Ezen az omniózus napon a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban rendezték meg a Japán napot, melyet a Magyar-Japán Baráti Társaság és a Kecskemét-Aomori Baráti Kör szervezett. Ebben az évben van ráadásul a Magyar-Japán Baráti Társaság 20. évfordulója is, így íly módon is megünnepelték e kerek évszámot.

A programok között szerepelt többek között ikebana-, bonsai bemutató, a kisebbeknek origami, teaceremónia, kalligráfia, harcművészeti bemutató, termékkóstoló stbstb...

Ezek mellett folyamatosan volt egy fotókiállítás Japánról illetve Kecskemét videója, a város delegációjának Japánban való kint tartózkodásáról.

Igazából nem is volt kedvem elmenni. Legalábbis akkor reggel még így áltam a dolgokhoz. Pont előtte néztem meg este a KAT-TUN Utabanban való szereplésüket 2006-ból és még csomószor megakartam volna nézni XD. Mindegy, végülis kénytelen voltam elmenni, mert nemcsak Sirinnel találkoztam ott, hanem Rékával is, jó Kamis bajtárssal X). Szóval megbeszéltük 10-re az időpontot és találkoztunk is. Nem sokkal ezután megjött Sirin is kiscsaládostul, nővérestül, anyukástul. A végén én éreztem magam hülyén, miért nem jött velem az anyám XD. De tetszett, hogy eljött Sirin anycija is, látszott, hogy érdekli a lánya jövője.

Szóval bementünk, ekkor még nem voltak sokan. Később egyre többen jöttek és komolyan, én kevesebb emberre számítottam. Jöttek kislánykák is, akik abban reménykedtek, hogy húúú majd itt kiélhetik magukból az anime iránti vágyukat, de jókat röhögtem magamban, hogy itt bizony egy szál anime sem volt XD. Valjuk be, kezdek kinőni belőle. Ez nem jelenti azt, hogy nem fogok már nézni, mert ha olyasmivel fogok találkozni, aminek a sztorija meg fog, akkor megnézem. De így látatlanba nem fogok reggeltől-reggelig animéket bámulni. 11-ig nem történt nagyon semmi, csak leültünk nézni Japánról szóló vieót és kiakadtam a kecskeméti delegáción: 12 ember, ebből 8 gyerek??? ráadásul 3-4 fiatalabb, mint én??? És én nem vagyok köztük?? Hol itt az igazság??? Átkozom magam, amiért nem ismertem előbb meg senseit...

Ezután következett 11-kor a megnyitó. A hivatalos megnyitón köszöntőt mondott többek között Nabekura Shinichi, Japán Rendkívüli és Meghatalmazott Nagykövete, ki megtisztelt minket jelenlétével feleségestül, magyar tolmácsostul egyaránt. Nagyon édesen beszélt a tolmács, az a bizonyos japán akcentus megvolt ^^. Ezután követte a megnyitót a Kiyo-Kito dobegyüttes félórás bemutatója, ami először kicsi csalódást okozott. Nem japánok voltak a dobosok, hanem magyarok. De a végére már elfelejtettem, hiszen majdnem olyan jól játszottak, mintha japánok lettek volna ^^.

A minidobkonci után Sirin hasa elkezdett sztrájkolni, ezért meg nem várva a termékkostolót átmentünk venni a pékségbe valamit, ahol találkozunk a csajommaaaal. Kuni drága cejetlek X3. Gyorsan vettünk gőzőlgő pogácsákat majd visszaaraszoltunk termékkostolni, mely majdnem úgy mehetett sztem, mint egy TH koncert előtt Franciao.-ban... Nah jó, ennyire nem, de télleg volt lökdösődés, tömeg meg minden. Úgy éreztem magam, mintha a munkanélküli segélyközponthoz mentem volna. Ezt nem szeretem a magyarokban, mindenki csak tolakodik, lökdösődik, előre bepofátlankodja magát a sorba. Eközben találkoztunk Vandyvel is, aki már komótosan ette a maga levesét és örömmel nyugtázta hangosan nekünk is, hogy milyen finom ez a rákleves... szemét XD. Szóval az ételkostolásnál a Nissin leveseit lehetett kostólni, aminek a gyára, míly meglepő, itt van Kecskeméten (ezek szerint csak én nem láttam eddig itt ezt a céget). Ráadásul ha kitöltöttél egy tesztet, adtak Nissin ajándékcsomagot, köztük ramennel (este megzabáltam evőpálcikával úgy, ahogy azt kell X3).

Mivel az ételkostolás elvette az időt, lemaradtunk a könyvbemutatóról, ahová szerettünk volna bemenni, a teaceremóniára meg még várni kellett, ezért leültünk a színpadra és nézegettünk KAT-TUN klippeket a mobilomon. Szegény Réka csak bólogatott nagyokat mikor mondtuk, hogy ki kicsoda és miért szeretjük, de ő nem értett belőle semmit XD. Majd levitettek minket a színpadról mondván, hogy most előkell készíteni azt a teaceremóniára. Hát, végülis mi pofátlankodtunk oda XD. 14h-kor elkezdődött a teaceremónia is, ahol az előadó kis kimonóban, eszközökkel, szintén magyar volt, de már nem lepődtem meg. Nagyon érdekes volt, megérte az egy óra állást érte (és asszem Daisuket is láttam a túloldalon hátradőlni), de a teakostolásért már nem voltam hajlandó fizetni 500 forintot.

Ezután indultunk volna haza Sirinnel meg Réka is hazakívánkozott már, de ehelyett mit csináltunk? Megrohamoztuk a nagyköveturat feleségestültolmácsostul és beszéltünk velük XDDD. Sajnos a japán tudásunk még nem verte az egeket, hogy japánul merjünk megszólalni, mindenesetre amit tudtunk japánul mondtuk. De hát szerencsére itt volt a tolmács is, aki bőszen hajlongott nekünk és mondta, hogy igen, igen, igen, igen... kyaaaa nagyon kawaii volt X3. És mikor elváltunk a nagykövet még visszanézett ránk és mosolygott XD. Lehet elindítottuk ezzel a beszélgetéssel a karrierünket???? XDDDDD

Ayumu, Kecskemét, Japán nap után itthon, 2007. 12. 02.