Alexia
Menü
 
Egyebek
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Idő
 
Naptár
2024. Május
HKSCPSV
29
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
<<   >>
 
Mások oldalai
 
Szavazzatok
Közvélemény kutatás
Milyen számotokra egy történetben a leírás/jellemzés?

Felesleges
Pár mondat
Pár oldal
Legalább 10 oldal, aprólékos
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Üzenőfal
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Számláló
Indulás: 2005-01-15
 
Történetek
Történetek : Arany Virágok - 5. fejezet

Arany Virágok - 5. fejezet

  2010.02.12. 22:19


Laza nap

 

  Reggel én keltem hamarabb. Adtam egy puszit a szájára, aztán csak feküdtem mellette csendben, nézve, ahogy alszik. Lassan kinyitotta a szemét és álmosan pislogott rám. Hozzábújtam.

 

-         Jó reggelt!

-         Neked is! Haragszol még?

-         Egy kicsit. De könnyen kiengesztelhetnél.

-         Javíthatatlan vagy.

 

Megcsókoltam, de persze megint nem érte be ennyivel. Észbe kaptam, hogy tegnap este nem öltöztem át. Oldalra fordítva kikapcsolta a melltartómat, majd megpróbálta lehúzni, de nem hagytam neki.

 

-         Ne kezd megint!

-         Inkább te ne kezd! Most keltél fel.

-         Na és? Már ébren vagyok.

-         Akkor sem akarom. Én még fáradt vagyok. Különben is, órára kell mennünk.

-         Itt is maradhatunk. Igazán lemaradhatunk az első két óráról.

-         Nem.

-         Ne akard drágám, hogy durvább eszközökhöz folyamodjak, ha magadtól nem térnél jobb belátásra!

-         Ne fenyegess megint, mert itt hagylak.

-         Csak rajta. De egy: akkor szakítunk, kettő: akkor mehetsz az öcsédhez aludni, három: előbb ki kell innen jutnod.

-         Szuper. A karomat engedd el, mert fáj.

-         Nekem a hátam fáj.

-         Már bocsánatot kértem.

-         Nem érdekel. Incarcerandus!

 

Észre se vettem mikor vette elő a pálcáját, de mire felocsúdtam döbbenetemből, már kikötözött az ágyhoz.

 

-         Na ez hogy tetszik?

-         Baromira meg fogsz még ezért fizetni!

-         Jaj, de félek. Talán beárulsz apucinál? Ne nevettess!

-         Rohadj meg!

-         Nincs rá időm. Majd bejegyzem a határidőnaplómba.

 

Egy rántással megszabadított a nemrég kezelésbe vett ruhaneműmtől, de csak attól. Addig csókolgatott és simogatott, mígnem már egész testemben remegtem. A végére akár már kívántam is volna, hogy tegye meg, de nem. Ő csak tovább „kínzott”.

 

-         Most se akarod?

-         Talán.

-         Talán? Az nem elég. Akkor folytatom.

-         Ne!

-         Mondd ki, hogy akarod, és én eloldozlak. Akkor viszont…

-         Jól van, akarom.

-         Helyes – mondta egy gonosz vigyor kíséretében.

 

Megszabadított béklyóimtól, majd maradék ruhámtól. Mielőtt folytatta volna, amit elkezdett, lezárta az ajtót egy Colloportus! – al. Ismét felém fordult, arcán hatalmas, önelégült vigyorral.

 

-         Tüntesd el azt a vigyort a képedről, mert különben én teszem!

-         Fogd be a szád drágám!

-         Fogd be te!

-         Rendben.

 

Azzal megcsókolt. Csókja ismét finom volt és gyengéd, elvonta a figyelmemet másról. Mozgása gyorsult, fokozódott a hevessége, szenvedélyessége. A percek gyorsan teltek, a sóhajok egyre gyakrabban hagyták el a számat, de figyeltem, nehogy hangos legyek. Az kínos lett volna. Éreztem, hogy már nincs sok a beteljesülésig, de az érzés elmaradt, Draco félbeszakította mozgását és mellém hanyatlott.

