Fejezet

: 10

A terem hófehér volt, és napos ahol felébredtem. A fejem nagyon sajgott, és a hasam se volt olyan tökéletes állapotban.

- Ó, hát felébredt? Korábban, mint gondoltam. Mások tovább vannak kómában- mosolygott Madam Pomfrey.

- Mi történt? Mit keresek a gyengélkedőn?

- Hát ez hosszú történet. Majd Dumbledore professzor elmondja. De nyugodjon meg. Még megfigyelés alatt itt tartom. Nem csak azért tartjuk bent, mert beverte a fejét, hanem kihasználom az alkalmat és kikúrálom azokat a betegségeket, amiket a mugli orvosoknak nem sikerül.

- Jól van mindent köszönök, de mikor vertem be a fejemet?! Mondja már el valaki! - pánikoltam.

- Jó reggelt kisasszony! - Tárult ki a gyengélkedő ajtaja, és köszönt az idős igazgató.

- Jó reggelt! Kérem uram, mondja el, hogy mi történt!

- Na szóval. A macskája rátámadt a patkányra, aki védekezésből visszaváltozott Peter Pettigrew-á. Magára szórt egy átkot, de nem tudjuk beazonosítani. Szerencsére Harry és a Weasley fiú hamar reagáltak. Mivel Peter több évig nem használt varázslatot, könnyen lefegyverezték. Már az Azkabanban van valószínűleg. Siriust pedig nem üldözik többé.

- Ennyi?! Már most megoldódott Sirius baja? Ez csodálatos.

- Ahogy mondja. De nekem van egy elintézni valóm még. Majd még benézek. Jobbulást kívánok! A barátai még mindig az ajtóban állnak. Most már egyenként beküldöm őket - ezt már az ajtóból mondta.

- Azt megköszönném.

Már alig vártam, hogy megköszönjem a fiúknak, hogy segítettek. De Harry hogyhogy megvédett? De nem tudtam tovább töprengni, mert Réka rohant be az ajtón.

- Jaj, minden rendben? Nem fáj semmid se?

- Nyugi már! Szét fogsz tépni. De kösz, csak a fejem fáj. De mesélj, mi is történt pontosan.

- Hát én már nem voltam ott. A haverok közül csak Fred, George és Harry maradtak mikor mindez történt. Így hát én nem tudok neked túl sokat mondani. De figyelj rám és kérlek, ne kotyogj bele. Hallottam Ront és Harry-t beszélni. Ron elővette Harry-t, amiért ő is beleavatkozott, mivel nem ő a te barátod, és nem hiába kérted meg, hogy Ginny-vel menjen a buliba. Erre Harry azt mondta, hogy nem tehet róla, de szeret, és nem tud téged csak úgy kiverni a fejéből.

- De mi már megbeszéltük ezt, és azt mondta, hogy minden ok és nem zavarja, hogy én meg Fred - szakítottam félbe Rékát.

- Tudom, de ő féltékeny Fredre. És kérlek, ne haragudj, hogy eddig nem mondtam el neked valamit. A hetes könyvet nem fejezted be és ez talán jelenleg számodra nagy baj. Én azért nem örültem annyira, hogy együtt vagy Freddel és, hogy ennyire szereted, mert... jaj, ez olyan nehéz... Fred a hetedik könyvben meg fog halni - hallgatott el Réka könnyes szemekkel.

- Miért Réka?! Miért nem mondtad?!

- Nem volt szívem. De addig még van pár év, és látod, hogy már ilyen hamar mennyi minden megoldódott. Nem akartam véget vetni a te boldogságodnak. És nem is hittem volna, hogy ilyen komoly lesz a dolog - itt szünetet tartott és csak nézett. Látta, hogy én már a sírás határán állok. - Figyelj Betty, neked jobb lenne ha Harry-vel járnál. Ő szeret is meg nem olyan szörnyű kilátásokkal néz szembe, mint Fred.

- Kérlek menj ki. Nem tudlak tovább hallgatni.

Az alatt a pár pillanat alatt, amíg Réka mögött becsukódott az ajtó, és Fred előtt kitárult, azt hittem megszűnt bennem minden. Ez nekem túl gyors volt. De nem gondolkodhattam sokáig. A vörös hajú, fiatal varázsló alatt kicsit besüppedt az ágy. Szorosan átöleltem, mintha ezzel megvédhetném az előtte álló veszélyektől. Fred nem sejtette miért könnyesek a szemeim, de jobb is volt így. Végül ő törte meg a csendet.

- Betty, van valami baj?

- Nem csak kicsit elérzékenyültem. Biztos az ütéstől vagyok ilyen gyenge - préseltem ki magamból egy félresikerült mosolyt.

- Akkor rendben! Ha akarod, elmesélem mégis mi történt akkor este. Mikor ráugrott a macskád Makeszra, az átváltozott azzá a Peter-ré. Egyből valamilyen átkot szórt rád és te leestél, és beverted a fejed a kanapé karfájába. Én feltettelek a fotelbe, addig Harry egy kábító bűbájt szórt a fickóra, aztán ő is odarohant hozzád. Mikor észrevettem, hogy már a kábult varázsló mocorog, két átkot szórtam rá, ami kapásból eszembe jutott. Én lehoztalak ide, Harry pedig Dumbledore-t hívta. Ja, ha nem jön Harry ma délután, ne haragudjál rá, mert az igazgató hívta, hogy beszéljen Siriussal és Remus professzorral. Én nem t'om miért, de nagyon fontosnak tűnt a dolog. Különben ő is éjjel itt volt melletted. Nem tudom ezt se miért, de valószínű, hogy úgy érzi kötelessége vigyázni rád, mert velem volt mikor minden történt.

Na jól van ez már abszolút túl sok volt. Hiába mesélt nekem Fred tovább, de nem értettem belőle semmit se. Csak Harry és Fred képe keringet az agyamban, amint a két szomszédos ágyon ülnek, engem figyelve. Szörnyű volt.

- Figyelj Betty, én úgy látom, hogy ideje lenne menni. Nagyon fáradtnak tűnsz. Amíg lezongorázod a többieket is... Nem hiszem, hogy húzni kéne az időt - azzal adott még egy csókot és kiment a teremből.

Vigyorogva végig hallgattam mindenkit. Mindenki gondját, baját és mire még Ron és Neville is elment, olyan hulla voltam mintha akkor vertem volna be a fejemet. Legszívesebben aludtam volna, de egyfolytában Harry, Fred és minden más járt az eszemben. Amíg aludtam is egyfolytában mocorogtam, rugdostam stb. Arra ébredtem fel, hogy puha ajkak megérintik az enyémeimet. De az az illat nem a Fredé volt... hanem...

- Harry! Mit keresel te itt?
- Nem tudtam eljönni délután, és...

- De akkor is! Nem így szoktak felébreszteni a barátaim!

- Tudom, de...

- Figyelj, én leszeretném szögezni, hogy mi NEM vagyunk együtt, és nem is lehetünk! Értsd meg hogy én Fredet szeretem!

Ezek után Harry zaklatottan távozott a gyengélkedőről. Becsapta az ajtót én pedig megpróbáltam elaludni.