Nick:Sajnálom azért Georgot.

Mike: Én és,de mégjobban Lolát,mert tudom,hogy most milyen rossz neki.

Deja:Mi újság fiúk,csatlakozhatok?

Mike:Persze gyere,én úgyis indultam megnézni Lolát.

Deja:Igen szegény eléggé el van kenődve,de jól tartja magát.

Nick:Erős lány az biztos.

Lola valóban egy kicsit a „padlón” volt Georg távozása után,nem is gondolta,hogy ennyire szereti a fiút.

Mike:Na ne legyél már ilyen szomorú.

Lola:Nem vagyok,csak nagyon hiányzik Georg.

Mike:Igen,tudom milyen rossz most neked.

Lola:Tudod olyan természetes volt,hogy itt van és most meg hiányzik az állandó bohóckodása,a hangja,a mosolya…

Mike:Igen,ezt hívják szerelemnek.

Lola:De elhatároztam,hogy nem fogok szomorkodni,mert az rossz lenne neki kint ha látná,hogy én itt bent milyen szomorú vagyok.

Mike:Igen,azt jól teszed ez a beszéd már tetszik nekem.

Mike:Ne a múlton rágódjunk,hanem inkább tervezzük a jövőt,hiszen hamarosan vége ennek az egésznek és akkor újra a szeretteinkkel leszünk.

Lola:Ha te nyernél akkor mit kezdenél a pénzzel?

Mike:Először is Melindával elmennék valahová ahol kettesben lehetünk pár napig.

Lola:Én is szívesen elmennék valahova nyaralni Georgal.

Deja:Amit a múltkor mondtál azon nagyon sokat gondolkoztam,de tudod  nem akarom úgy hozzákötni valakihez az életem,hogy nem is ismerem.

Nick:Akkor mit szeretnél?

Deja:Ha kimegyünk és megszületik a gyerekünk akkor kezdjünk előröl mindent és majd meglátjuk,hogy mi lesz.

Nick:Rendben. Nem fázol?

Deja:De igen.

Nick:Akkor menjünk be és ott folytassuk.

Nick:Egy valamit tudnod kell én tényleg szeretlek téged.

Deja:Rendben,de én még nem igazán vagyok tisztában az érzéseimmel. Majd meglátjuk mi lesz kint rendben?

Nick:Rendben.

Deja:Ne én megyek lefeküdni,nagyon elfáradtam és a derekam is nagyon fáj.

Nick:Várj,lefekvés előtt megmasszírozlak.

Nick:Jobb már?

Deja:Igen köszönöm,ezt elbírnám viselni órákon keresztül.