Nem válaszoltam, de nem is számított másra.

-         Jó, beszélgessünk másról. Mi történet veled, mióta elmentem?

-         Semmi különös. Fontolgatom, hogy San Franciscóba költözök, hogy gyakrabban láthassam Kay-t és a pasimat – feleltem, összezárva a könyvemet.

-         Hogy kit? – Kérdezett vissza döbbenten.

-         A pasimat. Egy hónapja helyezték át másik rendőrkapitányságra, azóta ritkán látjuk egymást.

-         És ezt nem állt szándékodban magadtól megosztani velem?

-         De, valamikor biztos. Nem tartottam fontosnak közölni – mondtam félvállról.

-         Nem mintha zavarna, elvégre egyetlen mondattal le tudom rólad beszélni… Hol is dolgozik és mi a neve?

-         Biztos el fogom neked árulni.

Szerencsémre megcsörrent a mobilom.

-         Szia Kay! Pont téged emlegettelek. Jobban vagy?

-         Már teljesen helyrejöttem. Amint találkozok azzal a barommal, agyonütöm.

-         Én is szeretlek, Kaley! – szólt közbe az emlegetett.

-         Nem mondod, hogy veled van és még él! – Háborodott fel barátnőm.

-         Most mit kell így kiakadni? Egy hajad szála se görbült. – Szólt helyettem a készülékbe Damon.

-         Csak azért nem merted bántani, mert az öcséd barátnője. – Válaszoltam a kérdezett helyett.

-         Pont arról vagyok híres, hogy ilyesmi visszatart…

-         Tudod mit? Inkább később visszahívlak, amint lesz pár nyugis percem. Egyébként is épp egy repülőn ülök. Néhány nap múlva meglátogatlak. – Próbáltam lezárni a beszélgetést.

-         Repülőn? Hova utazol? – Lepődött meg Kay.

-         Dublinba, de ez hosszú sztori, majd elmesélem. Szia!

-         Szia!

Eltettem a készüléket és próbáltam tudomást sem venni útitársamról. Lassan elnyomott az álom, arra ébredtem, hogy landolunk.

-         Ébresztő Csipkerózsika! Ideje szedelőzködnünk. – Szólt Damon, miközben elpakolta olvasmányát.

-         Végre megérkeztünk. Ideje volt. – Válaszoltam, követve példáját.

-         Ahogy látom, elég rendesen esik az eső. Ugye hoztál esernyőt?

-         Nem, nekem nincs rá szükségem.

-         Akkor csak én fogok elázni. Kösz.

Kárörvendve rámosolyogtam és elindultam az ajtó felé. Kilépve a szabad ég alá rögtön magam köré vontam a láthatatlan „esernyőt”, míg Damon szentségelve jött mellettem, folyamatosan, egyre jobban elázva. Közölte, attól, hogy én védve vagyok, ő nem kíván feleslegesen ázni, inkább előremegy taxit fogni. Egy szempillantás alatt eltűnt, a sötétben alig tudtam kivenni, merre kell mennem. Pár perc múlva már én is a fűtött taxiban ültem és robogtunk egy hotel felé. A sofőr közölte, hogy ilyenkor a kompok nem közlekednek arra a szigetre, ahova mi utazni szeretnénk.

Nagyon hamar visszakaptam a szívatást, mikor kiderült, a szálloda szinte dugig vendégekkel és nincs üres kétágyas szobájuk. Csalódottan cammogtam a lifthez.

-         Remélem tudod, hogy nem vagyok hajlandó se a földön, se kanapén aludni – figyelmeztetett Damon.

-         Akkor ott a fürdőkád.

-         Ott se.

Hát ez pech, gondoltam, de egy éjszakát csak túlélek valahogy. Max az este nagyrészét a bárban fogom tölteni, minél több pia társaságában, hogy még véletlenül se jusson eszébe rámmászni. Részeg nővel még ő se tud mit kezdeni. Nagylelkűen előreengedtem fürdeni, hátha addig kiosonhatok. Lenyomtam a kilincset és…

-         Hova mész? – Kérdezte egyből.

Fene a jó hallásába, konstatáltam, de gyorsan kivágtam magam.

-         Megnézem, hol van a kijelölt dohányzóhely, ha már a gépen nem gyújthattam rá.

