Mikor felkeltem a nap sugarai besütöttek a szobába, és melegséggel töltötték meg a klubhelyiséget. Fred ott szuszogott mellettem. Kis mosoly ült az arcán. Biztos szépet álmodott. Az este folyamán nem keltettek fel minket. Az elsőévesek, mikor mi elfoglaltuk helyünket a tűz mellett, már rég aludtak, a többiek meg vagy nem vettek észre, annyira siettek fel aludni, vagy nem akartak zavarni. Nem is bántam.

- Jó reggelt! - ásítozott Fred.

- Neked is!

- Nagyon nyálas leszek, ha azt mondom hogy így is szép vagy, szétkent macska arccal? - vigyorgott. De az arcfesték tegnap óta az arcomon volt, szóval biztos nem nézett ki valami jól.

Valahogy nem volt kedvem felkelni. Szerintem Frednek se, különben nem suttogott volna becsukott szemmel. Így is aranyos volt. Beletúrt dús vörös hajába néha, vagy elkezdett mocorogni.

- Jó reggelt álomszuszékok! - csörtetett le Réka és Ginny, nyomukban Hermione vonszolta le magát kómásan a lépcsőn.

- Látom jól éreztétek magatokat ti is - feleltem.

- Hát ja. Tök király volt a zene. Ti már hamar kimentetek a teremből. Egyenesen ide jöttetek, mert már mikor feljöttünk ti aludtatok? - kérdezte Ginny, kuncogva.

- Nem. Mi az udvaron voltunk. Később már elkezdett havazni, és inkább a klubhelyiségbe szerettünk volna menni.

- Mi van Fred? Olyan hallgatag vagy - dörmögött Hermione.

- Velem semmi, csak álmos vagyok, lehet. De te sem vagy nagyon beszédes. Megbántott az öcsikém? - gúnyolódott.

- Nem. Még azt se csinálta. Párszor táncoltunk, de inkább azzal töltötte az időt, hogy mindent felzabált - kesergett Herm.

- Az szar ügy. És George boldogan jött haza a buliból? - látszott rajta, hogy már alig várta a választ.

- Szerintem igen. Kikönyörgött egy esti puszit és vigyorogva felment aludni.

- Na Réka, jó napja volt a tesómnak, hála neked! És veled Ginny, illedelmes volt Harry?

- Na én nem várom meg, amíg leellenőrzöd a család összes tagját. Lányok, várjatok meg, én is lehozom a cuccaimat és megyek veletek zuhizni.

Természetesen most is az én Lucám várt. Először megetettem, majd kiszedtem a törülközőmet és a tiszta holmijaimat, majd gyorsan lementem a lányokhoz. Jót dumáltunk zuhanyozás közben. Hermionét is hamar felvidítottuk. Réka nem mondott valami sokat, mintha mindent meg akart volna tartani magának. Engem valahogy nem zavart, az ő dolga volt.

A reggelinél nem találkoztam se Freddel se George-dzsal, sőt még Lee sem volt az asztalnál. Arra gondoltam, hogy majd megtalálom őket fent a toronyban. Biztos kihasználták az alkalmat, hogy egy új baromságot találjanak ki.

- Szia! Arra gondoltam, hogy a mai nap alkalmas lenne az első órára, ha neked is megfelel - érdeklődött Harry a folyosón.

- Ó... persze. A mai nap jó lesz.

- A teremről azt mondtad, hogy bármikor alkalmas... Ma is mehetünk oda?

- Ja. Ha bármikort mondtam, akkor az a mai délutánra is érvényes - nyugtattam meg, majd úgy döntöttem megkeresem Fredet, hogy elmondjam a jó hírt.

A klubhelységben csak Lee ücsörgött pár első éves között, valamilyen új terméket mutogatott. Elgondolkoztam, hol tudnám megtalálni, és sorba jártam a titkos helyeket meg a magasabbnál magasabb tornyokat, végül bekanyarodtam egy fiú wc-re nyíló folyosóra. A falnak dőlve bal lábával a falnak támaszkodva, kezét háta mögé téve szendén felfelé bámulva állt Réka. Vele szemben egy magas láng vörös hajú srác álldogált. Először tök boldog voltam, mert azt hittem, hogy George az, de mikor megláttam, hogy a kezében azt a farmer dzsekit tartja, amit nem is olyan rég a hátamra tett... Mikor Réka közelebb hajolt a valószínűleges Fredhez már nem bírtam tovább nézni a jelenetet.

Dühösen szaladtam. Nem is érdekelt kinek megyek neki vagy kinek nem. Cikáztam a lépcsőkön előre, és csak előre. A düh gyorsan könnyekké változott. A klubhelységbe már zokogva rohantam.

