Nem tudom
Nem tudom mire jó ez a szó: Szeretet,
ha a valóság más, nem az vezet.
Nem tudom mire jó a vallás, a hit,
ha nem veszed észre az igazat, az igazit.
Nem tudom mire jó a sok ármány,
szívedre veti karmát a vörös sárkány.
Nem tudom, teszed-e a jót,
nem tudom, érted-e a szót, a valót.
Túl a fátylon
Nézd a madarak röptét,
nézd a csillagok fényét,
érezd rezgését a dalnak,
szabadságát a létfolyamnak.
Érezd a nap lüktetését,
érezd a lét fényességét,
lásd mi való, tiszta jóság,
ködön átviláglik a valóság.
Ármány és füst elillannak,
utat adnak fényfolyamnak,
szemedről hull le a hályog,
ébredésed-gyógyulásod.
Tudat átvált kozmikusra,
szellem szárnyal örök honba,
Maya fátyla már nem gátol,
zeng a lélek szabadságról!
Változás
Viharkabátját levetette a múlt,
leült egy székre, mig bealkonyult.
Ébredést várva elgondolkodott,
csendes szobájába bezárkózott.
És a csendben magába nézve,
felfigyelt egy kinyújtott, segitö kézre.
Megfogta álmában a kinyújtott kezet,
érezte szűnnek, múlnak fellegek.
Eltűnt a gondja, eltűnt ö maga,
elment örökre a sötét éjszaka.
Jelen pillanat helyébe lépett,
átadva életét az örök jelenlétnek.
Változás-talány
Semmibe révedő, fürkésző szemek,
semmiben kutató tétova kezek.
Semmit is elnyelő viharfergeteg,
létet okozó örök fénysereg.
Neszlényi Balázs
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