-         Oké. Siess vissza!

Naná, majd ha már megittam pár felest. Szinte szaladtam a bárba. Leültem a legeldugottabb sarokba és rendeltem négy körre való vodkát, hozzá fél liter kólával. Minden társalogni vágyó egyént rövid úton leráztam, nehogy alkoholistának nézzenek, ahogy egymás után húzom meg az előttem sorakozó poharakat. Már majdnem megvolt a két deci és erősen kábult az agyam, mikor az asztalomnál megjelent a szobatársam.

-         Mi a frászt csinálsz itt? Arról volt szó, hogy cigizni jössz ki, nem inni.

-         Megszomjaztam – feleltem kicsit akadozva. – Mért csak a tüdőmet károsítsam, ha közben a májamat is tudom?! – Próbáltam poénkodni.

-         Az idétlen visszaszólásokhoz még részegen is van eszed, gratulálok. Ideje asztalt bontani, menjünk!

-         Nem! – Ellenkeztem határozott, szerencsére nem elcsukló hangon.

-         Ne bosszants fel! Jobban jársz, ha magadtól állsz fel, mint ha mindenki szeme láttára végigrángatlak.

Fontolóra vettem a lehetséges következményeket, kezdett dühös lenni. Úgy döntöttem, elég részeg vagyok, hogy ne érdekeljen.

-         Maradni akarok! Vagy leülsz és iszol velem, vagy távozol, de én még egy darabig nem kívánok moccanni innen, legfeljebb a wc-re.

-         Eleget ittál, menjünk!

Mit sem törődve vele, kézbe vettem az utolsó poharat és felhajtottam a tartalmát. Ennél a pontnál telt be az ő pohara. Megfogta a karom és álltó helyzetbe rántott, a gyomrom nem kis felháborodására. Elindult velem a legközelebbi pincérhez, a kezébe nyomott egy bankjegyet, aztán a kijárat felé citált. Kiérve a füstöt helyiségből megcsapott a friss, légkondicionált levegő, tisztulásnak indult az agyam. Sebaj, majd tudatosan rájátszok az állapotomra. Mire észbe kaptam, hogy mit tervez, már a kádba lökött és rámnyitotta a zuhanyt. Mikor úgy gondolta, már elég vizes vagyok, elzárta a csapot.

-         Mért kellett ruhástól összevizezni? – Kérdeztem két káromkodás között.

-         Minek öltöztesselek le? Hogy aztán hallgassam a nyávogásodat is, hogy nem vetkőzöl le előttem? Ha már elég józan vagy, mássz ki és szárítkozz meg! Addig én nézem a tv-t. – Azzal magamra is hagyott.

Valahogy nem ilyen reakcióra számítottam tőle. Bár tőle bármilyen reakcióra is számítani…

Levettem a vizes ruháimat, fagyoskodtam még pár másodpercig a bokáig érő vízben, aztán kimásztam. Mivel az alkohol hatására nehezen működik a varázserőm, kénytelen voltam hagyományos módszerrel törülközni. Felkaptam egy köntöst, betekertem törülközővel a hajam és kimentem a táskámhoz. Kikerestem belőle egy hosszú hálópólót, amit a fürdőben felvettem, aztán szótlanul bebújtam a takaró alá. Damonnek hátat fordítva néztem a tv-t, az unalmas műsoron végül bealudtam.

Másnap korán ébresztett, bár legalább kávéval és reggelivel tette. Lüktető fejfájásomnak jól esett a kávé, de nem kezdtem el hangosan panaszkodni.

Aznap a szigeten vesztünk össze először, de félő volt, hogy nem utoljára.

-         Mért nem szállhatunk meg megint szállodában? – Értetlenkedtem.

-         Ennek több oka is van. Első: a vénasszony nem tart otthon alkoholt. Kettő: nem leszünk lenyomozhatóak. Három: észrevétlenül mászkálhatunk, anélkül, hogy a recepción le kéne jelentkeznünk. Már kinéztem a házat, tetszeni fog.

-         Az nem lesz feltűnő, hogy egy hullát hagyunk magunk után?

