Az erkölcs kialakulása, fejlődése. Az erkölcsi fejlődés szakaszai (Piaget, Kohlberg). Az erkölcs kialakulása, fejlődése: Az erkölcs fogalma: A helyi társadalom ill. közösség által elfogadhatónak ítélt normák és szabályok összessége az emberek viselkedésének irányítására. Kialakulása: A viselkedést szabályozó tényezők rendszerét a gyermek a felnőttektől, általában a szüleitől veszi át. Az átvételük utánzással kezdődik, majd játékos gyakorlással azonosul a felnőttel; végül pedig a külső szabály belsővé válik, tudattalanul interiorizálódik. Fő fogalmak: séma, asszimiláció, akkomodáció, művelet, megmaradás törvénye A felnövekvő szervezet alkalmazkodik az állandóan változó külső és belső környezethez. Ezt a két alapvető és egymással ellentétes mechanizmust segíti, az asszimiláció és az akkomodáció. A sémák események, tárgyak, viszonyok absztrakt reprezentációi, a tapasztalatok eredményei. Asszimiláció: az a folyamat, amely lévén új eseményt, tárgyat már meglévő sémáinkba építünk be. Akkomodáció: az új információ hatására módosítjuk sémáinkat. Piaget előtt a gyermek kognitív fejlődéséről való gondolkodást 2 szemben álló nézet uralta: biológiai megközelítés, amely az öröklődést hangsúlyozta környezeti megközelítés, amely a nevelésre tette a hangsúlyt. Már Piaget vizsgálta az erkölcsi fejlődés alakulását, és úgy találta, az erkölcsi fejlődés szoros kapcsolatban áll az értelmi fejlődéssel. Piaget a gyermeket a fejlődés folyamatában aktív résztvevőnek, nem pedig passzív befogadónak tekintette; a biológiai érés és a környezet kölcsönhatására helyezte a hangsúlyt. A fejlődés 4 szakaszát különböztette meg, és ezeket további alszakaszokra osztotta. Az első kettő szakasz a heteronóm erkölcs szakaszai, ami kívülről szabályozott a felnőttek erkölcsi normáit veszik át a gyerekek. A második két szakasz az autonóm erkölcs szakasza, ami kb 10 éves kortól a szabályok belső belátástól függő követését jelenti. I. szakasz 0-2 év szenzomotoros szakasz: A gyerek legfontosabb felfedezése a tárgyállandóság, a tárgyak akkor is léteznek amikor az érzékszerveinknek nem hozzáférhetőek ( 10 hónapos keresi a letakart tárgyat ) 1.Születéstől a 1,5 hónapig tart: - a csecsemő megtanulja reflexeit használni, koordinálni 2.1 hónapos kortól kb. 4 hónapos korig: - a már létező reflexek kiterjednek, vagy más tárgyakra irányulnak - a csecsemő számára kellemes és többféle mozgást ismételget 3.4 - 8 hónapos kor: - saját cselekedetek és a környezet kapcsolatának kezdetleges felismerése 4.8 - 12 hónapos korig: - a problémamegoldás legkorábbi formái 5.12 - 18 hónapos korig: - problémamegoldás módszereinek kipróbálása 6.18 ? 24 hónapos korig: - képek és szavak ismerős tárgyakra kezdenek vonatkozni II. szakasz 2-7 év művelet előtti szakasz: Egy információ átalakítására vonatkozó mentális szabályt nevezzük műveletnek; fő jellemző a konzerváció ( megmaradás ) elve / pohár víz, átformázott gyurma / 7.a tárgyaknak, eseményeknek már nem kell jelen lenni, hogy gondolni tudjon rá 8.nem tudják nézőpontjukat másokétól megkülönböztetni 9.önkényes játékszabályok, szociális konvenciókat meg nem változtathatónak tekintik 10.összekeverik az oksági viszonyokat: nem tesznek különbséget a szándékosság v. a tévedés között. III. szakasz 7-11 év konkrét műveletek szakasza: A gyerekek képesek absztrakt fogalmak használatára, de ez csak konkrét tárgyakra vonatkozik 11.logikai cselekvésre képesek 12.tárgyakat cselekvéseket fejben rendeznek IV. szakasz 11. évtől formális műveletek szakasza: 11-12 évesen felnőtt gondolkodási mód, tisztán szimbolikus fogalmakban való gondolkodás jellemzi őket. 13.egy problémán belül minden logikai kapcsolatot végig gondol 14.serdülők lelkes érdeklődést mutatnak a gondolkodás folyamata iránt. Behatóbban Kohlberg tanulmányozta az erkölcsi fejlődést. Piaget erkölcsi gondolkodására vonatkozó munkáit a serdülő-felnőtt korra is kiterjesztette. Vizsgálati személyeinek