Dió (Közönséges diófa)
Juglans regia

"Gyomor- és bélhurut ellen véd"

Népies neve:
kulcsos dió

A növény leírása:
A diófafélék (Juglandaceae) családjába tartozik. Perzsiából és Közép-Ázsiából származik. Gyorsan növő, hosszú életű fa. Kertek, gyümölcsösökbe, házak udvarára gyakran ültetik, utak mellett is számtalan helyen megtalálható. Csonthéjas termése a dió.

Hogyan gyűjtsük?

Gyógyászati célra a növény levelét, termésének külső húsos burkát (diókopács), és a népi gyógyászatban a csonthéjon belül a terméseket elválasztó, éretlenül nagyon keserű hártyát hasznosítják. A levelet csak a fáról szedjük, és a szép egészséges levelet kell gyűjteni a száráról lefosztva. Gyűjtési ideje: június-augusztus.
A diókopácsot diószüretkor, szeptember táján kell gyűjteni. Ehhez érdemes kesztyűt húzni, mert lemoshatatlanul sötétbarnára színezi a kéz bőrét. A gyűjtött kopácsot jól szellőző helyen szétterítve alaposan meg kell szárítani, de a már megromlott, penészes részeket előtte és közben el kell távolítani.

Mi van benne?
A levéldrog naftokinon származékokat (juglont), cserzőanyagokat (ellágsav-származékokat), flavonoidokat, illóolajat tartalmaz. A diókopács juglont és hidrojuglon glikozidokat tartalmaz.

Mire jó?
Külsőleg bőrbetegségekben, pattanások, kelések, fekélyek, ekcéma esetén lemosásra, borogatására alkalmazzák, aranyér ellen pedig a növényből készített ülőfürdő javallott.
Belsőleg csak a népgyógyászat használja elvétve. A dió vértisztító hatású, illetve gyomor- és bélhurut kialakulása esetén is alkalmazzák.
A diókopács főzetét izzadás, bél- és gyomorhurut esetén javasolják.
Maga a termés telítetlen zsírsavakat tartalmaz.

Hogyan használjuk?
Tea: 2 teáskanálnyi levelet 100 ml vízzel leöntünk, amit felfőzünk, és negyed óra állást követően leszűrjük. Használata gyomor- és bélhurut ellen javallott.
Borogatás: A borogatást leginkább a bőr enyhe gyulladásai esetén javasolják.
Fürdő: Bőrkiütések, bőrbetegségek esetén ajánlott.
Dióolaj: Jellegzetes aromája van, mely kiválóan alkalmas saláták vagy más ételek ízesítésére.
Tárolása fénytől védve, hűvös helyen, légmentesen záródó üvegben történjen.

Konyhai felhasználás:
A dió termését (dióbél) sokféleképpen használják a háziasszonyok: sütemények, kalácsok, tészták elkészítésénél. Zölddió befőtt és likőr is készíthető belőle.

FIGYELEM!

Ha kesztyű nélkül szedjük le a dióról a kopácsot, erős színezőanyagai miatt a kezünk sötét barnás színű lesz, ami viszont nem vált ki allergiát, de csak nagyon nehezen távolítható el, mosható le. Idővel a lekopás vagy citromos bedörzsölés segíthet.
A juglon-tartalom miatt a növény huzamosabb ideig történő használata nem javasolt.

Érdekességek:

·         Régen fejtetű ellen is használták a diót.

·         A likőripar is előszeretettel alkalmazza.

·         A diókopácsból jó fapác készíthető.

·         A diófa ellenálló, keménysége miatt egyik legértékesebb fa a fafaragók és asztalosok       körében.

·         A diókopácsot olívaolajban megfőzve jó hajkenőt ad.

·         A szép és nemes diófa ábrázolása sok nép kultúrájában megtalálható.

·         Erős illata állítólag elriasztja a bogarakat.

·         Juglans rendszertani nevét a "Jovis glans" (Jupiter makkja) elnevezésről kapta.

·         Értékes tápanyagai és magas tápértéke miatt érdemes naponta egy-két szem diót     elfogyasztanunk.

·         A dióbél kalóriatartalma hozzávetőleg a marhahúséval azonos, egyesek nyelvét, száj-  nyálkahártyáját viszketést okozva irritálhatja!

·         A dióavar erős hatóanyagai és a lomb sűrű árnyéka miatt a diófa alatt sok növény nem él meg, illetve ezért lombját össze szokták gyűjteni.