-         Csak azután ölöm meg, miután elvégeztük a dolgunk. Addig befolyásom alatt tartom, a halála pedig balesetnek fog látszani. Szegény vének olyan könnyen megbotlanak…

-         Látom, te már mindent elterveztél. Hát jó, úgyse engedsz beleszólni. Most már csak lopj egy kocsit, nehogy az autókölcsönzőben le tudjanak nyomozni! – Feleltem gúnyosan.

-         Vigyázz, még a végén azt fogom hinni, hogy átvetted a gondolkodásmódomat!

A ház emeletes volt, mégis kicsi, bár komfortos. Az épületet és a hozzá tartozó maréknyi kertet magas kerítés takarta a kíváncsi szemek elől. A garázsban még kocsit is találtunk. Igaz békebeli darab és be sem indult, de talán egy kis bütykölés segíthet rajta.

-         Nem tudsz egy kis varázslattal javítani rajta?

-         Nem. De te megszerelhetnéd!

-         És kenjem össze valamelyik márkás ruhámat?

-         Borzasztó. Ne legyén ilyen buzis, csináld meg! Kettőnk közül te értesz az autókhoz. Nekem még a jogsim is épphogy összejött. Ha olajos lesz a ruhád, azon tudok segíteni. Te szerelj, én meg kikérdezem a nénit!

Melegség öntötte el a szívemet, attól az érzéstől, hogy megint együttműködő csapat vagyunk. Gyorsan túl is tettem magam rajta, mielőtt beleélem magam.

Az idős hölgy készséggel válaszolt minden kérdésemre, amit Damon hatásának tudtam be. Elmondta, hogy ma van a világítótorony újratöltésének napja, és hogy ki a két boszorkány. Megkértem, hívja ide őket, úgy hogy az egyik fél óra múlva, a másik egy óra múlva legyen itt. Minden a terv szerint ment. Damonnek meghagytam, várjon a garázsban, míg én elintézem a lányt, nehogy megérezze a jelenlétét és rájöjjön a csapdára. Rólam nem fogja feltételezni, hogy az ellensége lennék.

Egy vörös hajú, alacsony boszi jött először. Bevezettem a ház hátsó részébe, hogy minél kevesebb hallatszódjon ki a dulakodásból. Nem hiányzott kíváncsi szomszéd a nyakamba. Kedvesen elcsevegtünk, miközben igyekeztem a háta mögé kerülni teakészítés címén. A megfelelő pillanatban a fejéhez csaptam egy nehéz kristályvázát. Kár volt érte, de az volt kéznél. A gyilkosság rész meghagytam a vámpírnak. Egy gyors mozdulattal kitörte a nyakát. A tetemet kivonszolta a kert végébe és elásta. Vártuk a következő áldozatot.

A szöszi gyanakvóbb volt, mint társa. Folyton faggatott, ittlétem okát és egyebeket firtatva. Az égnek nem akart szem elől téveszteni. Az idióta kérdéseitől szinte gondolkodni sem maradt időm. Eszembe jutott, hogy alkoholt kéne csempészni a teájába, de az nem volt a házba. Maradtam a sónál. Mikor hallottam, hogy felfőtt a víz, kimentem a konyhába. Megbűvöltem a sótartó tartalmát, és zsebre vágtam. Szerencsére az a fajta volt, ami lapos, és folyamatosan lehet belőle önteni. Egy kézzel egyensúlyoztam a tálcát, igyekezve alacsonyan tartani, míg a másik kezemmel kiszórtam fotelja mellé a sót. Mák, hogy rám figyelt a kezem helyett. Megjátszottam, hogy a cukrot kint felejtettem és visszaindultam a konyha irányába, ám ezúttal a fotel másik oldala mellett mentem el, a háta mögött bezárva a kört. Megérezte a bajt, de a bénító varázslatom gyorsabb volt. A piszkos munkát ezúttal is másra bíztam, a kert újabb holttesttel gyarapodott.

-         Kösz a segítséget! A kocsi működik, kiviszlek a következő komphoz – szólalt meg Damon, ásóval a kezében.

-         Csak úgy lerázol? Ennyi volt?  Elvégeztem a munkámat, el is húzhatok? – Háborodtam fel.

-         Baj, hogy nem akarom a halálodat? A toronnyal együtt a sziget is megsemmisül.

-         Ez esetben megyek készülődni.

A megbeszéltek szerint holnap reggel eljön hozzám a hotelbe, ahol előző este is voltunk. Megkért, ne részegen várjam.