Fejezet 8

Végre itt a nagy nap. A reggelinél a bulitól voltak zajosak az asztalok. Pár srác még most keresett párt magának. Elképzeltem magam előtt Ront Harry társaságában az asztalok körül rohangálni, hogy párt találjanak maguknak, de ehelyett most a jelmezükről tárgyaltak az ikrekkel. Ginny mostmár nem nyafogot annyit, mert álítólag övé lesz a legszebb ruha. Ha már ő megy a kis túlélővel a bálba ki kell csípje magát rendesen.

Olyan lassan telt viszont délután a jegyzetekkel, és tanulással, főleg, hogy Réka mindig a nyakamon ült, hogy mi lesz a jelmezem. Végül ráordítottam, hogy ha mégegszer rákérdez kidobom az ablakon. Egy órával a kezdés előtt csendben besurrantam a Szükségszobájába, hogy nyugodtan elkészülhessek. Végre rajtam volt a jelmezem azaz a macska szerkó, amihez a fekete farok, macskás póló, hajpánt a cicafülekkel, és a macska arc dukált, elindultam a Freddel megbeszélt találkahelyre.

Mikor megláttam a partnerem, majd leesett az állam. Ott állt előttem Csizmáskandúr teljes valójában.

- Mondtam, hogy tetszeni fogok. Te viszont tényleg egy hozzád illő cuccot választottál.

- Pedig senkinek se mondtam mi leszek te pedig így is eltaláltad!- ájuldoztam. Végül már meguntam dícsérni Fred ruháját és elindultunk a nagy teremhez.

Ginny és Harry csatlakozott hozzánk az egyik folyosón. Ginny téleg varázslatos volt. Méreg zöld harang alakú estélyi ruhája, mint a mágnes vonzotta a tekintetemet. A vállain csak két pánt volt, és nyakában egy smaragd színű kövekkel díszített nyakék. Hosszú vörös haját kibontva hagyta, csak a frufruját igazította meg pár csattal.

Harry nagyon mókás volt mint vámpír, hosszú lila köpenye szinte repült utána ahogy sietettünk a lépcsőn. Ő azt álította, hogy Dobby szerezte neki és Ronnak a szerelést, és Harry kapta a jobbik verziót. Már alig vártam, hogy lássam Ront.

A legkissebb Weasley fiú unottan állt a nagy terem előtt és tekintetévvel a lépcsőn érkező embereket nézte. A jelmeze elvitte a pálmát a legmókásabb jelmez kategóriában. Ő volt a Roxfort kalózkapitánya. Tiszta röhej.

- Jó a jelmezed öcsi.

- Kössz Fred...öhm...kandúr?- az utolsó szót inkább kérdezte mintsem kijelentette. Nagyon durva pofát vágott. Szivesen kötekedett volna Ron velünk, de meglátta Hermionét és elállt a szava.

Hermione is egy báli ruhát viselt. Az övé földig ért, és ahogy jött le a lépcsőn mintha úszott volna. Ruhájának színe olyan volt mint kint az ég, és pár kis folt ezüstüsen csillogot mikor megvilágította őket a fény. Haja kontyba volt tűzve, csak egy rakoncátlan göndör tincs hullott az arcába.

Mikor Herm lejött a lépcsőn, Fred és én bementünk végre a nagy terembe. Alkalomhoz illő módón díszítették fel. Az asztalok se voltak már, csak egy, a bal oldali fal mellett, amin remekebbnél remekebb ételek és italok sorakoztak. Ha enni óhajtottunk, most először, odaülhettünk a tanári asztalhoz is. A zenekar nagyon tetszett. Minden zenében nyomta. Még a tanárok se rázták a fejüket, hogy nem tetszik. Fred azt mondta, hogy London legjobb együttese. Meg is látszott rajtuk.

Ketten megrohamoztuk a legfinobabb kajákat, és helyet foglaltunk szembe az ajtóval, hogy bármikor láthassuk Rékát és George-ot mikor megjönnek.

- Nézd már Malfoy is vámpírnak öltözött, mint Harry. Mi fog ebből kisülni?- nevetett Fred.

- Hát... semmi jó. De nézd már jöttek Rékáék is!- kiáltottam.

A bizarr páros tényleg ott állt az ajtóban. Réka hosszú haja szemébe lógott. Tiszta fekete bő pólót viselt, és szaggatott farmert. Kezein szegecses bőr karkötők is voltak. Mintha nem is ő lenne. A suli új könyvmolya rocker. Jó választás. De George se panaszkodhatott. Bő nadrág volt rajta is, és egy szivárvány színeiben pompázó blúz. A nyakában a béke jele is díszelgett. Kész kabaré volt. Ezek az ikrek mindent tudnak. Gondoltam magamban.

- Sziasztok! Ide ülhetünk?- vigyorgott az egyik iker.

- Mondhatunk egyáltalán mást?

Hülyültünk meg kajáltunk. Megbámultuk évfolyamtársainkat. Egyszercsak Fred felkért táncolni. Nagyon élveztem. Aztán jött egy lassú szám és én már azt hittem, hogy lefogunk ülni, de nem. Ő magához húzott és átkarolta derekam. Hirtelen fogytak az emberek. Csak párocskák maradtak. A legnagyobb meglepetést barátaink nyújtották. Látni a rockert és a hippit, meg a vámírt a szép mádámmal, és a kalóz a gyönyörű Herminéval. Olyan jó volt tudni, hogy végre velük is minden ok.

- Figyelj, nem megyünk már ki?- vigyorgott szégyenlősen.

- De! Ami azt illeti kezd melegem lenni.

Az udvaron kellemes volt a levegő. Már minden sötét volt, csak a tón csillogott a sok ezer csillag tükörképe.

- Olyan szép itt kint minden.

- Nekem is tetszik. De te nem fázol?- kérdezte aggódóan.

- Hát... egy kcsit- pirultam el. Fred vállamra tette piros bársony kabátját, ugyanazzal a mozdulattal, mint ezelőtt pár nappal farmer dzsekijét. Valami nedves hullott az orromra. Aztán az arcomra, és aztán...

- Havazik!!- kiáltottam. Alig hittem el.

- Aham...

-Hm...Valmivel még tartozom neked. Nem?! Esetleg egy közel napokban mosdatás vár rád?- nevettem aztán elkezdtem rohangálni a fűben. Fred utánam. Így fogócskáztunk még fel a klubhelységbe is. A folyosók üresek voltak. Még a szellemek is a buliban voltak. A klubhelységben csak a kandallóban ropogott a tűz. Leültünk egy kanapéra és csak néztük egymást és hallgattunk. Én ráfeküdtem Fred combjára és elkezdtem nézni a kandallót. A lángók gyönyörű, ízzó táncot jártak. Fred simogatta az arcomat, majd elkezdett játszani hosszú barna hajfűrtjeimmel. Én felé fordultam és rámosolyogtam.

- Kérlek gyere hozzánk a szünetben. Nagyon hiányoznál.

- Értsd meg Fred, nem mehetek. Mindannyian várnak engem és Rékát otthon. Bármennyire is szeretnék menni, nem lehet. De nyáron megpróbálok elmenni hozzátok. Az Odúba. Mindig is szerettem volna elmenni oda.

- Te nagyon titokzatos vagy. Nem értem honnan tudod, hogy hívjuk a házunkat. De nem zavar ez a sok rejtély. Lehet pont ezért szeretlek- én nem válaszoltam semmit se csak visszafordultam és néztem a tüzet. Aztán elaludtunk mindaketten.