Cím: Mikor a valóság megszűnik

Fejezet: 3

Szerző: Vibex

Az első tanítási napom állati izgi volt. Ma már találkoztam Hóborccal is, még a Mágiatörténeti órát is túléltem. Hermionéval, még az este megbeszéltem, hogy elkérem tőle a tavalyi jegyzeteit. Ron és Harry reggel ki is nevettek, hogy sorra kértem mindegyik tantárgyból a jegyzeteket.

- Látod Harry mostmár egy új Hermionétok is van. De úgy látom ő merészebb, mint a másik- bájolgott Fred.

- Kedves testvérem, remélem nem haragszól ha kiegészítelek, szerintem bájosabb is.- kacsintott George.

- És most ha akarjátok bebizonyítom, hogy a nyelvem is csípősebb ha még tovább folytatjátok- pattogtam Ginny mellett.

- Na testvérkéim most megkaptátok. Nem sokáig fogtok ti az iskola szájhősei maradni- kacagott Ginny.

Ebéd után Hagriddel volt óránk. Most muszáj volt elfelejteni, hogy szavamat adtam Dumbledore professzornak. Nem hagyhattam, hogy Csikócsőrnek megint azért az arrogáns Malfoy miatt legyen baja. Már alig vártam, hogy Harry visszajöjjön a hipogriffel hosszú útjáról. Ahogy számítottam Malfoy, a nagymenő egyből neki fogott ingerelni kedves Csikócsőrt. Én viszont felugrottam a hátára, mint ahogy Harry az előbb tette és elrepültem vele a kastély felé. Leszáltam Dumbledore irodája előtt és az ablakon keresztül (ahogy most visszagondolok nagyon illetlenül) berontottam a szobába.

- Uram kérem ne haragudjon. Muszáj volt. Nem tehettem mást.

- Na most kisasszony örülnék neki, ha elmesélné mi a baj és lenyugodna.

Mindent töviről hegyire elmondtam, és az idős urat mintha semmi se lepte volna meg csak ült a karosszékben. Aztán visszaküldött az órára, egy dícséretet is kaptam, mert előszőr gondolkoztam utána cselekedtem.

- Ez hihetetlen, hogy lehet neked ilyen szerencséd. Én biztos szidást kaptam volna. Harry kérlek etessed meg Pulipintyet is, nincs kedvem felmenni a bagolyházba. Előre is kössz. Én addig megkérdezem Hermionét nincs-e kedve eljönni velünk most hétvégén Roxmorts-ba.

- Sok sikert Ron. Biztos igent fog mondanni. Én addig is gondolkozom, hogy honnan szerezzek engedélyt a kimenőre.

- Nem kell túl strapálnod magad, végül úgyis jönni fogsz majd te is- nyugtatgattam Harry-t.

- Kösz, hogy ismét lelket öntesz belém. Úgy látszik te leszel az őrangyalom. Nem jönnél velem a bagolyházba? Segíthetsz etetni a madarakat- mosolygott bátortalanul. Olyan aranyos volt, még aranyosabb mint tegnap este, hát lehet ennek a vigyornak nemet mondani?

Együtt mentünk fel a toronyba, egész úton hallgattunk, mintha legalább is hét évesek lettünk volna az első randin. Olyan nevetségesek lehettünk. Végül a toronyba ismét kinyitottam a számat.

- Olyan gyönyörű innen fentről ez a hely. A tó, a rengteg, még Hagrid kunyhója is olyan kicsi innen.

- Hát lehet hogy innen az, de különben ha élőben látnád meggondolnád magad- nevetett végre igaz szívből.- Majd elviszlek magammal, hogy meglátogasd, most nagyon örül, hogy mgmentetted Csikócsőrt.

- Ó valóban?- úgy látszik örökké zavarban leszek Harry mellett.

Hirtelen közelebb jött és mélyen a szemembe nézett, azokkal a nagy zöld szemekkel. Megfogta az állam és csak úgy álltunk. Úgy éreztem egy örökkévalóság telt el, pedig maximum csak egy percig álltunk úgy, mert hirtelen eszembe jutott, az ígéretem, és Ginny aki, mint tudjuk nagyon is szereti Harryt jobban mint bárki más, és végül az a srác, akihez most olyan közel voltam mint soha, és az ő érzései, amik csak mostanig tartanak.

- Tudod nekem még kell menni tanulni, majd még beszélünk- rohantam el, ott hagyva szegény Harryt.

Hogy lehettem ilyen fatuskó, szegénynek hagytam, hogy azt higyje lesz köztünk valami. Vagyis lehetne, de nem szabad, mert ő Ginnyt kell szeresse, nem engem. Ezek a gondolatok cikáztak a fejembe míg bele nem ütköztem az ikrekbe.

- Hellóbelló. Hova ilyen sietve?

- Sehova. Most kérlek haggyatok - próbáltam elfutni de Fred nem hagyta. Most ő is felemelte az állam és a könnyáztatta szemeimet látta.

- Ki volt az a fatuskó? Megverem, csak mond meg.

- Nyugi engem senki se bántott, inkább fordítva.

- Nyugi öcskös, megtudja Betty védeni magát ha kell- nyugtatta testvérét George.

- Azt látom. Na bocs Betty nekünk még van egy kis elintézni valónk a bagolyházban. Ugye nem haragszol?

