Születik az alom, 2-8-10 kölyök. Aztán néhány napon belül elpusztulnak.

Marad 1-2. Vagy mind a 10. A szerencsétôl függôen. Valóban a szerencsétôl függ? Meglehet, sarkosak a példák, de igazak! Nyilvánvaló, hogy az egészséges szaporulat nem szerencse kérdése! Felkészültséget, megtervezettséget, felelôs gondoskodást igénylô feladat. Igazi tenyésztôknek nem kell ezt mondanom! Nem igaz, hogy a szukának muszáj szülni. Azokat a kóros eseteket leszámítva, amikor minden tüzelés álvemhességgel társul, a normálisnál erôsebb hormontermelés miatt, semmi nem támasztja alá ezt az állítást. Amint a kannak sem lesz semmi baja, ha egész életében nem fedez, persze – különösen bizonyos kor után (nemde, uraim?) – kerülni kell a felesleges izgalmakat. Nézzük tehát, a legfontosabb teendôket! A tervezett fedeztetést megelôzôen, még a tüzelés kezdete elôtt, féregteleníttetni és oltatni kell a szukát, hogy immun állapota megfelelôen felkészült legyen. Ne feledjük, a kölyök kezdetben az anyai szervezettôl kapott védettséggel rendelkeznek csupán. Mindig, ám most kiemelten fontos a tisztaság, a fertôzések elkerülése. Fedeztetés elôtt készíttessünk hüvelykenet vizsgálatot, hogy az alomhalál leggyakoribb okát, a bakteriális fertôzés veszélyét elkerülhessük, s a kant se fertôzzük, aki maga is megbetegedhet, és elindítója lehet egy fertôzési láncnak. Csak egészséges, jó kondícióban levô, optimális immunállapotú, tenyészérett szukát fedeztessünk! A fedeztetésre kiszemelt kannal szemben is hasonlóan szigorúnak kell lennünk. Tasakhurutos kannal ne fedeztessünk!

Fontos a sikeres fedeztetést követôen, a vemhesség elsô felében történô újra vakcinázás a célnak megfelelô oltóanyaggal, s az ismételt féregtelenítés is.

A vemhességi idô elôrehaladtával a takarmányozás minôségi és mennyiségi paramétereit módosítanunk kell, hogy az anya szervezete a kölykök fejlôdését kellôen biztosítani tudja, anélkül, hogy önmaga egészsége károsodna. Ez persze nem a szuka hizlalását jelenti! Célszerű a féregtelenítést még a szülés elôtt is megismételni. Biztosítanunk kell az elôrehaladott vemhességgel bíró szuka számára a szükséges nyugalmat; a szüléshez pedig nem csak megfelelô méretű tér, huzatmentes, száraz, tiszta hely, de zavartalan biztonságérzet is kívánatos. A szülés nem látványosság! A legcsalád-centrikusabb kutyát is zavarhatja ilyenkor a nyüzsgés. A GAZDA jelenléte viszont növeli a „kismama” biztonságérzetét. Normális esetben a szülést még az elsô almos kutya is sikerrel vezeti le. Fajta specifikus, vagy egyedi jellemzôk alapján várható komplikáció esetén, lehetôleg a kutya számára megszokott, állatorvos jelenléte feltétlenül szükséges! A megszületett alom életesélyeinek szempontjából döntô az elsô két-három napban elfogyasztott föcstej. Ennek immunanyag tartalma biztosítja ugyanis a kölykök védettségét az elsô idôkben.

