Marmagassága: 161-163 cm

Igazi hátasló, feje arányos a testtömegével, nyaka hosszú, jól izmolt, magas illesztésű, marja magas, háta rövid, fara egyenes és hosszú, végtagjai szabályosak. Színe sárga, sötétsárga és pej, de előfordul az arany árnyalat is. Lendületes mozgású, élénk idegrendszerű ló. Elsősorban a díjugrató sportban jeleskedik, de fogatmunkára is alkalmas

Az egyik legfiatalabb orosz fajta, amelyet közvetlenül a bolsevik forradalom utáni években tenyésztettek ki. A névadója Szemjon Mihajlovics Bugyonnij, a hosszú bajszáról és korlátozott értelmi képességeiről nevezetes, a polgárháború évei alatt törzsőrmesterből lett marsall, az I. Lovashadsereg parancsnoka. Szerény képességeit jól mutatja, hogy ő volt az egyetlen főtiszt, aki túlélte Sztálin tisztogatásait, a szovjet hadsereg vesztére, hiszen 1941-ben a világtörténelem egyik legszégyenteljesebb vereségét produkálta.

A róla elnevezett ló szerencsére kiválóbb képességekkel rendelkezett. A tenyésztés során az eredeti cél egy lovasság számára alkalmas hátasló volt. A tenyészménes helyét Rosztov környékén választották ki, és szintén a nagybajszú marsallról nevezték el. Az alapító kancák többsége doni volt, amelyeket Angol telivérekkel és félvérekkel fedeztek. Kipróbáltak kirgiz és kazah lovakat is, kisebb sikerrel, viszont a csernomor kancák beváltak. A fajta 1948-ra alakult ki.

A fajtának Oroszország déli részén vannak a fő ménesei, de foglalkoznak vele Ukrajnában és Kazahsztánban is. Létszáma eléri a tízezret, aminek többszöröse keresztezett állomány.