Cím:Mikor a valóság megszűnik

Szerző:Vibex

Fejezet:5

Jaj olyan jó, hogy megjött Réka. Akkor este el kellett mindent meséljek, hogy ő is elmondhassa a véleményét, meg tanácsokat adjon, aztán legyen még idő őt is meghallgatni. El volt ájulva, hogy én meg Fred, és hogy ott hagytam Harryt. Én meg attól, hogy ő is harmad éves lesz, pedig egy évvel idősebb mint én. Ez biztos Dumbledore-nak köszönhető, mint az is, hogy magával hozta az összes eddig megjelent könyvet. Ezeket nem mutathattuk meg a lányoknak, de az első két könyvet megigértük, hogy sorra odaadjuk, miután az igazgató kiolvasta őket. Egy kicsit elszomorodtam mikor mondta, hogy az a srác aki nekem tetszett, egy olyan libával jár akit amúgy is utálok. De hát nekem itt van most Fred. Megígértem Rékának, hogy kerítünk neki is egy csávót. Ebben majd Herm és Gin fog segíteni.

A reggel megint korán keltem és így elsőnek mehettem le, zuhizni. Már készen voltam mikor eszembe jutott, hogy fent hagytam a cuccaimat. Törülközőben rohantam ki a fürdőből, csak hogy nekem nem lehet sose szerencsém. Most sem. Közben jó pár fiú felkelt és már a klubhelységben vihogtak, valami hülyeségen. Többek között Fred, George, Lee, Neville, Ron és még Harry is. Lee és George élvezték a dolgot, hogy én csak úgy rohangálok, és a többiekkel röhögtek. De Fred odaszaladt hozzám és a válamra tette a farmerdzsekiét. Én mostmár úgy rohantam fel a szobámba. De a lépcsőn még hallottam, ahogy Fred, a testvérérvel veszekszik, hogy hogy lehet ilyen bunkó. Aztán meg sorra mindekire rászólt.

Mikor a szobámban kinyitottam az ajtót a lányok éppen ébredeztek. Nem furcsálták, hogy mindenki rajtam röhögött, mivel nem én voltam az első aki pórul járt. Egyedüli amin meglepődtek, hogy Fred kiállt mellettem. Ginny ötlete az volt, hogy úgyis minden srác azt várja, hogy duzzogva és hisztizve jelenek majd meg a nagy terembe, így már lesni fognak az ajtóba, de ezzel ellenkezőleg én Rékával, az új lánnyal fogok megjelenni tök menő csajszi stílusban.

Vagyis mikor kinyitottam én, és régi barátnőm az ajtót, minden srác aki a klubhelységbe volt, röhögve bámultak felénk, de végül csak bámultak. Mi leültünk ketten Fredék mellé. És ezek után egy szavukat se lehetett hallani. Majd végül én törtem meg a csendet.

- Bemutatom barátnőmet Rékát. Ő is új lány. Dumbledore hívta az iskolába. Remélem őt is befogadjátok, éppúgy mint engem.

- Ha rajtam múlik, ígérem így lesz- azzal egy csókot kaptam Fredtől. Ezen leginkább Ron lepődött meg, aki amint észrevettem nagyon is bámulta Rékát. Na ebből se lesz semmi. Azaz nem szabadna, mint nekem és Harry-nek se lehetett. De most már nem is bánom.

A mai jóslástan órán én és Réka együtt ültünk. Treawelney szerint kész őstehetségek vagyunk, ezért egésznap cikiztek a fiúk. Az egyik szünetben taliztam Freddel a tóparton. Direkt itt akart, mivel mikor a randit kérte az ablakból a tóra lehetett látni és most ez jutott az eszébe az ebédlőbe és mindenképp el akarta mondani. Tisztára be van zsongva. De ő akkor is még a régi. Olyan jót röhögtünk Malfoyon. Elmeséltem neki, hogy megjósólta neki Treawelney a zordó eljövetelét. Crack és Monstro egyből elkezdtek hisztizni. Kész kabaré volt. De aztán el kellett búcsúzzunk mi is, mert neki az iskola épületében volt órája, amíg nekem gyógynövénytanra kellett menjek. Adott még egy búcsú csókot, amit más is látott.

- Nocsak, nocsak a nagy Weasley már a sárvérűhüz alacsonyodik le- gúnyolódott Malfoy.

- Hagyd abba Malfoy ez nem vicces!- Fred pálcája már kezében volt, megpróbáltam lefogni, mert mást nem tehettem.

- Most már nem is olyan nagyszájú a leendő Weasley családtag, csak ott kuporog a barátja háta mögött!- Fred már tátotta a száját, de...

- Levicorpus!- Réka barátnőm volt az. Mosolyogva állt Malfoy lebegő teste mögött. Hirtelen történt minden, és én nekem nem jutott eszembe semmi ehez hasonló bűbáj. Ezért kicsit szégyeltem is magam. Megköszöntük Fred és én a segítséget, aztán Fred el is rohant. Mi meg csak akkor engedtük le a kis patkányt mikor becsengettek.

Réka nagyon okos lány volt. A bűbájtan órán mindent vágott. Igazi magyar Hermione. Rá is szált a név az évfolyamon belül. Majd később Ginny, az ikrek, Lee, sőt még Hóborc is tudott róla. Az ő jóvoltából az egész iskola is.

Vacsorázni indultunk és egész úton Hóborc kísért végig, gúnydalával együtt. Már az asztalnál ültünk mikor felpattantam és melegebb éghajlatra küldtem. Mikor visszaültem tapsvihar és egy kis ismerős cetli várt az asztalnál.

- Ki írt?- kérdezte Réka.

- Dumbledore professzor az. Azt írja, hogy találkozni akar velünk, mert már elolvasta az összes könyvet amit magaddal hoztál, és nagyon fontos mondanivalója van.

- Ez nagyon jó hír. Remélem tényleg minden úgy lesz mostmár, mint ahogy szeretnénk. Lehet, hogy mostmár véget tud vetni Tudodkinek. Ez olyan csodálatos.

Örültem, hogy Réka örül, de én úgy éreztem, hogy ez mégse olyan csodás. Megváltozik minden. Nem lesz a kis túlélő nevétől hangos a Roxfort, a minisztérium. Semmi. Minden feledésbe merül. Csak Dumbledore neve lesz örök. Vagy mégse? Ennek nem örülnék.

- Dumbledore, ezt nem teheti!- rohantam be az irodába, Réka csak bámult, de Dumbledore tudta, vagy legalábbis várta, hogy ez lesz a reakcióm.

- Ha megengedi, szeretném megnézni gondolatait. Nem olyan biztos, hogy maga olyan ügyes.

Megint az a furcsa érzés. De vajon miért éreztem most olyan kellemetlennek a jelenlétét? De hála Dumbledore-nak megértettem. Ő mostmár úgyis bármikor kezébe veheti a dolgokat,így hagyja, hogy azt csináljuk amit akarunk. Sőt, azt is megengedi, hogy a lányok elolvassák az első két könyvet. És megengedi, hogy Féregfarkra, azaz Makeszra ráuszítsuk a két macskát. Ez maga a tökély. Olyan csodálatos lesz minden. De lehet, hogy lesz benne mégis valami rossz. Ez már ijesztően jó.