Teremthetsz
Mindannyiunkban ott rejlik a teremtő erő,
mely a lélek legmélyéről tör elő.
Teremthetsz, alkothatsz szépet, és csodát,
de létrehozhatsz torzat, ostobát.
Benned van a fény és a sötét.
Menny és Pokol tebenned él.
Mit hozol elő bensődből, csak rajtad áll,
kezedben öszpontosul élet, s halál.
Mit választasz? Merre mész?
Lelki szemeid előtt lebeg a cél.
Célod vajon tiszta, és nemes?
Vagy galád, sötét, vészterhes?
Teremthetsz, hisz teremtő vagy,
bensődből teremthetsz világokat.
De rombolhatsz is, veled lehet a halál, s pusztulás.
Te rajtad áll minden: nyugalom, és elmozdulás.
Útmutatás
Vége a dalnak, ha eljön a holnap,
vége a fénynek, ha ellopják a holdat.
Vége a szívnek, ha keserűség marja,
vége a mának, ha az idő felfalja.
Véges a szeretet, ha feltételhez kötik,
véges a szerelem, ha hamis fény átszövi.
Véges a hit, ha nem szívből fakadó,
véges az öröm-pusztulásba futó.
Vége a napnak, ha felfalja az éjjel,
vége a léleknek, ha űzik vad kéjjel.
Vége az életnek, ha eljő a halál,
vége a nevetésnek-keserűség talár.
Remény a léleknek, ha kitárul a Fénynek,
gyógyír a szívnek, ha hisz az Élő Igének.
Szabadulás testnek halál béklyójából,
életre születés Isten templomából.
Megvilágosodás
Fekete angyalok vére csöppen a szikkadt földre,
sötétszürke álmok kergetnek körbe.
Nézed, s egy torz vigyor les rád a sötétben,
kinyúl egy kéz, és feléd kap éppen.
Rápillantasz, és ő néz vésztjóslóan,
démoni tekintetében emberszív dobban.
Futnál, de földbe gyökeredzik a lábad,
hátranézel, s fekete füstként ül rád a bánat.
Hová futsz, hová bújsz most hirtelen?
Tekints szívedben fel, a Fény üzen!
Láss át a káprázaton, nézz az Égre,
önnön sötétséged burka hullik a földre.
Lehámlik hazugság, és minden öncsalás,
lelkedben szólal meg a Fénytrombitás.
Nézz át a homályon, bele a Fénybe,
kapuk nyílnak meg lelked közepébe.
Eloszlik a köd, nincs többé sötét,
tiszta érzések járják át szíved bensejét.
Rájössz az egységre, a kozmikus törvényre:
Belőled fakad minden, bele vagy oltva az Egészbe.
Neszlényi Balázs
|