Beavatás
A szobámban ülök, békésen a magányban,
elcsöndesedve befelé nézek, lelki szemeimmel bensőmbe tekintek.
Érzések és látások, feltárulnak régi világok,
sugallatok jönnek gondolatokban,
az Isten él bennem, s szól hozzám halkan.
Aranypor hullik fejemre, fényspirál repít az egekbe,
lelkem szárnyal a mennyei szférákban,
bár-e földön élek, az anyag fogságában.
Drágakövekkel hinti utamat a kegyelem,
felismerni az isteni útmutatást feladatom, szerepem.
Megismertetni az emberekkel a valót, megláttatni a szépet, a jót.
A tudást, az ősit, az eredetit,
az istenit vinni tovább, hirdetni az igazit.
Eloszlanak káprázatok, szürke árnyak, varázslatok.
Semmivé lesz a csapda, a botlások során szerzett karma.
Kegyelem vesz körül, így élem életem,
az Isten szeretete van mindig velem.
Aranyfény ragyog, mutatja az utat,
követni kell csak, mert haza hívogat.
Felfénylik az élet kulcsa,
megmutatja mi-e földi lét titka.
Belénk plántálódott a bensőnkbe,
az isteni lét magasságát tükrözi fénye.
A kehely nyílik, belőle tiszta víz fakad,
sugarak ragyogják körbe, központjából a szférák zenéje árad.
Istenné lehet az ember, ez való, és igaz,
de Istennel lehetsz csak igazán ember, ez a lényeg,
ez ami legfőképp igaz.
S lehetünk Atyánknak teremtő társai,
önzetlen szeretetből teremthetünk világok százait.
De elsősorban magadban teremtsd meg a békét, boldogságot,
Istennel együttmunkálkodván tedd szebbé, jobbá ezt a világot!
A csillagok melyek fent tündökölnek,
szórják fényüket alant a földre.
De az igazi fény, mely szent és tökéletes,
a mennyből sugárzik ki, és bennünk munkálkodva vezet.
Mert belénk van kódolva minden ami a lényeg,
az ősi bölcsesség köröttünk van, legendákban és mesékben.
Kódolt információk, melyeket ha megfejtesz,
megérted a világot, és felfedezed a lényeget.
Szavakkal nem lehet kifejezni az Istent, a csodát,
de lelkünk zengi a mennyek himnuszát!
Éljünk a tiszta fényben, mely Istenből fakad,
segítsük egymást utunkon, szívünkben ragyogjon a nap!
Neszlényi Balázs