képzeletbeli problémákról, morális dilemmákról kellett dönteniük. Az erkölcsi fejlődés 3 szintjét és 6 szakaszát különböztette meg.: I. szint: Prekonvencionális erkölcs: ( 10 éves gyerek ) 1.szakasz: büntetés- orientáció; indok nélküli engedelmesség a büntetéssel támogatott szabályoknak 2.szakasz: jutalom- orientáció; a szabályok csak akkor követendők, ha az, az egyén érdekében áll II. szint: Konvencionális erkölcs: ( 13 éves kor ) 3.szakasz: jó gyerek- orientáció; úgy viselkedni, ahogy azt elvárják 4.szakasz: tekintély- orientáció; az a helyes viselkedés ami jó a társadalomnak III. szint: Posztkonvencionális erkölcs: 5.szakasz: társadalmi szerződés-orientáció; az emberek különböző véleményeket, értékeket képviselnek, ezek viszonylagosak 6.etikai elv- orientáció; saját erkölcsi etika követése A konfliktusok fogalma, jellemzői, megoldásmódjai A konfliktusok mindennapi életünk szerves, elmaradhatatlan részei. Definícióját többen is meghatározták, de egy vonás közös bennük: e szerint a konfliktushoz legalább két szemben álló fél szükséges, s ezek valamely kérdésben egymással ellentétes véleményt vallanak. konfliktus: ellentétes vagy egymást kölcsönösen kizáró érzelmek, vágyak, késztetések egyidejű jelenléte. konfliktusfajták: külső csoportbeli konfliktus ( vezető ?gyerek ) belső személyen belüli konfliktus ( diák-, tanárszerep ) érdekkonfliktus ( tanár-, ill. diák érdeke ) értékkonfliktus ( iskola és család közötti értékek) konfliktusmegoldó stratégiák: elkerülő elhalasztja a megoldást leértékeli a konfliktust megszakítja az érdekek ütközését lappangó marad ? szőnyeg alá söprés? alkalmazkodás alárendeltség, megalázkodás ( házastársak között, barátság megtartása) egyik fél lemond a saját érdekeiről a másikat követi hosszú távon a személyiség elveszíti önállóságát kompromisszum mindkét fél számára elfogadható megoldás átmeneti, rövid ideig tartó egyensúlyi állapot további konfliktusokat vonhat maga után konfrontatív, önérvényesítő rákényszeríti a másikra a saját álláspontját a konfliktus agresszív lezárása, a másik szempontjainak a kirekesztésével győztes- vesztes tekintélyelvűségen alapuló megoldás együttműködő- konszenzus mindkét fél szükségleteit igyekszik maximálisan teljesíteni együttműködést igényelt mind a két féltől felerősödik a bizalom a kapcsolatban a jól megoldott konfliktus két ember közös produktuma Az antiszociális személyiségfejlődés. A személyiségzavarok a maladaptív viselkedésformák tartós mintázatai. Amikor a személyiségvonások annyira rugalmatlanná válnak, és az alkalmazkodást annyira akadályozzák, hogy számottevően rontják a személy normális életvitelre való képességét, akkor személyiségzavarról beszélünk. Antiszociális személyiség: Az antiszociális személyiségű (pszichopata) ember, fő jellemvonásai: kevés felelősségérzet fogyatékos erkölcsi érzék nem törődnek másokkal viselkedésüket szinte kizárólag a szükségleteik irányítják hiányzik belőlük a lelkiismeret viselkedésük impulzív közvetlen kielégülést keresnek képtelen a fusztráció elviselésére kevés érzelmet mutatnak önmagukon kívül bárki iránt hazudozásra való hajlam vakmerő kalandok, izgalmak keresése csekély veszélyérzettel büntetésre való érzéketlenség gyakori, hogy vonzóak, intelligensek, bájosak könnyen manipulálnak másokat ? remek szélhámosok képtelen empátia érzésére és másokkal való törődésre Antiszociális viselkedést kiváltó okok: bűnöző bandák, egyes szubkultúrák hatása figyelem és státus kivívásának igénye valósággal való kapcsolat elvesztése ösztöntörekvések kontrolljának hiánya Az antiszociális személyiség magyarázatai: 1. Biológiai tényezők - az antiszociális személyek alacsony reaktivitási vegetatív idegrendszerrel születtek 2. Szülői hatások - következetlen szülői jutalmazás/büntetés - akkor fejlődik a gyermek az antiszociális személyiség irányába, ha megtanulja, hogy a büntetést némi bájjal, kedvességgel és vezekléssel elkerülheti