Rendkívül fontos lenne tehát az anya tejtermelô emlôinek számát meghaladó (sôt már az azt elérô!) kölykök esetén is dajkakutya beállítása, kivel szemben fiziológiai és higiéniai elvárásaink az anyával azonosak kell legyenek, s maga is +- 1 nap szült (föcstej!). Felkészülésünket segítheti e téren az elôzetes UH vizsgálat, mely a kitapintásos módszernél megbízhatóbb információt adhat a várható születési számról. Jelenleg, meglévô adatbázis hiányában még így sem könnyű a szóba jöhetô kutyák felderítése. A mesterséges táplálás viszont fentiek okán, nem számítva a sok veszôdséget, csak végszükségben ajánlható módszer, mivel sokkal védtelenebbé teszi a kiskutyát. Amennyiben lehetôségeink ezen utak alkalmazását nem teszik lehetôvé, avagy az alomban eleve van kevésbé életképes utód, ne habozzunk a szelektálással. Az állatorvos szakszerűen és humánusan elvégezheti azt. Sok késôbbi szenvedéstôl menthetjük meg a kis állatot, s az anya szervezetét sem terheljük feleslegesen. Itt jegyzem meg, számos eset tanúsítja, hogy ezt a szelekciót gyakran maga az anya végzi el, elpusztítva az életképtelen utódot.

Tenyésztô szervezetek feladata lenne e téren az egy alomban törzskönyvezhetô utódok számának meghatározása, mely csak igazolt dajkakutya megléte esetén túlléphetô keretszám.

Az egészséges alom szempontjából teendôink messze nem érnek itt véget. Döntô a megfelelô minôségű takarmány a szoptatás alatt, s csak ajánlható az alom állandó hômérsékletének biztosítása szempontjából az infralámpa használata, melynek baktérium ölô hatása is van. Biztosítanunk kell anya és kölykei számára a szükséges nyugalmat, s a myelinizáció elôrehaladtával a környezeti ingerekkel való fokozatos ismerkedést. A szocializáció alapjait is a tenyésztônél kell megszerezzék a kiskutyák. Közben persze jottányit sem engedhetünk a higiéniával szembeni elvárásainkból. Ne feledjük, mai életünk körülményei már igen messze vannak a hajdani természetes viszonyoktól, amikor a környezeti terhelést még az egészséges szervezet fel tudta dolgozni. A túlzsúfoltság, az urbanizációs viszonyok, az állandó környezetszennyezés olyan plusz terhet rak az élô szervezetre, melynek elviselése már teljesen igénybe veszi azok immunrendszerét, s erre jönnek a fertôzô betegségek. Ezért is fontos a tenyésztésnél ezen körülmények komplex értelmezése.

Az elválasztás idôszakában tovább növekednek a tenyésztô feladatai. Az anya már nem takarít a kölykök után, azok fel szeretnék fedezni az egész világot. S gondoskodni kell megfelelô, fehérjében, vitaminokban és nyomelemekben gazdag táplálásukról (természetesen a szükséges mennyiségű zsírokról és szénhidrátokról sem megfeledkezve). A kölykök oltási programját és féregtelenítését is a tenyésztônél kell megkezdeni.

Vita lehet, különösen heterogén alom esetén szuka és kan tulajdonos között az apaságot (ráfedeztetés) illetôen. Anélkül, hogy a kérdés jogi boncolgatásába most belemennénk, vizsgáljuk meg a problémát de facto. Sajnos ez a jelenség sem ismeretlen a tenyésztésben. Lehet eset, amikor egyszerű figyelmetlenség teszi lehetôvé az ovulációs idôszakban tervezett fedeztetés körén kívül esô kan (kanok) közreműködését. Erkölcsi és jogi szempontból azonban sokkal súlyosabb megítélés alá kell essen az, amikor a szuka tulajdonosa egy kiváló paraméterekkel rendelkezô kannal fedeztetve legalizál almot, majd a nagyobb egyedszám (nagyobb bevétel!) elérése érdekében fajtaazonos, ám nem megfelelôen kvalifikált kannal is hágat.

A tudomány ma már lehetôvé teszi az ilyen esetek leleplezését. A DNS „ujjlenyomat” egyértelműen tisztázhatja ezen vitákat. Kívánatos lenne, hogy a fajtagazda szervezetek, kvalifikációhoz kötötten, kötelezôvé tegyék a vizsgálat elvégeztetését, így számos nézeteltérésnek elejét lehet venni. Nem utolsó sorban pedig tenyésztô és vásárló nem lenne kitéve egyféle genetikai zsákbamacskának.