 

-         Most mi van? – Pihegtem még mindig.

-         Zavar, hogy félbehagytam?

-         Nem jellemző rád a félmunka végzése.

-         Nem is. Csak tartalékolom az erődet a következő menetre.

 

A plafont bámulva forgattam a szemem a kijelentésére, amit nem igen láthatott, de nem érdekelt. Káromkodni, vagy szidni épp nem volt erőm, meg elég levegőm.

Másodpercekig még nagy kortyokban nyelve a levegőt pihentem, de aztán Draco jelezte, hogy folytatná, amit abbahagyott.

A kábulat szélére sodort a gyönyör, de sose engedte túllépnem annak határát. Nem tudom meddig voltunk együtt, de szinte álomba zuhantam, miután végeztünk.

 

-         Most már kelj fel! Mennünk kéne.

-         Nem megyek sehova. Aludnom kell.

-         Ennyire nem fárasztottalak le.

-         Dehogynem. Nagyon is. Maradjunk még pár percet, kérlek!

-         Nem lehet. Gyere zuhanyozni! Az jót fog tenni.

-         Vigyél ki! Lábra se bírok állni.

-         Te szegény.

 

Ölbe kapott és a zuhany alá állított, megengedte a hideg vizes csapot, ám a meleget „elfelejtette” hozzányitni. Rögtön magamhoz tértem álmosságomból.

 

-         Ez hideg! – visítottam.

-         Látom, felébredtél.

-         Gonosz.

 

Mikor megfelelő hőfokú víz zubogott a rózsából, Draco is beállt alá. Tíz perc zuhany is jót tett kábaságomnak, így neki indultam öltözködni, de Draco ismét visszahúzott.

 

-         Várj még egy kicsit. Most már annyira nem is sürgős elindulnunk.

-         Elég volt az előbb. Esetleg este folytathatjuk, de nem most.

-         Este? Na jó, addig talán még tudok várni.

 

Sietősen felöltöztünk, összekapkodtuk cuccainkat és elsiettünk az aktuális órára: bájitaltanra. Meglepett, hogy még csak a második óra tart, bár már a fele óra eltelt. Magyarázat nélkül ültünk be a terembe, és hozzáláttunk aznapi feladatunknak, amit természetesen csak félig sikerült elkészíteni a késés miatt.

Szünetben megkerestem Santhost, hogy elmondjam neki a feladatot, ő azonban már tudott róla.

 

-         Én is beszéltem apával. Tanítás után egy órával megyünk. Jobb feladatot nem is bízhatott volna ránk.

-         Bizony. Már rég szerettem volna elbeszélgetni az öreggel.

-         Jut eszembe, miért késtetek ennyit? Ez nem jellemző rád.

-         Majd később elmondom. – kacsintottam rá, mire ő rögtön vette a lapot.

-         Csak nem?

-         De. Bár ez nem volt olyan egyszerű, mint gondolod. Később elmesélem részletesebben. Most mennem kell.

 

Még volt egy kis időm a következő óráig, így egyedül akartam sétálgatni. Az egyik folyosón Potterék jöttek velem szembe. Nem állhatta meg szó nélkül magányomat.

 

-         Hát te? Így egyedül?

-         Gondoltam leakadok a többiekről. Kell a változatosság.

-         Velünk tartasz? Már ha nem szégyelled, hogy mardekáros létedre griffendélesekkel lógj.

-         Nem szégyellem. És mint már említettem, kell a változatosság. Hova mentek?

-         Az udvarra leülni, míg be nem csengetnek.

-         Oké, mehetünk.

 

Magam is meglepődtem kedvességemen. Mivel érdekembernek tartottam magam, úgy gondoltam, igazán félre tehetem egy időre az elveimet és nézeteimet, bár legszívesebben letéptem volna a mardekáros jelvényt taláromról. De hát mindig is azt tanították, a cél érdekében bármit!

Házambeli társaim megütközve néztek rám, társaságomat látva, de nem foglalkoztam velük. Csak remélhettem, hogy Draco nem szerez róla tudomást.

