bóbiskolok, álmodom.
És nótára gyújt a jámscsík.
Ó, hazai, szép dalok!...
Boldogságról szól az egyik,
a másik meg sír, zokog.
Tűz seholse! Mindenütt csak
hó és árny és szürkület;
közelednek, maradoznak
a csíkos mérföldkövek.
Megyünk... Nina, holnap, ó, már
holnap látlak, kedvesem:
ülünk majd a kandallónál,
szívünk csordult szerelem.
S ha az óra éjfelet ver
nagy lustán, és a megunt
vendégsereg lassan elmegy -
végre ketten maradunk!...
Visz a szán... Bókol a jámscsik
a bakon. Hallgat a táj.
Fáradtan ragyogva játszik
a felhőn a holdsugár.
/Puskin/
Szeretnék angyalként az emberek lelkébe látni, egy pillanatra megérinteni őket, s mélyen a szívükbe ásni. Megőrizni mosolyukat, s cserébe az enyémet adni, átélni minden élményüket, s őket nem szenvedni hagyni. Átölelni őket, ha éppen egyedül vannak, csókot adni nekik, de csak aki megérdemli annak. Velük zokogni, s örülni, amikor csak lehet, hiszen ez a legtöbb, amit egy angyal megtehet.
(Metzger Zsuzsanna:Szeretnék angyal lenni)
"Keresd az életben
mindig a szépet!
Ragadd meg azt is,
amit más észre sem vesz! S ha cudar is sokszor
az élet, Mindig találni benne
kedveset,szépet !"
(Goethe)
Kukkants be hozzájuk egy bannerre! Éredemes.../csere