Reggel fitten ballagtam be az iskolába, mint újdonsült kilencedikes. Elolvastam a porta előtt kitűzött papírt, hogy hányas terembe lettem beosztva új osztályommal. Mikor felértem a kétszáznégyeshez, osztálytársaim már ott álltak. Henussal egymás nyakába vetettük magunkat, s ismét megakadt a szemem azon a szőke srácon, akin táborba is. A nevét ugyan még nem tudtam, de nagyon bejött...

Henussal megrohamoztuk az ablak melletti padsor, legutolsó padját. A szőke srác, s annak legjobb barátja beültek elénk.

- Szia, Robi vagyok – fordult hátra a szőke. Hasam bukfenceket dobott, és picit megremegtem.
- Szia, Letti, vagy Lettus, amelyik jobban tetszik... - mosolyogtam rá, s közben nyújtottam a kezem, ő viszont oda lépett elém, s adott két puszit. Henusnak is bemutatkozott, majd barna hajú barátja is így tett.
- Koxx vagyok! - lépett oda hozzánk. Henussal különös szemkontaktust váltottak, majd a szexi szőkeséggel leültek, és valamit nagyon sugdolóztak.
- Neked melyik jön be? - fordult hozzám Henus.
- Semelyik...
- Ne hazudj! Látom rajtad!
- Tényleg? Látszik?
- Nem... - kacagott ki. - De most elárultad magad! Szóval?
- A Robi...
- Akkor jó! Nekem a Koxx!
- Hát azt vettem észre...
- Olyan szemkontaktust vettetek fel az előbb...
- Tényleg? Ez tök jó! Szerinted ők miről beszélnek?
- Rólunk...
- Honnan 'tod?
- Egyfolytában hátra pillantgatnak...
A mai nap is hamar eltelt, hiszen nem tanultunk semmit, csak a tanárok tipikus bemutatkozó szövegét hallgattuk és jól elszórakoztunk. Kifele a suliból egy hosszú út vezetett ki. A már megszokott kis csapattal baktattunk ki, amelyben elég sokan voltunk. Tartok egy kis rövid bemutatót...
- Henus egy nagyon ari csajszi, mellkasig érő barna hajjal, és mély barna szemekkel. Vele ellentétben nekem fekete hajam volt, szintén mellkasig érő, és zöld szemeim. Márk volt a legviccesebb csávó közöttünk. Mindenkit megtudott nevettetni a hülyeségeivel, és a cigány beszólásaival. Koxx a macsó, vagány srác, aki mindenkit oltogatott. Robi a legjobb barátja, aki tök kedves, de azért a beszólásokat ő sem hagyhatta ki. Balázs volt végül az utolsó köztünk, aki ugyanúgy, mint Koxxnak, elég nagy szája volt. Habáár... Annyira gizda azért nem volt...
Mi voltunk a kis „menő” csapat az osztályban. Kifele menet oda csapódott hozzánk az osztály ribanca, s Robiba belekarolt, úgy ment tovább.
- Ez akkora ribanc! - mondta Márk. - Már gólyatáborban is rá volt moccanva Robikára, de ő meg a Koxx csak lehúzták cigivel...
- Tök jó, ti is velem jöttök haza Koxxal! - hallottuk a kis ribi, Anita hangját.
- Hát... Nem egészen, Mi bemegyünk a Szent Imrére...
- Jó ötlet! Én is bemegyek!
- De... Öö... Mi 38A-val megyünk!
- Miért?
- Megyünk Lettihez, ad nekünk kölcsön CD-ket! Ugye Letti? - fordult hátra hozzám Robika. Egyből vettem az adást.
- Ja, ja...
- Hát jó, akkor nem! Na, bye! - s ezzel a kijelentéssel együtt lelépett.
- Jajj, kössz, hogy kimentettél... - jött hátra hozzám.
- Nincsmit.... Én se bírom.
- Ha már itt tartunk Lettus, tényleg adhatnál kölcsön CD-ket! - csapódott hozzánk Koxx.
- OK. Majd holnapra hozok be!
- Ne... Én válogatni akarok! Átmehetünk?
- Persze...
- Robika te is jössz?
- Aha. Ha nem gond...
- Nem dehogy... - mosolyogtam rá.
Henustól elváltunk a HÉV-nél és bementünk a Szent Imre Térre, ahonnan a buszok indulnak, hogy legyen helyünk.
- Szia anyu! - köszöntem be otthon, s közben kulcsomat ledobtam az egyik polcra.
- Szia kicsim! Konyhába vagyok! - Koxxéknak intettem, hogy jöjjenek utánam.
- Csókolom! - köszöntek egyszerre.