Mikor leültünk, Potter és Granger közé kerültem. A lány rögtön lecsapott rám.

 

-         Nem gondoltuk volna rólad, hogy ilyen normális vagy.

-         Nem vagyok abnormális, köszönöm. Ezt jó tudni. Amúgy ne ítélj elhamarkodottan!

-         Nem akartalak megbántani, ne haragudj!

-         Nem bántottál meg, ettől nem kell félned. Tudom, hogy te is zavarban vagy és csak mondani akartál valamit. Kérdezz nyugodtan, látom számos kérdés nyomja a csőröd. – mosolyogtam rá bátorítólag.

-         Oh, te aztán jó emberismerő vagy.

-         Csak annyira, mint az apám.

-         Jól kijössz vele?

-         Eléggé.

-         És nem… te nem…?

-         Nem félek-e tőle? Ha dühös, ajánlatos elkerülni, de amúgy nincs vele bajom. Nem mondanám, hogy félnék tőle, viszont nincs is rá okom.

-         Lehet, hogy ez furán fog hangzani, de szereted?

-         Az apám. Persze, hogy szeretem. Mondjuk, ezt sose ejteném ki a számon előtte, mert nem a kedvenc mondata.

-         Téged is szokott feladatokkal megbízni, mint a csatlósait? – vette át a szót Harry.

-         Nem.

-         Nem bízik benned?

-         De. Viszont még fiatalnak tart, és félt.

-         A Halálfalóit ismered?

-         Persze. De ha nem gond, nem mondanék neveket.

-         Velük milyen viszonyban vagy? Ne értsd félre a kérdést!

-         Normálisan el tudok velük beszélni. Még tegezem is őket.

-         Tegezed őket? Lucius Malfoyt is?

-         Igen. Meglepő, ugye?

-         Eléggé. Sose hittem volna, ha nem mondod.

-         Mennünk kell lassan órára. A beszélgetést valamikor folytatjuk.

-         Levelezzünk? Úgyis mágiatörténet jön.

-         Megkockáztathatjuk, bár Draco mellett veletek levelezni…

-         Ja, igen. Akkor majd beszélünk.

-         Már késő. Lebuktunk. – Hermione félreállva a közeledő felé bökött a fejével.

 

Draco indulatosan közeledett, majd Pottert félrelökve megállt előttem.

 

-         Mit keresel te ezekkel?

-         Beszélgettünk.

-         Hogy tudsz lesüllyedni hozzájuk? Na mindegy. Gyere, menjünk!

 

Mikor a három barát már hallótávolságon kívül volt, újra megszólalt.

 

-         Ez mire jó? Hogy velük barátkozol.

-         Még származhat belőle hasznunk. Szóval csak ne üvöltözz velem, kérlek!

-         Rendben, de ne csinálj ebből rendszert!

 

 

  A tanítás után még volt egy órám elkészülni. Elővettem a göncöt, amit apámtól kaptam, magamra öltöttem és a tükrön keresztül eljutottam a házához, ahol már az öcsém is várt. Onnan hoppanáltunk egy Budleigh Babberton nevű faluba, egy takaros kis kőház elé. A vállamra nehezedő kéz jelezte, hogy apánk is velünk tartott.

 

-         Csak óvatosan, gyermekeim. Nem szabad lebecsülni a vénembert.

-         Te is bejössz?

-         Persze. Látni akarom a rémületet az arcán. Most valóban fel lesz forgatva a háza, nem kell megjátszania, hogy rátörtek a Halálfalók.

-         Bolond ember.

-         Na indulás! Most hagyom, hogy ti is játszatok egy kicsit.

 

Azzal betörtük az amúgy sem helyén lévő ajtót és beléptünk a rumlis házba.

 

 

 

Hivatalos, hogy jön a Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen movie! Magyar nyelvû plakát, magyar feliratos elõzetes!    *****    Todoroki Shoto Fanfiction oldal, nézzetek be és olvassatok! Új Shoto nendoroid blog az oldalon!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?