- Betty, mi a baj? - ugrott elém Ginny. Én szaladtam volna fel a hálószobámba, de Ginny lefogott. Megpróbáltam volna kiszedni magam a karjaiból, de nem tágított. Végül zokogva a vállára borultam és csak sírtam.

- Betty mondd már, hogy mi történt! - faggatott már Hermione is.

- Réhkah... és... Fred... a folyosóhn...

- Mi van? Ugye nem?

- Hát... de.

- De Réka biztos nem tenne ilyet. Fred pedig nagyon szeret téged, és nem tolna ki a testvérével sem - nyugtatott Hermione.

- Na rendben. Ha megbocsátotok, nekem még van egy elintézetlen ügyem! - pattant fel Ginny és már el is tűnt a portrélyukon.

- Neked is van. Menjél fel és pihenj az óra előtt! - mosolygott rám Hermione.

- Én nem megyek. Nem tudnék koncentrálni. Nagyon sajnálom. Harry pedig már gondolom készült is. Én megyek, lefekszem, de ha tudsz szólni neki, akkor kérlek, megmondod, hogy nem alkalmas a mai nap?

- Persze. Menj, aludj nyugodtan!

Azzal fel is mentem és lefeküdtem az ágyamra. Nem sokára Luca is csatlakozott. Jól esett egy kicsit elgondolkodni. Mélyen magamba nézni, mennyit változott minden pár hónap alatt, és én mennyit változtam. Vajon javamra volt, hogy mindent ott hagytam Ezért. Régen mindig erre a sulira vágytam, a varázslatra, és most meg azon töprengek, hogy miért hagytam a nyugodt, mégis szép életemet, és az elképzeléseimet, terveimet az elérhetetlen álmokért. De minden ok volt eddig. Nehogy már egy pasiért adjak fel mindent! Hány csajjal történt már ilyesmi, és nem haltak bele (már a jobbik esetben). De Fred nem akármilyen pasi, ő szó szerint varázslatos. De ha ennyi volt, akkor túl kell lépni és kész! - így merültem el a gondolatok világába és arra a következtetésre jutottam, hogy jobb lesz ha alszom. Lucát letettem az ágyam mellé, majd ráfeküdtem a hasamra és megpróbáltam elaludni.

A szoba már félhomályba burkolózott, mikor kinyitottam barna szemeimet. Az éjjeliszekrényemen egy tálca finom kaja volt. Biztos valamelyik szobatársam hozta, mivel lemaradtam az ebédről. Elfalatoztam, a maradékot pedig a macskának adtam. Elhatároztam, hogy megírom a házikat és készülni fogok bájitaltanból, mert abból nem álltam valami jól. Így hát pergamenekkel, és tankönyvekkel felpakolva lementem a klubhelységbe. Szinte mindenki ott volt, akit ismertem. Harry, Ron, Lee, Herm, Réka, Neville, Fred, George, Angelina, Dean, Seamus, na meg még jó sokan. Egyáltalán nem örültem ennek a nagy tömegnek, csak szótlanul leültem egy asztalhoz, és neki fogtam házit írni. Sajnos nem vált be a tervem.

- Betty mi a baj? - jött oda hozzám Fred és aggódóan súgta oda a fülembe.

- Hát vajon?! - pattantam fel a székből.

- Ugye nem az amivel Ginny hülyített engem?!

- De valószínű. Ha kapcsolatos Rékával, egy folyosóval és csókkal, akkor igen!

- Na ugye nem hiszed el, hogy ezt csinálnám? Összekevertél a tesómmal.

- Én is azt reméltem, de mikor láttam, hogy nála van a farmer dzsekid akkor biztos voltam, hogy te vagy az!

- Na jól van, akkor ez egy tévedés volt. Én odanyomtam George kezébe a felsőmet, amíg a wc-re mentem. És gondolom mikor Rékával találkozott a folyosón, megtaláltak a közös hangot, stb.

- Hát ez valahogy így volt - jött oda hozzánk Réka és George kézen fogva, és lángvörösen, mivel az egész terem hallotta mi a szitu, hála az én nagy számnak.

Megbeszéltük a dolgokat és arra a következtetésre jutottam, hogy olyan hülyét, mint én, nem találnék az egész suliban sem. Lassan szivárogtak az emberek és Fred és én elfoglaltuk a megszokott kanapénkat. Azóta már megint összemelegedtünk. Tök jól dumáltunk. Ő párszor leszidott, mert nem mentem Harry-vel órára, pedig számomra fontos lett volna, én viszont beléfojtottam a szót.

- Jéh, Makesz! - nevetett Fred. De Luca sem volt rest. Úgy pattant fel az ölemből, hogy én is megijedtem. Majd rátámadt a patkányra és egy nagy robbanás zöld villanással...