- Sziasztok. Hát ők kik? - mosolygott rájuk anyum.
- Új otársaim. Jöttek CD-zni. Nem gond?
- Nem, dehogy. Csak előbb fejezd be légyszi a főzést, mert találkozok Ferivel!
- Okés... Pápá!
- Szia kicsim – köszönt el, s közben még egy puszit nyomott a buksimra. Átvettem tőle a főzést, addig Koxxék helyet foglaltak az ebédlőasztalnál.
- Ki az a Feri? - kérdezte Robi.
- Anyukám barátja. Ugye nem gond, hogy befejezem?
- A főzést? Nem... Apukád?
- Itt hagyott minket.
- Mi? Hogyhogy?
- Hát nem volt valami fényűző életünk. Amit itt van, mind anyu teremtette. Mikor szegények voltunk itt hagyott minket. Azóta nem is láttam. Nem is akarom...
- Megértem. De most tök jó, nem?
- Ja, ja. Anyu ügyvezető igazgató egy nagy cégnél.
- Az jó. És Henus volt már itt? - kapcsolódott bele a beszélgetésbe Koxx is.
- Volt. Szombaton. Miért? - eresztettem meg egy vigyort.
- Van pasija?
- Koxx! Miért nem tőle kérded meg? Am, nincs...
- Akkor OK. Hát azért, mert még nem akarom, hogy mindenki megtudja. Még... Neki ki jön be?
- Te...
- Na, az fain! És neked?
- Senki...
- Na, ne már!
- Na, de már! Mehetünk...
Elindultunk fel a lépcsőn, s mikor beléptünk az ajtón, igazi kis csajos szoba tárult a fiúk elé. Zöld falakkal, fehér bútorokkal, és ággyal. Az ágy felett egy baldachin lógott le, a szekrények tetejei tele voltak plüssfigurákkal, emellett szorgos gyertya, és füstölgő gyűjtő voltam, így hát az egész szobám azokkal volt teli, főleg a két nagy üvegajtós szekrényem. Számítógépem mellett volt még egy fésülködő asztal is, amin a csiribiri cuccaimat, és a sminkjeimet tartottam. Tátva maradt a szájuk.
- Az igen... - nyögték egyszerre.
- Én rendeztem be – mondtam vigyorogva, majd levágtam magam az ágyamra. - Ott vannak a CD-k – mutattam a sarokban lévő TV melletti két hosszú polcra, amik telis-tele voltak CD-kel tömve. - A jobb oldali a zene – szóltam nevetve, hiszen még mindig nevettem az arc kifejezésükön. - A bal a DVD.
- OK, köszi – szólalt meg percek után először Koxx, majd elkezdett matatni. Még jó, hogy mindent felcímkéztem. Robika oda jött mellém az ágyhoz, s leült a szélére.
- Te nem nézelődsz? - kérdeztem.
- Áhh... Én még csak le vagyok döbbenve.
- Hát... Igen. A legtöbb embernek az a reakciója a szobája láttán.
- Te nagyon eltaláltad melyik színek illenek hozzád.
- Tudom – mondtam, s közben odassasszéztam számítógépemhez. Elég jól elszórakoztunk, hiszen gyorsan eltelt az idő, eljött az este hét. A fiúk indultak, én pedig kikísértem őket a buszmegállóba.
- Majd akkor holnap talizunk! - mondtam.
- Ja, ja, és kösz Lettus a CD-ket.
- Nincsmit. Majd megháláljátok, ha nagyok lesztek – kacsintottam rájuk, mire ők csak egymásra néztek és elvigyorodtak.
- Te még szűz vagy? - tette fel a nem várt kérdést Koxx.
- Mi van? - nevettem. - Közöd?
- Naa, légyszii...
- Majd elmondom idővel. Sziasztok – köszöntem el, s közben adtam nekik két-két puszit. Hűűh, ha ezt Henus megtudja! Este még felmentem MSN-re és mindent megosztottam barátnőmmel. Ő izgalommal várta a holnapot, de feltett nekem egy elég érdekes kérdést.
Henus Baba üzenete: És Robikával mi volt?
Lettus Baba alias Én Kis Huncut üzenete: Semmi... Hülyültünk.
Henus Baba üzenete: Jajj, ne már! Majd én kiderítem mi nála a stájsz!
Lettus Baba alias Én Kis Huncut üzenete: Te tudod, de ha elcseszel valamit... De most megyek szundizni, hogy szép legyek holnapra! Pussz!
Henus Baba üzenete: Te nagyon lökött egy csaj vagy! Pusszancs!
Lettus Baba alias Én Kis Huncut üzenete: Tudom én azt! Pápá!