- Nem. De ha Pulipintyet akarjátok megetetni Harry már megetette.

- Az nem Ron dolga?

- De. Csak megkérte Harryt.

- Ok. Ők tudják. Te meg vigyázz magadra.

Na most siethettem a nagyterembe vacsizni, mert hamar vissza kellett érjek a klubhelységbe tanulni, ha már ezt füllentettem. A Griffendél asztalánál egy lélek se volt. Ennek most előszőr örültem. Nem sokáig fogyasztottam egyedül a kajámat, mert megjött Ginny és Hermione.

- Szia mi baj? Minket nem vakarhatsz úgy le!

- Na ha téleg akarjátok elmondom.

Mindent töviről hegyire elmondtam, hogy használható tanácsot adjanak, ha már Réka vagy más barátom nem tud jelenleg. Hermione meglepett volt, Ginny viszont sokkal megértőbb arcot vágott.

- De te mindezt miért csináltad?

- Mi az, hogy mindezt?! Éphogy nem csináltam semmit se. Nem én futottam el, és hagytam faképnél?!

- Herm, én értem miért csinálta. Miattam. És én nagyon szégyellem magam.

- Ne mán Ginny. Én aggódtam végig a hatodik könyvet, hogy mikor jösztök már össze, és most én legyek minden elrontója?! Kösz, ebből nem kérek.

- Na jól van, örülök hogy ti okésak vagytok, de szerintem az lenne a legjobb ha keresnél magadnak egy pasit hétvégén- Hermione most engem lepett meg. Azt mondta, hogy keressek egy pasit. Granger azt mondta, hogy felejtsek el mindent, és vígasztaljam magam egy másik pasival. Nem tudtam végig gondolni mivel is vágjak vissza, mert lehuppantak mellénk az ikrek meg sorra a többiek. Aztán felrohantam a klubhelységbe.

Olyan üres és csendes volt a terem, csak Neville ült a kandalló előtt.

- Te miért nem mész le vacsorázni?

- Nem szeretek a nagy teremben ülni. Mindenki nevet rajtam. A vacsorát mindig a konyhában fogyasztom, mert azt mondhatom, hogy tanultam és késő volt már lemenni.

- Ez szörnyű. Nem értelek, miért nem mész le és beszélgetsz a többiekkel, és ha jobban megismernének te is magabiztosabb lennél, és nem adnál okot rá, hogy kinevessenek.

- Ha te mondod megpróbálom. De nem ígérek semmit.

Miután Neville lement neki fogtam tanulni, hogy kihasználjam az időt és még a Hermione jegyzeteiből is másoljak valamit. Aztán egyre csak szivárogtak az első évesek. Az elsők az én évfolyamomból Ron és Harry volt. Nem hittem volna, hogy már ilyen korán kellemetlen helyzetbe kerülök, az új iskolába. Nem hallgathattam egész végig, mert akkor tudni fogják, hogy bajom van.

- Mikor jötettek vacsorázni, én nem láttalak titeket.

- Ami azt illeti mi se téged- húzta fel a szemöldökét Ron.

- Mondtam Harrynek, hogy kell jöjjek tanulni, ezért korábban mentem kajálni.

Hirtelen kinyilt a portrélyuk és bejött rajta a banda többi tagja is: Herm, Ginny és az ikrek. Hermione inkább Ron és Harry közé ült, hogyha szükség van lenyugtathassa őket. Ginny pedig mellém kuporodott és elkezdte cirógatni Lucát.

- Betty nem jönnél egy kicsit ki a folyosóra?- kérdezte megszeppenve Fred.

- De persze- aztán el is tüntünk a folyosón. Nem találkoztunk valami sok emberrel. Egyre eldugodtabb helyekre mentünk. Szerintem ezek lehettek a rejtett folyosók, amiket Fred és a testvére nagyon jól ismernek. A séta alatt nagyon jól éreztem magam, de egy idő után zavart, hogy már besötétedett. A víz tükrén is csak a hold csillogott. Gondolom Fred észrevette, hogy az ablakot bámulom és már a tárgyra tért.

- Figyelj arra gondoltam, hogy a mostani Roxmortsi hétvégen velem jöhetnél. Azaz a többiekkel mennénk, de mégis velem jössz. Vagyis Például nem lenne baj ha elmennénk ketten valahova pár percre- úgy látom hiába volt rutinos Fred, akkor is zavarban volt. Hogy lehet ebben a suliban ennyi helyes srác.

- Ó, persze. Nagyon jól hangzik. Ezt vegyem randi meghívásnak?- kuncogtam.

- Valami olyasminak. Különben ezek voltak kedvenc helyeim a környéken. Erre nem jár túl sok ember, és szép a kilátás- na ez már nem semmi még romantikus is, és humora is van.

Mikor megérkeztünk a klubba Már csak George, Herm és Ginny maradt. Harry meg Ron biztos durcásak és mentek lefeküdni. George csak úgy bámult, de inkább bámult volna Ginny is, mert úgy elkezdett kuncogni, hogy Hermionéból is kitört a nevetés. Én ezzel fel is rohantam a hálókörletbe, a lányok meg utánam. Természetesen mindenről kifagattak. De valahogy nagyon tetszett a dolog, mert rég nem volt részem ilyen csajos kibeszélésbe. Alig várom a szombatot. Lehet, hogy igaza van Hermionénak és segít egy új pasi.